Lehet szép beszédeket mondani, de nem érnek semmit

Hétévesen hagyta el Magyarországot, diplomataként szolgálta az Egyesült Államokat, most Mitt Romney republikánus elnökjelölt kampányát segíti tanácsadóként. Az Afrika-szakértő Nagy Tibor négy éve Obama köreihez tartozott, de csalódott benne, mert szerinte legyengítette az amerikai külpolitikát. Interjú az egykori diplomatával, aki szerint Romney nagyon jószívű ember, és jó elnöke lenne az Egyesült Államoknak.

Nagy Tibor hozzászokott a médiaszereplésekhez, de az utóbbi napokban különösen megnőtt iránta az érdeklődés. A Texas államban élő férfit megkereste egy helyi tévé és több újság, de meginterjúvolta őt az egyik legfontosabb amerikai lapként számon tartott Washington Post is.

A megkereséseknek két, egymással összefüggő okuk volt. Egyrészt a múlt héten erőszakos demonstrációk kezdődtek több afrikai országban is az amerikai külképviseletek ellen, és a líbiai Bengáziban zajló támadásban meghalt több amerikai diplomata, köztük Christopher Stevens nagykövet is. Mivel Nagy Tibor korábban több mint 20 évet töltött Afrikában, több újságíró is kíváncsi volt arra, mit gondol a történésekről. Másrészt azonban azért is kereste több szerkesztőség, mert tagja annak a külpolitikai tanácsadói körnek, amely segíti a republikánus elnökjelöltet, Mitt Romneyt, aki már az afrikai tiltakozó akciók elején kiadott egy Barack Obama elnököt bíráló nyilatkozatot.

A 63 éves Nagy Tibor jelenleg a Texas Tech egyetem nemzetközi kapcsolatokért felelős vezetője, de korábban több mint három évtizeden át diplomataként dolgozott amerikai külszolgálatban. Magyarországon született 1949-ben, és bár nyolcéves kora óta az Egyesült Államokban él, ma is kiválóan beszéli a nyelvet. "Apám alezredes volt a forradalom alatt, Király Bélával harcolt együtt" - idézte fel Nagy Tibor az [origo] washingtoni tudósítójával folytatott telefonbeszélgetésben. Hozzátette, apjának az 1956-os forradalomban és szabadságharcban játszott szerepe miatt "el kellett szöknünk Magyarországról".

Az első pár hónapot Ausztriában töltötték, előbb az apja utazott ki az Egyesült Államokba, majd később - már 1957-ben - csatlakozott hozzá ő is. Nagy szerint azért kellett az apjának hamarabb mennie, mert "veszélyes volt a magyar katonáknak Ausztriában lenniük, az ÁVH-nak voltak ott emberei, akik elrabolták a tiszteket, és visszavitték őket Magyarországra". Nagy Tibor hivatalos, egyetemi önéletrajzában ma is az szerepel, hogy politikai menekültként fogadta őt be az Egyesült Államok, ahova apja második felesége is velük tartott; otthon maradt viszont az édesanyja és két testvére.

Kedvesek voltak az amerikai diplomaták

Nagy szerint a kivándorlás során szerzett tapasztalataira vezethető vissza az is, hogy később a diplomáciai pályát választotta: "Amikor eljöttünk Magyarországról, Bécsben az amerikai követség foglalkozott velünk. Olyan udvariasak voltak, hogy emlékszem, még gyerekként mondtam magamnak, ha sikerül Amerikába mennem, szeretnék amerikai diplomata lenni." Könnyen ment neki az Egyesült Államokban a beilleszkedés és a nyelvtanulás, de a külszolgálatba nem volt könnyű bekerülni. "Át kell menni egy vizsgán, amely mindössze 2 százaléknak szokott sikerülni" - mondta Nagy, de tudósítónk kérdésére hozzátette, sem negatív, sem pozitív megkülönböztetésben nem volt része azért, mert a szovjet blokk egyik országából származott. "Az a szerencse Amerikában, hogy itt mindenki jött valahonnan" - magyarázta, megjegyezve, "minden ajtó nyitva volt" előtte is.

