Aki szemtől szembe lehülyézheti az amerikai elnököt

A gazdaság a lényeg, hülye! - ez a szállóigévé vált szlogen segítette győzelemre 1992-ben Bill Clintont. A korábbi elnök két tanácsadója most Barack Obamát próbálja segíteni egy hasonló üzenettel, amely a jelek szerint működik is. Az [origo] tudósítója találkozott Stan Greenberggel, a legendás páros egyik tagjával.

Egy idős, alacsony férfi szállt be utánam a liftbe, kezében egy starbucksos pohárral. Ismerősnek tűnt, de mivel még soha nem találkoztunk, nem akartam megszólítani. Ő viszont épp annak az emeletnek a gombját nyomta meg, ahova én is tartottam, majd felém fordult, és bemutatkozott: "Stan Greenberg vagyok!" "Nagyszerű, pont magát jöttem meghallgatni!" - válaszoltam neki, mire mosolyogva csak annyit mondott, nem fogok lekésni semmit.

Néhány perc volt csak hátra az Economic Policy Institute által csütörtök reggelre meghirdetett rendezvényig, amelynek előadója Greenberg volt. Washington tele van az EPI-hoz hasonló intézetekkel, és minden napra jut tucatnyi olyan esemény, ahol kutatók, szakértők vagy épp aktív politikusok mondják el a véleményüket valamilyen fontos - vagy fontosnak tartott - kérdésről, legyen szó az afganisztáni háborúról, az euróválságról vagy épp a bevándorlási problémákról. Az egyik legforróbb téma Washingtonban jelenleg természetesen az amerikai elnökválasztási kampány, és ehhez kapcsolódott az EPI által szervezett rendezvény is.

A politikai tanácsadással és közvélemény-kutatással foglalkozó Greenberg arról a nemrég megjelent könyvről beszélt, amelyet kollégájával és barátjával, James Carville-lal közösen írt. Őket az tette híressé, hogy győzelemhez segítették Bill Clintont az 1992-es elnökválasztási kampányban. Clintonnak kezdetben kevesen jósoltak sikert a nála jóval ismertebb és a világpolitikában sokkal tapasztaltabb idősebb George Bushsal szemben, Greenberg és Carville azonban felismerte, hogy ha a legtöbb amerikait aggasztó gazdasági problémákra koncentrálnak a kampányban, akkor nyerhetnek. Így lett a nem hivatalos - de azóta szállóigévé vált - kampányszlogen az, hogy "A gazdaság a lényeg, hülye!" (It's the economy, stupid!), ami végül nagyon sikeresnek bizonyult, és Clintonnak minden nehézség ellenére sikerült győznie.

Medgyessy Péternek is adott tanácsot

A szokatlan külsejével (kopasz fej, kígyószerű szemek, kiugró arccsont) és harsányságával feltűnő jelenségnek számító Carville az elmúlt években főként televíziós kommentátorként tevékenykedik, a visszafogottabb és emiatt kevésbé ismert Greenberg viszont továbbra is aktív tanácsadói munkát végez. Cége számos országban tűnt fel óriásvállalatok (British Airways, Coca-Cola, Microsoft), illetve baloldali pártok és politikai vezetők tanácsadójaként (a kevésbé sikeres projektjei közé tartozik például Medgyessy Péter, akit miniszterelnöksége alatt próbáltak segíteni). Mint azt az előadásában többször megemlítette, jelenleg az egyik fő elfoglaltságát a brit Munkáspárt megerősítése jelenti.

Greenberg dedikálás közben is előadást tart

A hivatalos megbízatásai tehát elsősorban külföldhöz kötik, de ettől függetlenül az amerikai politikából sem marad ki teljesen. A kampányhoz kapcsolódik Carville-lal közösen írt könyve is, amelynek címe az 1992-es választásra rímel: "It's the middle class, stupid", vagyis "A középosztály a lényeg, hülye!" A különbség tehát annyi, hogy most szerintük nem elsősorban a gazdasági helyzetre, hanem az amerikai társadalom gerincét alkotó középosztály problémáira kell koncentrálni. A kettő persze összefügg, de Greenberg szerint az elmúlt húsz-harminc év során olyan mértékben megnőtt az egyenlőtlenség az amerikai társadalomban, hogy ez az elsődleges probléma, amelyre a politikai elitnek megoldást kell találnia.

Régen mindenki együtt emelkedett

Greenberg az EPI központjában tartott előadásában felidézte az 1992-es kampányt, és megjegyezte, hogy "amikor ránéztünk a számokra 1992-ben, akkor még nem tudtuk azt, amit most igen". Szerinte akkor még nem lehetett látni, hogy az 1980-as években megváltozott az amerikai társadalmi folyamatok trendje, és a legfelül lévő szűk gazdag réteg számára egyre jobb lett a helyzet, míg az alattuk lévők - különösen a legszegényebbek - számára nehezebbé vált a megélhetés. Greenberg hozzátette, ez azért jelentett éles váltást, mert a második világháború utáni évtizedeket még az jellemezte, hogy "mindenki együtt emelkedett".

