Sötétség szállt a konzervatív fészekre

Nagy bajban van Mitt Romney. Még abban a kutatóintézetben sem jósolnak neki túl fényes jövőt a választásokon, amely a republikánusok egyik legfontosabb szellemi hátországának számít. Az [origo] washingtoni tudósítója felkereste az intézetet, ahonnan George W. Bush kölcsönözte a szerinte okos embereket.

Sűrűn jártak a liftek csütörtök reggel az American Enterprise Institute nevű elemzőközpont épületében. Sorra érkeztek a vendégek a Washington belvárosában található irodaházba, hogy részt vegyenek az AEI hagyományos elnökválasztási sorozatának legújabb rendezvényén. A három évtizeddel ezelőtt elindított sorozat keretében tartott fórumot az épület 12. emeleti konferenciatermébe hirdették meg, amelynek előterében bőséges reggelit - füstölt lazacot, gyümölcsöket, péksüteményeket - tálaltak a szervezők. A reggel 9 órára meghirdetett kezdés előtt ezeket eszegették a zsúfolásig megtelt teremben összegyűlt komoly külsejű öltönyös férfiak és kosztümös nők, akik közül többen - az üdvözlésekből ítélve - láthatóan jól ismerik egymást.

A közel hetven éve működő szervezet az egyik legfontosabb elemzőintézet Washingtonban, és ugyan pártoktól független intézményként határozza meg magát, nyilvánvalóan kötődik a republikánusokhoz. Ez különösen George W. Bush elnöksége idején volt látványos, amikor az AEI munkatársai közül sokan kormányzati pozícióba kerültek. Az intézet honlapján ma is megtalálható a leirata a Bush által 2003-ban, az AEI szokásos éves vacsoráján elmondott beszédnek, amelyben "kifejezetten baráti és közvetlen hangon szólt a vendégekhez. Azt mondta, hogy szerinte az AEI-nél dolgozók az ország legokosabb emberei közé tartoznak, és az intézetet magasztalva hozzátette, "olyan jó munkát végeztek, hogy kölcsön is kértünk tőletek húsz ilyen embert".

Akik a republikánusoknak szurkolnak

A korábbi elnöknek ugyan most nincs formális kötődése a szervezethez, de egykori alelnöke, a keményvonalas konzervatívként ismert Dick Cheney tagja az intézet igazgatóságának. A politikai kötődés tehát létezik, a csütörtöki rendezvény ugyanakkor ennek ellenére nem politikai propagandáról, hanem elsősorban tényekre alapozott elemzésről szólt. Néhány elejtett megjegyzésből ugyan le lehetett szűrni, hogy a fórum résztvevői közül többen a republikánusoknak szurkolnak, a cél érezhetően az volt, hogy árnyalt és tárgyilagos képet nyújtsanak a választási küzdelem állásáról.

Mitt Romney. Hol lesz versenyképes?

Márpedig ez a kép jelenleg nem túl biztató a republikánus oldal számára. A fórum egyik előadója, Michael Barone, az AEI politikai elemzője például a választások kimenetele szempontjából kulcsfontosságú, úgynevezett csatatér államok felméréseit ismertette, és megjegyezte, hogy ő ugyan az általános elemzői véleménnyel ellentétben tágabb mozgásteret lát Mitt Romney számára, de hozzátette, hogy ha az országos támogatottsága továbbra is elmarad Barack Obamáétól, akkor nem igazán lesz esélye a győzelemre. A jelenlegi állás szerint Obama vezet mindegyik fontosabb csatatér államban, de Barone úgy látja, a republikánus jelölt versenyképesnek tűnik Floridában, Ohióban és Nevadában is. Hozzátette, hogy van több olyan állam is, amelynek alacsony népessége miatt elvileg nincs túl sok befolyása az elnökválasztás eldöntésében, de a mostani szűk versenyben mégis komoly szerepet játszhatnak. Ilyen például Iowa, ahova Barone kissé csipkelődő megfogalmazása szerint "Obama olyan sokat jár, mintha kötelező lenne neki".

Bekavarhat a harmadik ember?

A fórum boncolgatta azt a minden elnökválasztási kampányban felmerülő kérdést, hogy vajon mennyire befolyásolhatja az eredményt egy olyan jelölt, aki nem tartozik sem a demokrata, sem a republikánus párthoz. Az elmúlt húsz évben volt két olyan választás is, amikor döntő szerepet játszott egy-egy ilyen jelölt: 1992-ben például több politikai elemző szerint is sok szavazatot vitt el a republikánus oldaltól a meglepően népszerű üzletember, Ross Perot, és így hozzájárult Bill Clinton győzelméhez, nyolc évvel később viszont a demokraták jártak rosszul Ralph Nader indulásával, aki nélkül talán nyerni tudott volna Al Gore az ifjabb George Bushsal szemben.