Nagy 1978-ban csatlakozott a külszolgálathoz, egy évvel később jött az első külföldi megbízatása. Azt mondta, arra nem volt lehetősége, hogy Kelet-Európába menjen dolgozni, de a lehetséges helyszíneket tartalmazó listán volt több afrikai ország is, és mivel az egyházi közösségén keresztül megismert több afrikai diplomatát, ezt a kontinenst választotta. Ennek megvolt számára a családi előnye is: "Ha Amerikából Afrikába utaztunk, akkor mindig át kellett menni Európán, és olyankor meg tudtam állni Magyarországon, meglátogatni az anyámat, az öcsémet, a húgomat." (Nagy Tibor továbbra is rendszeresen hazalátogat, de azt mondja, a magyar politikai szereplőkkel nincs kapcsolata.)

Életrajza szerint az első állomáshelye Zambiában volt, ahol csak egy évet töltött, de ezt követte egy sor más afrikai megbízatás. Szolgált Nigériában, Togóban, Kamerunban, majd a 90-es évek második felétől 2002-ig nagyköveti pozícióban dolgozott előbb Guineában, majd Etiópiában. Nagy hangsúlyozta, öt elnök alatt dolgozott, és a munkáját soha nem befolyásolta saját politikai meggyőződése, de miután 2003-ban nyugdíjba ment a külszolgálattól, közelebb került a politikához.

Romney, Obama, Romney

"Egész életemben republikánus voltam" - mondta, hozzátéve, nyugdíjas diplomataként már "tudtam aktívan segíteni a republikánus pártnak". Már a 2008-as elnökválasztási kampányban kapcsolatba került Mitt Romney stábjával, de a korábbi massachusettsi kormányzónak akkor nem sikerült elnyernie a republikánus párt jelöltségét, így ez a tanácsadói munka nem tartott sokáig. Nagy Tibor akkor republikánus kötődése ellenére átment a másik oldalra, és a demokrata Barack Obama stábjának adott tanácsokat. Azt mondta, ennek a pártpolitikai szempontból éles váltásnak a hátterében az állt, hogy egykori diplomataként jól ismerte Obama külpolitikai stábjának tagjait, és jól megértették egymást. "Amikor nagykövet voltam, az afrikai főnök [Bill Clinton idején a külügyminisztériumban] Susan Rice volt, aki most az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete. Ismertem a korábbi nemzetbiztonsági tanácsadót, Tony Lake-et is" - sorolta Nagy, hozzátéve, ők voltak Obama vezető Afrika-ügyi tanácsadói, "és nagyon szívesen dolgoztam velük".

Nagy nem volt személyes kapcsolatban Obamával, a munkacsoport feladata ugyanis a háttérmunka volt: felkészítő anyagokat összeállítani az elnökjelölti vitákra, és előkészíteni a kormányzati programot a győzelem esetére. "Ha van egy olyan kérdés, amelynél felvetődik, hogy azt támogatni kell vagy sem, logikusan elő kell állítani mindkét oldal érveit" - magyarázta, megjegyezve, aztán a jelöltnek kell eldöntenie, hogy melyik utat választja.

Egy stratégia, amelyben semmi új nincs

A korábbi diplomata most ismét Mitt Romney kampányát segíti, mert szerinte az Obama-kormányzat a nagy várakozások ellenére nem sokat tett Afrika-ügyben. "Afrika nagyon örült", amikor az apai ágon kenyai származású Obama hivatalba lépett, de Nagy szerint sokat elárult az elnök hozzáállásáról, hogy csak egyszer látogatott el Afrikába, és akkor sem maradt 24 óránál tovább. "Három és fél évet vártak, mire kiadtak egy Afrika-stratégiát, és abban sincs semmi új" - mondta Nagy, aki szerint a dokumentum főbb elemei olyan kezdeményezések, amelyeket még George W. Bush és Bill Clinton indított el.

