A magyar guru, aki zokniban fogadta Barack Obamát

Átszabta, majd győzelemre vitte a brit Konzervatív Pártot. Menő politikust csinált David Cameronból, és démont Tony Blairből. A magyar származású Steve Hilton, a miniszterelnök tanácsadója és legfőbb bizalmasa a kormányzati félidőben hagyja ott a Downing Streetet. Milyen örökséget hagy maga mögött a politikai guru, akit a brit kormányfő kis magyar fasisztaként emlegetett?

Állítólag több mint egy évtizede nem viselt öltönyt. A cipőket kifejezetten utálja, és amikor csak lehet, zokniban jár. Sokszor borostás. Erősen kopaszodik. Nem iszik. Munkamániás. Sokak szerint a kék szemének hipnotikus ereje van. Ő David Cameron agya, sőt sokak szerint alteregója. Steve Hilton befolyása a brit kormányzati politikát és a konzervatív párt belső ügyeit ismerők szerint a miniszterelnök szinte minden lépésénél tetten érhető. A magyar származású politikai guru a kormányzati félidőben döntött úgy, hogy egy időre kiszáll a politikából, és tudományos területen kamatoztatja képességeit. Egyúttal Londonból Kaliforniába, a Stanford egyetemre teszi át a székhelyét.

Az Economist a Cameron-kormány utolsó radikálisának a távozásáról ír. A BBC szerint a Downing Street egy nagy gondolkodót veszít el. A brit közszolgálati csatorna politikai szerkesztője, Nick Robinson szerint azonban Hilton lemondásának hírét sok köztisztviselő és a kormány több tagja is nagy valószínűséggel koccintással ünnepelte. Hilton ugyanis nem könnyű ember. Tory politikusok egymás között csak Gollumnak nevezik, és A Gyűrűk Urának cselszövőjét látják benne, a brit média előszeretettel írja le Raszputyinként, utalva arra a rendkívüli befolyásra, amelyet a miniszterelnökre gyakorol.

Steve Hilton kifejezetten utálja a reflektorfényt, és interjúkat sem ad. A neve fel sem tűnt a konzervatív párt weboldalán, és hivatalos titulusa sincs. Azt azonban nem lehet elvitatni tőle, hogy ő rázta fel és vitte győzelemre a brit Konzervatív Pártot.

Steve Hilton magyar származású, a Hircsák család sarja. Édesapja, Hircsák István tizenegyszeres magyar bajnok jégkorongozó volt, Európa legjobb kapusai között tartották számon. Az 1956-os forradalom után disszidált Nagy-Britanniába. A család beilleszkedésének első lépése az volt, hogy angolosították a vezetéknevüket: a nevet állítólag az első szállodától kölcsönözték, ahol megszálltak. A kis Steve azonban nem atletikus képességeivel, hanem az eszével tűnt ki az iskolában, és ezzel ösztöndíjat is kiérdemelt a szegényebb családi háttérből érkező, tehetséges gyerekeket oktató Christ's Hospital iskolába. Később filozófiát, politikát és gazdaságtant hallgatott az oxfordi New College-ban. Innen vezetett az útja a Konzervatív Párt főhadiszállására, ahol nemcsak David Cameront ismerte meg, hanem későbbi feleségét, Rachel Whetstone-t, aki jelenleg a Google kommunikációért felelős alelnöke.

Huszonkét évesen, 1992-ben már John Major győztes választási kampányának a sűrűjében találta magát, és a toryk imázsáért felelős Saatchi&Saatchi reklámügynökség alkalmazottja volt. A cég alapítója, Maurice Saatchi már ekkor egy azóta sokszor idézett mondattal fejezte ki rajongását Hilton iránt: "Senki sem emlékeztet annyira a fiatalkori önmagamra, mint Steve". Lord Saatchi ugyanakkor nemrég már azért bírálta a torykat - és így egykori mentoráltját is - , mert túlságosan elmozdultak a hagyományos konzervatív értékektől, és piactérré változtatták a politikát.

Egy ritka pillanat: Steve Hilton szmokingban magyaráz Richard Bransonnak

Hilton később saját tanácsadó céget alapított Good Business néven, ahol a vállalatok társadalmi felelősségvállalását hirdette. Az ő javaslatára indított felvilágosító kampányt a HIV-vírusról a Coca-Cola Afrikában, a Nike az iskolai megfélemlítés ellen lépett fel, a McDonald's pedig különböző közösségi programokat indított.

