Minden trükköt ismernek Amszterdam legöregebb kurvái

A 70 éves Martine és Louise Fokkens egypetéjű ikrek, és ők Amszterdam legöregebb prostituáltjai: ketten együtt már eltöltöttek száz évet a város piros lámpás negyedének kirakataiban, hívogatva a férfiakat, akik közül - állítják - összesen 355 ezerrel le is feküdtek. Martine még mindig dolgozik. Körülöttük alakult igazán naggyá és nemzetközivé az amszterdami szexpiac, most pedig azt kell végignézniük, ahogy a város megpróbálja visszaszorítani az évi százmillió dolláros üzletet.

Élénklila sapkás, kisminkelt, testes, nagymamakorú nő sétál végig az amszterdami külvárosi utcán egy reggel. Kezében cekker, a hóna alatt apró csivava. Beáll a buszmegállóba, vált pár kedves szót egy ott álldogáló másik nénivel. A buszról villamosra vált, leszáll, és csatornák hídjain át bemegy az egyik régi belvárosi utcába. Vesz pár apróságot a vegyesboltban, aztán tovább tipeg a magas sarkú lakkbőr csizmájában. Belép egy utcafronti ajtón, elhúzza a függönyt, felkapcsolja a piros neonfényt, és kiül a vörös lámpás negyed sok száz kirakata közül az egyikbe, hogy hívogassa a szexuális szolgáltatásokért jól fizető férfiakat.

Martine Fokkens 70 éves és prostituált, ez pedig a róla és ikertestvéréről, Louise Fokkensről szóló dokumentumfilm nyitójelenete. Ők ketten együttesen már majdnem száz éven át árulták a testüket Amszterdamban, ahol a hírhedt vörös lámpás negyed ismert figurái. Öreg szajháknak nevezik magukat, és állítják, hogy összesen mintegy 355 ezer férfival feküdtek le. Nemrégiben megírták a memoárjukat is, amelyet hamarosan angolul is kiadnak, hogy a holland bestsellerlisták után a világ is megismerje őket.

A Fokkens ikrek - mindig egymást támogatták

Louise két éve nem dolgozik, mert köszvénye van, ami miatt már több pózt képtelen volt megcsinálni. Martine viszont még mindig kiül a piros fénnyel bevilágított ablakba. Abbahagyná, de túl kevés az állami nyugdíj, nem engedheti meg magának. Az sem érdekli, hogy a fiatalabb járókelők - többnyire részeg brit stag-partizók - kigúnyolják, mert öreg. A vörös lámpás negyedben ugyanis többségében huszonéves, tökéletes testű, gyakran kelet-európai nők közül lehet válogatni, Martine viszont idős, eléggé pocakos, és nagyon is északinak tűnik.

A konkurencia ellenére Martine nem marad vendégek nélkül. Idősebb férfiak a fő vendégköre, akik kedvelik a kikötözést, vagy szívesen vesznek fel jelmezeket. A kirakata körbe van rakva extrém kinézetű korbácsokkal és ijesztően magas tűsarkú cipőkkel, ami vonzza a fétisszexre áhítozó vendégeket. "Ismerünk egy csomó trükköt, tudjuk, mit akarnak. Tudjuk, hogyan kell velük beszélni, és hogyan kell őket megnevettetni." Martine abban reménykedik, hogy a visszajáró, jól fizető vendégek pénzéből meg tudnak élni a testvérével, mivel félretett pénzük nem nagyon van.

Sosem hagyják abba a mosolygást

Az ikrek a második világháborút a megszálló nácik árnyékában élték át. Amikor szóltak a szirénák, ők is lerohantak az anyjukkal együtt a pincébe, de nem volt védősisakjuk, úgyhogy serpenyőkkel védték a fejüket. "Nagyon viccesen néztünk ki. És jól is szórakoztunk odalenn" - mesélte a BBC-nek az egyik iker. Az ikrek önkéntelenül is ugyanúgy mozognak és gesztikulálnak, imádnak egyforma ruhába öltözni, egymás szavába vágni, és lehetőleg mindenen nevetnek. "A sorsodon úgysem tudsz változtatni, de mindjárt jobb, ha akkor is mosolyogsz, amikor szomorú dolgok történnek" - magyarázta Louise.

