Obama közlegényeinek nyomában

Egy történelmi politikai fordulatnak volt a részese az az öreg ausztrál és két fiatal amerikai, akik egy csapatban kampányoltak 2008-ban Obamáért. Az [origo] tudósítója négy évvel ezelőtt ismerkedett meg velük, most pedig újra megkereste őket, hogy megtudja, mit gondolnak Obama elnökségéről, és hogy vajon segítik-e őt élete utolsó választási kampányában.

Hétvégénként meglehetősen kihalt az amerikai törvényhozásnak helyet adó washingtoni épületkomplexum környéke, és mivel nem voltam biztos az útleírásban, kissé tanácstalanul bolyongtam az üres utcákon. Egy honlapon találtam egy felhívást arról, hogy önkénteseket várnak egy vidéki kampánytúrára, és ezt szerettem volna megnézni újságíróként. Találkozási helynek egy parkoló volt megadva, az azonban még a felhívásban szereplő időpont előtt nem sokkal is teljesen üres volt, és ez elbizonytalanított. A szomszédos utcában ugyanakkor megláttam két férfit, akik egy fa tövében üldögéltek, és odamentem hozzájuk, hátha tudnak valamit a meghirdetett akcióról.

Mint kiderült, helyes volt a megérzésem, mindketten kampányolni jöttek, és velem ellentétben nem aggódtak amiatt, hogy esetleg mégsem lesz semmi a túrából. Az egyik egy magas, széles vállú, fekete férfi volt, a másik pedig fehér, alacsony és gyerekarcú. Mindketten a harmincas éveik közepén jártak, és láthatóan már régebbről ismerték egymást. A fekete férfit Marc Nicholsnak hívták, a másikat Edward Sepe-nek. Nichols ügyvédként dolgozott, Sepe pedig gyerekorvosként, és mivel egyiküknek sem volt családja, nem okozott számukra gondot, hogy szabadidejük egy részét önkéntes kampánymunkára áldozzák.

A virginiai küldetés

A meghirdetett időpontban végül megjelent nagyjából tíz ember a parkolóban, majd kisebb csoportokat alkotva indultak el az elnökválasztás szempontjából nagy jelentőséggel bíró, Washington mellett elterülő Virginia államba. Én a két új ismerőshöz, Marchoz és Edwardhoz csatlakoztam, negyedikként pedig betársult hozzánk egy idős ausztrál férfi, Des Cole, aki úgy érezte, ez a választás olyan fontos az egész világ számára, hogy választójog híján is be kell szállnia a kampányba. Marc BMW-jébe ülve utaztunk el egy virginiai kertvárosba, ahol aztán az aktivisták külön-külön járták az utcákat, és kopogtak be azokba a házakba, ahol a párt listái szerint a lehetséges támogatók laktak. A feladat az volt, hogy az esetleges bizonytalankodókat meggyőzzék, a szimpatizánsokat pedig rábeszéljék arra, hogy mindenképp menjenek el majd szavazni.

Marc, Edward és Des kampányolásra készül

Marc, Edward és Des erőfeszítései sikeresnek bizonyultak, az általuk támogatott jelölt fölényes győzelmet aratott. A múlt idő használata nem véletlen elírás, ez a történet még a 2008-as elnökválasztási kampányból való, amikor a három férfi tagja volt annak a hatalmas tömegeket megmozgató gépezetnek, amely győzelemre segítette Barack Obamát. A remény és változás jelszavát hirdető jelölt kampányához rengeteg olyan ember csatlakozott, akiknek korábban semmi közük nem volt a politikához, és már pusztán az a tény is inspirálta őket, hogy először villant fel komolyan az esélye annak, hogy fekete elnöke legyen a történelme során súlyos faji konfliktusokon is áteső országnak.

Ennek a mozgalomnak volt része Marc, Edwards és Des, akiket most, négy évvel később újra megkerestem, mert kíváncsi voltam arra, hogy milyennek látták az elmúlt négy évet, mennyire elégedettek Obama elnökségével, illetve hogy most is segítik-e valamilyen formában a kampányát (amely az eredménytől függetlenül minden bizonnyal az utolsó lesz számára, az elnöki pozíció után ugyanis már nincs visszaút a politikába). Mint kiderült, már egyikük sem lakik Washingtonban, így személyes találkozókat nem sikerült összehozni velük, de e-mailen, illetve telefonon sikerült meginterjúvolni Des Cole-t és Marc Nicholst. Edward Sepe nem válaszolt a megkeresésemre, de mint Nicholstól megtudtam, elköltözött egy virginiai kisvárosba, és jelenleg leginkább a gyereknevelés tölti ki az idejét.

A csodálatos gyógyulás

A 65 éves Des Cole már a 2008-as kampányban is panaszkodott arra, hogy nagyon gyenge a hallása, levelében ugyanakkor most azt írta, hogy ez később tovább súlyosbodott. Néhány hónappal a választás után teljesen megsüketült, és 2011 tavaszán épp egy kockázatos műtétre várt, amikor állítása szerint egyik reggel arra ébredt, hogy újra hall. "A specialisták azt mondták, hogy ez egy csoda" - írta, hozzátéve, hogy már csak azért is örült a hirtelen javulásnak, mert így újra képes volt közéleti tevékenységet folytatni: "A siketség borzasztóan elszigetelő hatású, főleg olyasvalaki számára, mint amilyen én vagyok, aki imádja az életet, és szeret részt venni közösségi tevékenységekben."

