Örményország pénteken bejelentette, hogy minden diplomáciai kapcsolatot megszakít Magyarországgal, mivel az belekeveredett az örmények és az azeriek közel egy évszázada húzódó ellenségeskedésébe. Az örményeknél az húzta ki a gyufát, hogy Budapest kiadott Azerbajdzsánnak egy 2004 óta Magyarországon fogva tartott azeri gyilkost, aki korábban baltával ölt meg egy örmény katonát Budapesten. Bár a kormány szerint Magyarország nem sértett nemzetközi jogot a kiadatással, olyan konfliktusba keveredett, amelybe nyilvánvalóan nem akart.
Az Örményország és a szomszédos Azerbajdzsán közötti viszály a posztszovjet térség egyik legrégibb, úgynevezett befagyott konfliktusa. Az ellentét az Azerbajdzsáni területbe ágyazódó, jelenleg örmények fennhatósága alatt álló Hegyi-Karabah miatt ilyen feszült, amelynek ügyét mindkét ország előszeretettel próbálja nemzetközi fórumok elé citálni.
Karabah a középkorban perzsa fennhatóság alatt állt, majd az 1813-as gulisztáni orosz-perzsa béke nyomán lett a cári birodalom része. Amikor a Kaukázusban az 1917-es forradalmak, majd a török hódítók kiűzése után létrejött a bolsevik hatalom, a Kaukázuson túli Ügyek Szovjet Irodája a terület autonóm státusa mellett szállt síkra, javasolva Karabah és az Örmény Szovjetköztársaság egyesítését. Sztálin nyomására azonban az enklávé 1921. július 5-én Azerbajdzsán fennhatósága alá került, ahol 1923-ban autonóm területi státust kapott. A szovjet vezető szervek a későbbiekben, 1945-ben, 1966-ben és 1977-ben is elutasítottak minden olyan folyamodványt, amely Karabah és az anyaország, Örmányország egyesülésre irányult.
Temető Hegyi-Karabahban
A több mint hat évtizeden keresztül mesterségesen elfojtott nemzeti indulat - amely bőségesen meríthetett a sok évszázados örmény-azerbajdzsán ellenségeskedésből - elemi erővel tört elő 1988 elején. Amikor 1988 februárjában a karabahi parlament határozatban követelte újból az Örményországhoz való csatlakozás engedélyezését, elszabadult a pokol: február 28-án Szumgajtban, a Bakuhoz közeli iparvárosban örmények tucatjait gyilkolták le, véres utcai tüntetések színhelye lett Baku, Kirovabád, Saumján és több más azerbajdzsáni város, s a tüntetések átterjedtek az örmény fővárosra, Jerevánra is. Örmények és azeriek tíz- és tízezrei menekültek eredeti lakóhelyükről biztonságosabbnak vélt vidékekre. 1989 januárjától Moszkva közvetlen irányítása alá vonta a területet, ahol 1990 januárjában rendkívüli állapotot hirdetett ki.
A helyzet elmérgesedéséhez Jereván is hozzájárult: 1989. december 1-jén az Örmény Legfelsőbb Tanács (parlament) deklarálta, hogy az enklávé az egységes Örmény Köztársaság része. Válaszul Baku 1990 augusztusában megszüntette Karabah autonóm státusát. A szovjet fegyveres erők egészen 1991 augusztusáig részt vettek a szemben álló felek lefegyverzésében, akkor azonban Moszkvában puccs történt, és megkezdődött a Szovjetunió széthullása.
Sztyepanakertben 1991. szeptember 2-án kikiáltották a Hegyi-Karabah Köztársaságot. Ezt Baku nem ismerte el. Az Azerbajdzsán, valamint az Örményország által támogatott Karabah között ezt követően megkezdődött háború különböző becslések szerint 15-25 ezer ember életét oltotta ki, 25 ezren sebesültek meg, több százezer ember elmenekült lakhelyéről.
1994 májusában fegyverszünet jött létre, amelynek nyomán Azerbajdzsán gyakorlatilag elvesztette az ellenőrzést Hegyi-Karabah felett. Azóta Azerbajdzsán és Örményország között folynak a tárgyalások a konfliktus békés rendezéséről az Oroszországot, Franciaországot és az Egyesült Államokat tömörítő úgynevezett Minszki csoport közvetítésével. Dmitrij Medvegyev akkori orosz elnökkel 2008 novemberében tartott első hármas - orosz-örmény-azeri - csúcs óta további több hasonló találkozót tartottak, de mindeddig nem sikerült rendezni a konfliktust.