Meet the Fokkens - trailer

A húszas éveikben mindketten szomorú és erőszakos körülmények között váltak prostituálttá, de akkor és azóta is egymásból merítenek erőt - ezt a Guardiannek mesélték. Louise lett szexmunkássá előbb, Martine pedig takarítást vállalt ugyanabban a bordélyban. Később ketten vállaltak egy vendéget, így kezdtek el együtt dolgozni, és csak az olyan esetek voltak képesek kizökkenteni őket a nyugalmukból, amikor például az anyjuk meglátta őket az utcán, kiabált velük, és egyiküket meg is ütötte. Egyébként ügyesen lavíroztak, sikerült megszabadulniuk a striciktől, saját bordélyuk lett, sőt, még az amszterdami prostituáltak első, nem hivatalos szakszervezetét is ők hozták létre.

Martine szerint 14-15 évesen ők sem gondolták volna, hogy prostituáltak lesznek. Louise biztos benne, hogy a férje verte belé - szó szerint -, hogy szexmunkásként kell dolgoznia. "Azt mondta, elhagy, ha nem adom el magam. Ő volt az életem szerelme." Louise három gyereke állami gondozásba került, a lakásukban még őriz róluk egy fotót. Martinének négy gyereke van, de ők sem lehetnek vele. Viszont nevelnek három csivavát.

Az Ouwehoeren (Meet the Fokkens) című dokumentumfilm ismertté tette őket. Most már - úgy érzik - a legtöbb fiatalabb férfi is több tisztelettel néz rájuk. Az utcán gyakran megállítják őket egy közös fotóért, az ikrek pedig élvezik a népszerűséget.

A kivillanó boka és a kokóárus

Turisták milliói járják be minden évben Amszterdam híres De Wallen negyedét, a látható prostitúció mint világraszóló attrakció a városi becslések szerint évi mintegy 100 millió dolláros üzlet. A kereskedővárosként fejlődő Amszterdamban évszázadok óta virágzott a prostitúció, amelyet hol elnéztek és nem tiltottak - például a középkorban -, hol szabályozni próbáltak - mint például a tizenhatodik században, amikor a protestáns erkölcs egyre hevesebben elutasította a prostitúciót a holland városokban.

A városban egyébként a hetvenes évekig szinte csak holland prostituáltak dolgoztak, és csak ekkor érkeztek az első thaiföldi és fülöp-szigeteki nők. A kelet- és közép-európaiak a vasfüggöny lebontása után jelentek meg Amszterdamban. Ma - egy 2008-as jelentés szerint, amelyet egy egykori prostituált és önkormányzati képviselő, Karina Schaapman készített, a városban dolgozó 8-11 ezer szajha több mint 75 százaléka külföldi volt, ahogy a stricik legnagyobb része is. A városi statisztikák szerint ekkor 142 bordélyházat tartottak nyilván, amelyek összesen mintegy 500 kirakatot működtettek a városban, főként a híres belvárosi De Wallen negyedben.

Az amszterdami vörös lámpás kirakatoknak csodájára jár a világ

A helyi szexipar átalakulásáról az évtizedek során Martine és Louise Fokkensnek is megvan a véleménye. A róluk szóló dokumentumfilmben mondják el, hogy szerintük mennyi minden változott Amszterdamban: "A fiúk ma már mások, túl sokat isznak, kövérek és tiszteletlenek. Biciklizniük kéne, mint a többi holland fiúnak, nem csak inni megállás nélkül" - mondták például a várost elárasztó brit szexturistákra utalva. Martine szerint ugyanakkor a szajhák is megváltoztak: "Ma már kevés a holland nő, és nincs köztük összetartás. (...) A régi időkben a zsaruk bekopogtak a kirakaton, ha kilógott a bokánk. A lányok most kokót árulnak a kirakatból."