Des Cole tervei között szerepelt az is, hogy ismét eljön az Egyesült Államokba kampányolni Obama mellett, de ezt végül meghiúsította egy újabb betegség. Az idén nyár végén kiújult egy 15 évvel ezelőtt diagnosztizált szívproblémája, és az orvosa közölte vele, hogy legalább három hónapig nem ülhet repülőre. "Sajnálatos módon ez keresztülhúzta a számításaimat, és a kampányt így csak tévén tudom követni" - írta. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a saját egészségi problémái is arra emlékeztették, hogy milyen fontos lépés volt Barack Obama részéről az egészségbiztosítás kiterjesztését célzó törvény elfogadtatása. "Az ausztrálok többsége politikai meggyőződéstől függetlenül értetlenül nézi, hogy miért ellenzik a republikánusok és egyes demokraták az Obamacare-t (a reform közkeletű neve - a szerk.)" - írta Cole, aki szerint az ausztrálok nagyon szerencsések, amiért náluk mindenkire kiterjedő egészségügyi ellátás van.

Az idős ausztrál férfi ugyanakkor azt is bevallotta, hogy némileg csalódott Obamában, mert szerinte az elnök nem felelt meg mindenben a várakozásainak. Részletekbe nem bocsátkozott, és egyébként is jelezte, hogy ennek okát leginkább a republikánusokban látja, akik szerinte nagyon konfrontatív taktikát alkalmazva politizáltak az elmúlt négy évben. Hozzátette, hogy saját magát is hibásnak érzi, amiért "irreális várakozásai voltak Obama megválasztása előtt".

Közelebb a tűzhöz

Nem vallja magát csalódottnak viszont Marc Nichols, bár a telefonbeszélgetésünk során ő is megjegyezte azt, hogy "persze, mindig lehet mondani, hogy lehetett volna többet csinálni". A három önkéntes közül ő volt a legaktívabb részese az Obama-kampánynak, a választók felkeresése mellett jogi segítséget is nyújtott a demokrata pártnak, illetve tagja volt egy úgynevezett reformbizottságnak, amelynek az volt a feladata, hogy kidolgozza a győzelem esetén követendő programokat. Nichols azt mondta, hogy a bizottságba egy olyan egyetemi tanár ismerősén keresztül került be, aki szorosan együttműködött az Obama-stábbal. A testület azt vizsgálta, milyen változtatásokra lesz szükség a kormányzati struktúrában. "Korábban belső ellenőrként dolgoztam egy kormányzati szervnél, így tudtam, hogyan működnek ezek a hivatalok" - magyarázta Marc, hogy milyen szaktudással tudott hozzájárulni a bizottság munkájához.

Marc Nichols a 2008-as kampány idején

A testület a kampány végével befejezte a munkáját, de Marc Nichols szerint már ennek során is világossá vált minden résztvevőnek, hogy "rendkívül nehéz feladat vár az elnökre", és azt is tudták, hogy "nagy türelemre lesz szükség". Szerinte Obama ezt nem igazán kapta meg, de így is nagy eredménynek tartja az egészségügyi reformot, az iraki háború lezárását, valamint az afganisztáni kivonulás menetrendjét, és Des Cole-hoz hasonlóan ő is elnézően áll az elnök be nem váltott ígéreteihez (például a guantánamói fogolytábor bezárásának elmaradása, a bevándorlás reformálása vagy a költségvetési hiány megfelezése). Szerinte ezért elsősorban a republikánusok a felelősek, akik egyrészt "monumentális zűrt" hagytak rá, másrészt semmiben nem akartak vele együttműködni, és még "sok téves információt is terjesztettek róla".

A válság közepén

Az Obama-elnökséget a legtöbb bírálat azért éri, mert négy évvel a pénzügyi válság csúcsa után még mindig gyengén teljesít az amerikai gazdaság, és ugyan Nichols ezt a saját bőrén is megérezte, nem hibáztatja érte az elnököt. A 2008-as választás idején egy olyan cégnek dolgozott, amely a hitelválság által leginkább érintett építőiparban volt érdekelt, és a nehézségek odáig fajultak, hogy kénytelen volt új állás után nézni. Végül el is kellett költöznie Washingtonból, mivel Indiana államban talált magának új állást. Szerinte a saját példája is azt mutatja, hogy ha lassan is, de beindult a gazdaság, és vannak munkahelyek, csak az amerikaiak többsége "rövidlátó lett", és ezt nem hajlandó észrevenni.

Az új állásában Nicholsnak olyan sok az elfoglaltsága (az interjút is csak több heti egyeztetés után tudtuk összehozni), hogy jóval kevesebb ideje jut az Obama-kampány támogatására, mint négy évvel ezelőtt. Az új lakóhelyén a lehetőségek is szűkebbek, hiába tudott ugyanis nyerni Obama 2008-ban Indianában, a stabil konzervatív terepnek számító államban most nem sok esélye van. Így most ott nem is nagyon vannak olyan kampánytúrák, mint amilyenen négy éve vett részt Edward Sepe-vel és Des Cole-lal. Marc Nichols ugyanakkor így is próbálja segíteni Obamát, akivel még a megválasztása előtt találkozott néhányszor személyesen, és nagyon jó benyomásokat szerzett róla.

"Nagyon jó fellépésű ember" - mondta Nichols, aki a mostani kampányban adománygyűjtéssel igyekezett támogatni az elnököt, illetve már most készül arra, hogy a választás napján a demokratáknak nyújtott jogi segítséggel biztosítsa, hogy minden, Obamát támogató, választásra jogosult ember le tudja adni a szavazatát.