Egész Kína férjet keres a vénlányoknak

Állami házasságszervezéssel, gúnyolódó cikkekkel és megbélyegző jelzőkkel próbálják férjhez menésre bírni Kínában a túlkoros szinglilányokat. A családok egyszerűen csak szégyellik a nyakukon maradt vénlányokat, a kormány viszont azért igyekszik, mert attól tart, hogy a pár nélkül maradó frusztrált férfiak rombolhatják a társadalmat.

Az a kínai nő, aki már betöltötte a 27. évét, és még mindig egyedül van, jobb, ha igyekszik férjhez menni, különben könnyen ráaggathatják a vénlány címkét. A kínai nők európai mércével mérve mindig is viszonylag korán mentek férjhez, az 1950-es években az átlagos városi nő még 20 éves kora előtt elkelt. A felsőfokú tanulmányok elterjedésével ez az életkor emelkedett, de a nők többsége még az 1980-as években is 25 éves kora előtt férjhez ment. A BBC riportja szerint manapság Kínában a házasságkötéshez ideális kor lélektani határa 27 év körül van, egy 2010-ben készült felmérés szerint tízből kilenc kínai férfi úgy gondolja, ennyi idős korára egy tisztességes nő már legyen férjnél. Aki ennél idősebb, és még mindig hajadon, az már vénlánynak számít.

A kínai állami média 2007 óta használja a seng nu, vagyis vénlány kifejezést. Ebben az évben hívta fel a kormány a figyelmet arra, hogy az egykepolitika és a lánymagzatok elvetélése miatt kialakult nemi kiegyensúlyozatlanság (jóval több a férfi, mint a nő) súlyos gondot jelent az országban. A kormány a nyilatkozataiban, jelentéseiben és a médiában gyakran használja a megbélyegző jelzőt, és folyamatosan házasságra ösztönző üzenetekkel bombázza a szerintük válogatós vénlányokat. Egyes településeken a helyi irányítás még házasságszerző programokat is szervez, ahol a fiatal, iskolázott nők találkozhatnak a megfelelő agglegényekkel.

Még a kormány nőknek szóló, elvileg feminista beállítottságú weboldala is több mint 15 cikkben foglalkozott a vénlányokkal, tippeket adva, hogyan tűnjenek ki a tömegből, hogyan találjanak párt, még pszichológiai elemzést is készítettek, milyen okai lehetnek, ha egy nő későn akar férjhez menni. 2011 márciusában például A vénlányok nem érdemelnek együttérzést címmel jelenhetett meg egy írás, amelyben azt írják a túlkoros szinglikről, hogy "a szép nőknek nincs szükségük túl sok tanulásra ahhoz, hogy bekerüljenek egy gazdag és befolyásos családba, azonban az átlagos kinézetű vagy egyenesen csúnya lányoknak sokkal nehezebb dolguk van. Ezek a nők abban reménykednek, hogy a továbbtanulással növelhetik az esélyeiket, tragikus módon viszont eközben nem veszik észre, hogy nőként csak egyre kevesebbet és kevesebbet érnek."

A kínai Nemzeti Statisztikai Iroda nemrég kimutatta, hogy körülbelül 20 millióval több 30 év alatti férfi él az országban, mint nő. Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy könnyű lenne a párokat összehozni, ugyanis a kínai férfiak legtöbbször "lefelé házasodnak", mind az életkor, mind az iskolai végzettség tekintetében. Elterjedt az a vélemény, hogy a legjobb partinak számító, "A-kategóriás" férfiak "B-kategóriás" nőket vesznek el, a "B-kategóriás" férfiak pedig "C-kategóriás" nőket, és így tovább, tehát végül az "A-kategóriás" nők és a házasság szempontjából legkevésbé vonzó férfiak maradnak egyedül.

Leta Hong-Fincher amerikai származású, de jelenleg Pekingben doktori tanulmányait végző szociológus szerint a kormányzat viszont éppen abban érdekelt, hogy ezek az "A-kategóriás", intelligens, művelt nők szüljenek gyerekeket, hogy a kínai társadalom génállományát javítsák. Mindemellett a kormány azért is szorgalmazza a házasságok számának növelését, hogy annyi férfinak találjanak párt, amennyinek csak lehet, ezzel is a lehető legjobban csökkentve az egyedülálló, a magánytól frusztrálttá váló férfiak seregét, akik rombolhatják a társadalmi morált.

Persze nem csak az állami média beszél lenézően a vénlányokról, a családok maguk is szégyenkeznek túlkoros gyerekeik miatt, és a család becsületének elvesztéseként értékelik, ha nem sikerül időben férjhez adni a lányukat. Huang Juanjuan magabiztos, csinos fiatal nő, aki Kína egyik legjobb egyetemén szerezte diplomáját, és most a pekingi rádiónál dolgozik. Úgy érzi, szörnyen ijesztő és idegesítő, hogy mindjárt betölti a 29-et, és még mindig nincs barátja, emiatt ugyanis hatalmas nyomás nehezedik rá. Egy másik sikeres nő, Csen, aki egy befektetésekkel foglalkozó cégnél dolgozik, egyedülállóként is boldog Pekingben, távol a konzervatív családjától. Azt meséli, a szülei szégyellik, hogy a lányuk már 38 éves, és még mindig nem ment férjhez. Nem hajlandóak vele társaságban megjelenni, mert megalázva érzik magukat, amiért az összes barátjuknak van már unokája, csak nekik nincs. Több vakrandit is szerveztek neki, sőt az apja már egyszer meg is fenyegette, hogy kitagadja, ha nem talál férjet.

Az elmúlt hónapokban a média hivatalosan ugyan már nem használta a vénlány kifejezést, és a legújabb kínai értelmező szótárban sem szerepel, de a megbélyegzés nem szűnt meg, a köznyelvben még mindig nagyon elterjedt a kifejezés, az emberek véleménye nem változott - írja a BBC.