American Enterprise Institute washingtoni rendezvénye

Az AEI fórumán elhangzottak alapján az általános vélemény az, hogy ilyen nagy hatású harmadik párti szerepléssel most nem kell számolni, bár többen is megjegyezték, hogy Romneynak esetleg bekavarhat Gary Johnson, az egyéni szabadságjogok erősítésére és a kormányzati szerepvállalás minimalizálására törekvő libertariánus párt jelöltje. Johnson korábban Új-Mexikó kormányzója volt, és a kampány kezdetén még a republikánus jelöltség megszerzésével próbálkozott, de abból a versenyből hamar kiszorult. A libertariánus párt jelöltjeként ugyan szinte az összes államban (47 az 50-ből) ott lesz a neve a szavazólapon, a támogatottságáról nincsenek felmérések.

Különösen érdekes lesz azonban figyelni a támogatottság alakulását a csatatér államok közé sorolt Coloradóban, ott ugyanis az elnökválasztás napján népszavazás lesz a marihuána legalizálásáról is. Ennek azért van jelentősége Johnson szempontjából, mert ő a legalizálás mellett van, így az ügy coloradói támogatói esetleg felsorakozhatnak mellette, és ez fontos tényezővé teheti a felmérések szerint jelenleg nagyon szoros Obama-Romney párbaj eldöntésében. Johnson coloradói pozícióját erősítheti, hogy a neve annyira összeforrt a marihuána legalizálásának kérdésével, hogy Barone szerint a politikus egyik tanácsadója a republikánusok elnökjelölő konvencióján is a füves cigaretta készítéséhez használt papírt osztogatott. "Elég jól fogyott" - szólt közbe viccelődve a fórum egyik résztvevője, aki szintén ott volt a republikánusok gyűlésén, mire Barone csak annyit mondott, hogy ezt inkább nem kommentálná.

"A republikánusok jelentik a problémát"

Az AEI politikai nyitottságát példázta, hogy az előadók egyike Norman Ornstein újságíró volt, aki az intézet munkatársa annak ellenére, hogy a republikánus párt legkeményebb bírálói közé tartozik. Szerinte a republikánusok okolhatók azért, hogy nem sikerül megoldást találni az ország előtt álló nagy kihívásokra, és pár hónappal ezelőtt egy szerzőtársával közösen írt cikkének egyenesen az volt a címe: "Mondjuk csak ki: a republikánusok jelentik a problémát."

Újabb és újabb témákat dob be a republikánusok jelöltje

Ornstein poénkodással indította rövid előadását (például megjegyezte, hogy Jenna Jameson pornósztár is a republikánusokat támogatja, míg a szexuális kilengéseiről ismert Bill Clinton idejében ez biztosan nem fordulhatott volna elő), majd arról beszélt, hogy szerinte Romney bizonytalanságát mutatja az, hogy újabb és újabb témák bedobásával próbálkozik. Előbb ott volt a gazdaság, majd Paul Ryan alelnöki jelölésével jött az idősek egészségügyi ellátása, legújabban pedig itt van a külpolitika - sorolta Ornstein, hozzátéve, hogy szerinte Romney hatalmas hibát követett el akkor, amikor az USA líbiai nagykövetének megölésével összefüggésben előhozta a külpolitika kérdését. Ezzel utalt arra, hogy Romney már akkor kemény támadást intézett Obama ellen, amikor még csak részinformációk álltak rendelkezésre a történtekről, és emiatt még saját táborán belül is érték kritikák.

Ornstein azt mondta, hogy hasonló reakciót tapasztalt személyesen ő maga is. Elmesélte, hogy Romney nyilatkozata idején épp Utah államban volt, olyan emberekkel körülvéve, akik közel állnak a republikánus jelölthöz, és "nem értették, hogy miért csinálta". A fórumot követően az [origo] tudósítójának kérdésére Ornstein azt mondta, republikánus politikusokkal beszélgetve az a benyomása, hogy nincsenek túl jó hangulatban, és nem gondolják azt, hogy Romney túlságosan jó jelölt lenne. "Nem hiszik, hogy vége a dolognak, de frusztráltak" - mondta Ornstein, és idézte azokat a felméréseket, amelyek szerint az amerikaiak többsége azzal számol, hogy Obama nyeri a választást.

A republikánusok számára nem túl biztató képet festett a fórum harmadik előadója, az AEI kutatási igazgatója, Henry Olsen is, aki szerint nincs esély arra, hogy a párt hasonlóan jól fog szerepelni, mint a 2010-es törvényhozási választásokon, amikor átvették az irányítást a képviselőház felett. Olsen szerint azóta kiegyensúlyozódtak a politikai erőviszonyok, és "visszatértünk egy 50-50 százalékos országba".