Csak éhes katonára támadj, ha nincs elég lőszered!

A hadsereg züllik, a felkelők türelmesen várják, hogy teljesen szétessen, de nagyon sokáig ők sem érnek rá, mert közben a civil lakosság egyre többet szenved Szíriában. A török határ közelében fekvő Haszínban egyre látványosabb a két éve tartó polgárháborúban is érezhető fordulat: a felkelők egyre magabiztosabbak, Aszad csapatai viszont már csak pusztítani képesek. Így néz ki a szíriai háború testközelből.

A tucatnyi felkelő harcos a ház fala mellett áll, szemüket az égnek meresztik. Mindenki a fülét hegyezi, figyeli, mikor fordul meg a repülőgép, indul meg meredek ívben a vonalak felé. Vagy száz méterrel előrébb feldübörög egy légelhárító fegyver, ahogy az égen keringő Mig hirtelen bukófordulóba kezd, a hajtómű zaja egyre erősebb. Most még a bátrabbak is visszaugranak a fal mellé; persze mitől véd az meg? A vadászgép kis ezüst nyila az égen zuhanni kezd, nagy robajjal tüzet nyit az előrébb fekvő felkelő vonalakra - négy nagy dübbenés -, majd a pilóta újra felrántja a gépet, és eltűnik a lombok mögött.

Mindenki fellélegzik. Az elmúlt két hétben, amióta ezt a kis, egyébként idilli észak-szíriai települést és a mellette fekvő kormánytámaszpontot elérte a háború, tizenegy felkelő halt meg, és harminc sebesült meg a légitámadásokban. A három különböző csoportból - egy nacionalista, egy iszlámista és egy kurd zászlóaljból - álló felkelő erő teljesen körülveszi a kormányerőket.

Az áramot és a vizet kikapcsolták, a bentiek már aligha bírják sokáig. "Még várunk néhány napot, amíg elgyengülnek az éhségtől, aztán támadunk" - mondja Ahmed Glí, a felkelők egyik parancsnoka. "Addig nem, mert kevés a lőszerünk". De a felmentésre küldött repülőgépekkel nem tudnak mit kezdeni.

Fifikával a túlerővel szemben

A lassan két éve zajló szír forradalomban és polgárháborúban mintha a stratégiai fordulat első jelei kezdenének kibontakozni. A főleg dezertált katonákból és civilekből álló felkelők az elmúlt hetekben újabb területeket foglaltak el Szíria keleti részén - köztük az olajmezők egy részét -, offenzívát indítottak Damaszkuszban - egy napra még a repteret is sikerült elvágniuk a várostól -, több fontos kormánytámaszpontot elfoglaltak, és zsákmányoltak valamennyi föld-levegő rakétát. Ezekkel végre támadást intézhetnek a kormányerők legfontosabb fegyvere, a légierő ellen. Ez nemcsak az ő életüket keseríti meg, de folyamatos támadásaival a polgári lakosságot is állandó félelemben tartja.

Haszínban valamennyire összeérnek ezek a trendek. A kis falu mellett - talán negyven kilométerre a török határtól - egy nagy kormánytámaszpont van, ahonnan az elmúlt hónapokban napi rendszerességgel ágyúzták a felkelők ellenőrzése alatt álló környező településeket. A felkelők két héttel ezelőtt vették ostrom alá. De nincsenek rendes légelhárító fegyvereik, nehézgéppuskákkal próbálják leszedni a Migeket, ami ha nem is teljesen reménytelen - néhányszor már sikerrel jártak a háború során -, de azért nem is túl sikeres.

"A zászlóaljnak van néhány rakétája, de mind Aleppóban" - mondja Ahmed Glí. A felkelők kapnak valamennyi fegyvert Szaúd-Arábiától és Katartól, de komoly légelhárító fegyvert nem akar nekik senki adni, nehogy az iszlamisták kezébe kerüljön.

A kormányerők fegyverzeti fölényét így kitartással, lelkesedéssel, fifikával kell pótolni: a felkelő mesterlövészek belátnak a táborba, a katonák így nem tudnak szabadon mozogni, nem tudják használni nehézfegyvereiket. Az ágyúzás intenzitása máris csökkent. "Néha próbálnak nekik utánpótlást ledobni helikopterrel, de olyan magasról, hogy mindig a tábor mellé esik" - mondja elégedetten Ahmed Glí.

Szétzüllik Aszad serege

Talán háromszáz katona lehet odabent. A morál feltehetőleg nem túl jó, mert a felkelők azt mondják, vagy hetvenen szöktek ki az elmúlt két hétben. "Kettőt lelőttek a sajátjaik, amikor megpróbáltak átjönni, még mindig ott fekszenek a vonalak közt" - mondja Ahmed Glí.

Ado Hajder, aki augusztusban dezertált, azt mondja, a hadseregben nagyon rossz a hangulat. "A szunnita tiszteket mind letartóztatták, most már majdnem minden parancsnok alavita, a sorozott szunniták meg mind rettegnek" - mondja. A Szíriát negyven éve uraló Aszad-rezsim főleg a síita iszlámhoz tartozó alavita kisebbségre támaszkodik, míg az ország nagyja - és a felkelők többsége - szunnita muzulmán. A felkelők morálja többnyire jó, részben halmozódó sikereik miatt, de talán inkább azért, mert úgy érzik, ők képviselik a jó ügyet.

Haszínból teljesen elmenekült a lakosság. Az utcák üresek, a házak elhagyatottak. Csak egy idős ember áll egy ház előtt. Azt mondja, Aleppóból menekült ide, amikor augusztusban megkezdődtek ott a harcok, aztán újra földönfutó lett, amikor itt is utolérte a háború. A következő ház helyén csak romok vannak, meg egy nagy bombatölcsér. Három nappal korábban dobott rá bombát egy repülőgép, négy ember veszett oda. A ház melletti villanypóznákat is elsodorta a robbanás, a vezetékek össze-vissza gabalyodva fekszenek a földön, a faldarabok közt néhány macska kószál.

Ahmed Glí felnéz az égre, a tekintete a repülőgépet keresi. A Mig újabb és újabb köröket tesz meg a bázis felett - talán a következő célpontot keresi. A parancsnok a vállára dobja a puskáját, és visszaindul előre, az első vonal felé.

Szlankó Bálint, Haszín, Szíria