Nagy Tibor és Paul O'Neill államtitkár egy etiópiai édességboltban

Hozzátette, ma sokkal nagyobb problémát jelentenek a radikális muzulmánok Afrikában, mint négy évvel ezelőtt, és szerinte az is a kormányzati politika hiányosságait mutatja, hogy az Egyesült Államok nem használja ki az egyre nyilvánvalóbb gazdasági lehetőségeket Afrikában: "A kínaiak ott vannak minden országban, Obama Afrika-stratégiája azonban nem mond semmit a kínaiakról".

A beszélgetés során Nagy hangsúlyozta, az Afrika-politika a kormányzati munkában és a kampánytanácsadásban is a kontinens Szaharától délre fekvő részét jelenti. Észak-Afrika - ahol az arab tavasz megindult 2011-ben, és ahol az amerikai követségek elleni tiltakozások kezdődtek - rendszerint a Közel-Kelettel foglalkozó szakértőkhöz tartozik, Nagy szerint azonban mindkét térségre igaz az, hogy az Obama-kormányzat túlságosan passzívan viselkedett az elmúlt közel négy év során. "Most Szíriában sem csinálnak semmit. Lehet szép beszédeket mondani, de azok nem érnek el semmit" - mondta, hozzátéve, hogy szerinte az Egyesült Államok világhatalomként nem engedheti meg magának, hogy passzív legyen. "Egy ország vagy vezet, vagy ül a széken, és néz. Eddig Amerika mindig vezetett, de Obama alatt sajnos nem így történt" - magyarázta a korábbi diplomata.

Mostanában senki sem vezet

Arra a felvetésre, hogy Obama szövetségek építésével próbál vezető szerepet játszani, azt mondta, "ez elméleti lehetőség, és nagyon jól is hangzik, de a gyakorlatban az a helyzet, hogy kell, hogy valaki vezető szerepet játsszon a világban". Nagy szerint ehelyett "mostanában senki sem vezet", és látni is, hogy "nagy bajok vannak mindenhol". Az amerikai képviseletek elleni támadásokra utalva megjegyezte, "egy hülye film miatt mindenhol lázadnak, felgyújtják a követségeket". Szerinte ilyen nem történhetett volna meg Ronald Reagan alatt, és "biztos vagyok benne, hogy Romney alatt sem lesz ilyen".

Nagy ugyanakkor tudósítónk kérdésére elismerte, az erőteljes világpolitikai szerepvállaláshoz stabil hazai háttér is kell, és jelenleg nagyon sok energiát leköt az amerikai gazdasági problémák kezelése. De szerinte ez nem lehet ok arra, hogy a gazdaság túlságosan elterelje a figyelmet a nemzetközi problémákról: "Egy ilyen országnak, mint Amerika, nem lenne szabad azt mondania, hogy ma csak egy problémával tudunk foglalkozni. Más ország ezt megengedheti magának, de mi nem".

Nagy Tibor ezért azzal számol, hogy ha Romney győz, erőteljesebb és keményebb külpolitikát fog folytatni az Egyesült Államok. Bár csak a kampány kezdetén találkozott a jelölttel személyesen, jó benyomásokat szerzett róla: "Nagyon gyorsan megtanul dolgokat. Nagyon jószívű ember. Nemcsak az országon akar segíteni, hanem a világon is." Bár a legutóbbi felmérések adatai szerint Obama esélyesebb a győzelemre, Nagy Tibor arra számít, hogy a támogatottsági adatok még sokat fognak változni. Azt mondta, nagyon optimistán néz a választás elé, és azt gondolja, Romney nagyon jó elnöke lenne Amerikának. Hozzátette azonban azt is, hogy persze csak ha az amerikai nép megszavazza. "Remélem, hogy így lesz!"