Hogyan lesz jófej egy konzervatív?

"A politikusokat nem lehet úgy eladni, mint a mosóport. Az üzenetek számítanak, nem a közvetítő" - foglalta össze hitvallását Steve Hilton a politikai kampányokról. Hiltoné az érdem, hogy Cameronból modern, menő politikust faragott, aki kerékpáron jár dolgozni, jófej a fiatalokkal és a kutyákkal, focizik és teniszezik, és Barack Obamával ugyanúgy szót ért, mint az utca emberével. Cameron egyébként nemcsak tanácsadóként, hanem barátként is hallgat rá: a húsz éve tartó barátságuk egyik jele, hogy Hilton a politikus fiának, Ivannek a keresztapja.

Steve Hilton ragaszkodott hozzá, hogy a pártprogram kidolgozása előtt az évek alatt a konzervatív márkára rakódott negatív megítéléstől meg kell szabadítani a tory pártot. A politikai guru olyan, a konzervatív körökben forradalommal felérő javaslatokkal állt elő, mint hogy David Cameron időnkét dobja le a nyakkendőt, és Barack Obamához hasonlóan feltűrt ingujjal álljon ki beszédet tartani. A munkáspárti Tony Blairrel szemben elszenvedett sorozatos vereségek után a két barát úgy gondolta, a legcélszerűbb, ha középre és zöld irányba tolják el a pártot.

Barack Obama és David Cameron: lazaságban verhetetlenek

Ennek érdekében Hilton az Északi-sarkra is elutaztatta Cameront huskykat ölelgetni. A kampány, amely a lényegre törő, mégis szimbolikus Ölelj meg egy huskyt! (Hug a husky!) címet viselte a jelentős cukiságfaktor ellenére nem aratott osztatlan sikert. Több magas rangú konzervatív politikus gondolta úgy, hogy Cameron legújabb zöld alakítása nem veszi figyelembe, hogy a - szerintük vitatott tudományos bizonyítékokon alapuló - környezetvédő intézkedések mekkora terhet raknak a költségvetésre. Környezetvédők viszont üres PR-mutatványnak minősítették, és nem mulasztottak el emlékeztetni arra, hogy a kormányfő hiába megy be kerékpárral a munkahelyére, ha limuzin viszi mögötte a táskáját és a cipőjét.

Hilton hasonló módszerrel próbálta megoldani a bűnözés problémáját is, és 2006-ban Ölelj meg egy suhancot! (Hug a hoodie!) elnevezésű kampánnyal szólította fel megértésre a briteket a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben. Igaz, a tavalyi zavargások után Cameronnak szakítania kellett az együtt érző konzervatív imázsával, és a heteken át tartó vandál rombolás után valószínűleg a suhancok ölelgetésétől is elment a kedve.

David Cameron az egyik új szerepben

Hilton egyik legemlékezetesebb húzása az 1997-es tory választási kampány volt. A Tony Blairt ijesztő démoni szemmel ábrázoló plakáttal díjat is nyert, a választásokon azonban már nem tudták elegendő szavazatra váltani a győzelemhez.

Megbotránkoztató öltözet a forradalmi gondolatokhoz

A Guardian szívesen foglalkozott Hilton öltözködési szokásaival, mert ebben vélte felfedezni a guru szerinte erőltetett eredetiségének jeleit. A lap szerint Hilton gyűrött pólói voltak hivatottak emlékeztetni a kollégáit arra, hogy ő más, hogy szellemesebb és kreatívabb, mint bárki körülötte. Az előtt azonban már értetlenül álltak, hogy Hilton Barack Obama látogatása idején sem tudta felfüggeszteni a megvetését a cipők iránt, és zokniban mutatkozott az amerikai elnök előtt. Ugyancsak zokniban ugrott be az akkor éppen Líbiával elfoglalt főnöke helyére egy előkelő fogadáson a Downing Streeten, és az öltönyös, nyakkendős vendégek előtt pólóban és farmerben tartott rövid beszédet a kormány gazdaságélénkítő intézkedéseiről.