A változás illusztrálására Greenberg bemutatott egy táblázatot, amely szerint 1972 és 2001 között aránytalanul változott a születéskor várható élettartam. Míg harminc évvel azelőtt csak kis különbség volt a jövedelem alapján számított felső és alsó 50 százalék között (78,9 év a gazdagabbaknak, 77,7 a szegényebbeknek), addig 2001-ben a társadalom gazdagabb felének a születéskor várható élettartama 85,4 évre nőtt, míg az alsó felének csak 79,6-re emelkedett.

Greenberg és Carville könyve a róla megjelent ismertetők szerint arra a megállapításra jutott, hogy a washingtoni politikai elit és a Wall Street-i pénzügyi elit együttesen juttatta bajba az átlagembereket, akiknek most vissza kell szerezniük a befolyásukat a döntések felett. A szerzők érvelése szerint ez nem osztályharcot jelent, hanem egyszerűen ez az egyetlen útja a túlélésnek.

Ki a hülye?

Az elnökválasztás szempontjából ez persze nem túl meglepő módon azt jelenti, hogy Greenbergék szerint a demokratáknak kell nyerniük, a republikánusok győzelme esetén ugyanis az általuk ígért adócsökkentések és egyéb intézkedések révén az az elit járna jól, amelyet egyébként sem rázott meg túlságosan az elmúlt évek gazdasági és pénzügyi válsága. A kampány kellős közepén megjelentetett könyv így elsősorban a demokrata szimpatizánsoknak és döntéshozóknak szól, és bár Greenberg az előadás során végig tiszteletteljes hangon beszélt Barack Obamáról, a címben szereplő "hülye" burkoltan őt takarja.

Néhány hónappal ezelőtt volt példa arra is, hogy Greenbergék ennél direktebben támadták az elnököt és stábját. Júniusban a Carville-lal közösen alapított Democracy Corps nevű szervezet kiadott egy kutatásokra alapozott dokumentumot, amely szerint Obamáék rossz üzenettel vágtak bele a kampányba. Azt írták, az emberek egyszerűen nem hiszik el azt, hogy az elmúlt években javult volna a helyzet, ezért felesleges is sulykolni azt az üzenetet, hogy sok munkahelyet sikerült teremteni, illetve megmenteni. Szerintük a választók többsége tisztában van azzal, hogy Obama nagyon súlyos gazdasági problémákat örökölt, de most az elnöknek inkább a jövőre kellene koncentrálnia, arra, hogy milyen víziója, terve van az ország számára.

Greenberg az előadásában is beszélt arról, hogy saját kutatásaik szerint nagyon negatív fogadtatása volt Obama első kampányüzeneteinek. Azt mondta, fókuszcsoportos vizsgálatokon mutattak az embereknek olyan videókat, amelyeken az elnök arról beszélt, milyen sok munkahelyet sikerült teremteni az elmúlt években. "Majdnem rátámadtak a moderátorra" - idézte fel Greenberg a kutatásban részt vevő emberek reakcióját. "Amikor ugyanis ők azt hallják, hogy sok az új munkahely, arra azt mondják, hogy persze, de csak minimálbért lehet keresni, és minden álláshelyre van ezer jelentkező" - magyarázta a tanácsadó, miért lettek dühösek a fókuszcsoportos kutatás résztvevői.

A tét ezért hihetetlen nagy

Greenberg szerint azóta sokat javult a helyzet, és Obama már sokkal többet beszél arról, milyen terve van - a gazdagabb rétegek adójának megemelése, befektetés az oktatásba és infrastruktúrába - a következő négy évre. Bár kérdeztem Greenberget arról, hogy az irányváltáshoz volt-e köze neki is, illetve van-e formális vagy informális szerepe az Obama-kampányban, azt mondta, erre nem kíván válaszolni. Az előadásában ugyanakkor többször utalt arra, hogy az elnök jó irányba indult el: "A konvención arról beszélt, ne annak alapján ítéljék meg, amit a kilábalásért tett, hanem annak alapján, amit tenni fog."

Greenberg szerint ennek - illetve Mitt Romney félrecsúszott kampányának - köszönhető, hogy jelenleg Obama számít az elnökválasztás esélyesének. Még közel másfél hónap van ugyanakkor hátra a szavazás napjáig, és a felmérések szerint szoros a verseny. A két politikai oldal így továbbra is azt harsogja, hogy ez lesz minden idők egyik legfontosabb választása. Ehhez hasonló fordulatok persze minden kampányban elhangzanak, de Greenberg a kérdésemre azt mondta, ő úgy érzi, most valóban erről van szó. Szerinte ugyanis ha a törvényhozás egy részét uraló republikánusok kezébe kerül a Fehér Ház is, nagyon drasztikus változtatásokat fognak végrehajtani: "A tét ezért hihetetlen nagy."