A múlt század második felében a bordélyok féllegális státuszban működhettek. A hatóságok főként azért hagyták békén őket, mert abban hittek, hogy a prostitúcióval szembeni fellépés több kárt okozna az abban részt vevő nőknek, mint amennyit segítene. Az ártalomcsökkentés volt a jelszó, és csak akkor avatkoztak be, ha emberkereskedelemről voltak információik, vagy ha a közrendet veszélyeztette valami a vörös lámpás negyedben. Ugyanígy gondolkodtak a droghasználatról is. 2000. október elsejéig kellett azonban arra várni, hogy a bordélyok teljesen legális, nyilvántartott vállalkozásokká alakulhassanak, a prostituáltak pedig munkavállalási engedélyt kapjanak.

Martine és Louise nem örülnek a változásnak. A bevételüket drasztikusan lecsökkentette a változás, mondták. "Nincs értelme, hogy csak az adóért gürcöljünk. Ezért dolgozik sok lány az interneten vagy a saját házában, mert úgy nem találják meg őket olyan egyszerűen az adóellenőrök. Addig egy egész család elélhetett volna a bevételünkből, most meg állandóan jön az adóhatóság, hogy fizessünk be elképesztő összegeket."

Minden a dögkeselyűknek kedvez

Más okból, de az elmúlt években a városvezetés is belátta, hogy a rendszer nem működik. Éppúgy, ahogy szigorították a coffeeshopok működését - turisták ez év elejétől már nem vásárolhatnak itt kábítószert -, a prostitúció terén is változtatni akarnak. Job Cohen, aki 2010-ig volt Amszterdam polgármestere, 2009-ben arról beszélt, hogy rájöttek, hogy a változtatásnak köszönhetően már nem a "kisvállalkozók" uralják a piacot, hanem kiterjedt bűnszervezetek, amelyek nemcsak nőkkel kereskednek, hanem kábítószerrel is. Több lett az erőszakos bűncselekmény az utcákon, és nőtt a gyilkosságok száma is.

Hiába van már szobra is a szexmunkásoknak Amszterdamban, a szexpiac átalakult, és a hatóságok szerint az emberkereskedő-bandák vették át az irányítást, akik csupa szegényebb országból hozott, félelemben tartott nőt dolgoztatnak. A holland rendőrség csak 2010-ben 500 nőt mentett meg tőlük, és a BBC-nek egy fedett nyomozó azt mondta, minden évben csak nő az ügyeik száma. "Ez sokmillió eurós üzlet. A pénzből részesednek a kerítők, az utaztatók, a stricik, éppen csak a szexmunkások nem" - fogalmazott.

Martine is ugyanezt látja az utcákon. "Az új rendszer kedvez a striciknek meg a külföldieknek, de nem segít a holland lányokon. A dögkeselyűk 2000-ben jöttek ide, mindenféle szervezett bűnöző. Gondolták, hogy ja, most már legális, akkor jövünk" - fogalmazott.

A vörös lámpás negyed - csökken a tér

A város ezért változtat. Bár egyelőre nem került szóba a bordélyok betiltása, igyekeznek a prostitúció működési területét minimalizálni, hogy a rendőrség könnyebben ellenőrizhesse. A város az elmúlt években a 482 működő bordély csaknem felét akarja felvásárolni a vöröslámpás negyedben, majd bezárni őket, hogy a területeket rehabilitálja és inkább igényes hoteleket és szolgáltatóipart alakítson ki. Eddig mintegy száz kirakatot zártak be, és további százat zárnának be 2017-ig - írta a Dutch News szeptember elején.

A városi tanács szeptemberben elfogadott egy rendelkezést arról is, hogy ha a bordélyok tulajdonosai nem segédkeznek az utcai tisztaság fenntartásában, akkor elvesztik a tulajdonukat. Nem kell azonban félteni a tulajdonosokat: a Volkskrant holland lapnak a projektgazda városi tisztségviselő azt mondta, a helyi szexipari guruk már akkor utasították az ügyvédeiket, hogy keressék meg az összes kiskaput a szabályozásban, amikor még nem is volt kész a koncepció.

A város ezzel együtt változik, bár nem mindenki örül ennek az érintettek közül. Az egyik amszterdami prostituált érdekvédő-szervezet szóvivője, Metje Blaak például azt mondta róluk, a város unalmasabb lesz. "Amszterdam korábban a szexről, a drogról és a rock 'n' rollról szólt. Most már nem lesz semmink. Se szex, se drog, se rock 'n' roll."