Az elmaradhatatlan pólóban

Hilton egyébként megrögzött kerékpáros. A Westminster környékét pedig annyira utálja, hogy elmondta: a sírás kerülgette, amikor nyugat-londoni lakásából be kellett mennie a parlamentbe. A konvenciók iránti megvetését közlekedési stílusa is tükrözi. A Mirror című brit bulvárlap két évvel ezelőtt titokban végigkövette az útját az otthonától a belvárosig, és a csaknem tíz kilométeres úton állítólag csak egyetlenegyszer állt meg a pirosnál, és közben többször is majdnem balesetet okozott. Ráadásul sisak helyett baseballsapkát viselt, a kerékpárján pedig nem világítottak a lámpák.

Hilton konok ellenállása az öltözködési normákkal szemben valószínűleg sokkal jobban belesimul majd a kaliforniai környezetbe, mint a londoniba - véli a brit sajtó. Az Independent című lap szerint a Szilícium-völgy központjának számító Palo Alto és Steve Hilton tökéletesen kiegészíti majd egymást. Kevés olyan izgalmas és dinamikus hely van ugyanis a világon, ahol egy kreatív szellemiségű, ambíciók által hajtott ember annyira megtalálhatná a számítását, mint a technika és az internetes forradalom központjának számító 65 ezres kaliforniai kisváros.

Sokan fellélegeztek

Hilton személye és befolyása sok tory politikust és értelmiségit irritált, a távozása után pedig a konzervatív oldalon is felszínre törtek a sérelmek. Sokan aggódva figyelték, hogy nem választott tisztségviselőként szinte minden kormányzati kérdésbe beleszólhatott, és az sem segítette a népszerűségét, hogy hírhedten bunkó, amikor éppen rossz a kedve. A miniszterek kifejezetten nehezen viselték, hogy a miniszterelnök az ötleteiket egy mozdulattal lesöpörte az asztalról, ha azok nem nyerték el Hilton tetszését - írta a Telegraph című lap. Ráadásul nem is nagyon volt esélyük politikai intézkedésekről tárgyalni Cameronnal, hacsak Hilton nem volt ott a teremben, vagy nem kapcsolódott be telefonon a beszélgetésbe.

Az egyik konzervatív blog publicistája, Bruce Anderson a politikai guru távozásának a hírére össztűz alá vette Hilton addigi munkásságát, és azzal vádolta meg, hogy elárulta a főnökét és a közeli barátait is. "A miniszterelnök tanácsadójaként kiderült róla, hogy nyafogós, egomániás örök kamasz" - jellemezte Hiltont a publicista, aki szerint Hilton legnagyobb problémája az, hogy a politikát rendszeresen összetéveszti a saját fantáziáival.

A nyughatatlan és türelmetlen, folyamatosan reformlázban égő Hiltont nyilvánvalóan idegesítette, hogy nem tudott földrengésszerű változásokat elérni a közszolgálatban és a kormányzati politikában, és a kormányzással járó állandó kompromisszumkeresés is elviselhetetlenül bosszantó volt számára, miközben radikális és hajmeresztő ötleteivel a köztisztviselőket és a kormánytagokat magára haragította.

A gazdaság felpörgetése érdekében például azt javasolta, hogy töröljék el a szülési szabadságot és a fogyasztói jogokat szabályozó törvényeket. Sőt felvetette, hogy Nagy-Britannia figyelmen kívül hagyhatná az uniós munkajogi szabályozásokat, és amikor a kormánytagok szembesítették azzal, hogy a miniszterelnöknek tiszteletben kell tartani a törvényeket, Hilton csak annyit kérdezett, hogy miért. Így elmagyarázták neki, hogy ha a kormányfő törvényt sért, akár börtönbe is kerülhet.

Búcsúlevelében Hilton 25 milliárd fontos megtakarítást javasolt a szociális rendszerben, és azt ajánlotta Cameronnak, hogy felezze meg a közigazgatást. Sok konzervatív képviselő valószínűleg elkerekedett szemmel olvasta az újabb reformelképzeléseit, és fellélegzett, hogy nem lesz belőle semmi. Nem véletlen, hogy az Economist azt írta: Hilton távozásával megszűnhet dobogni a kormány radikális szíve. Persze az sem kizárt, hogy alkotói szabadsága után Hilton visszatér Cameron mellé. Épp időben a következő választások előtt.