A jurtalakók, akik Hummerre váltottak

A fővárost ellepték a méregdrága dzsipek, sorra húzzák fel a toronyépületeket, és még a jurtában élő pásztorok is okostelefonnal és motorokkal mászkálnak - a hatalmas ásványkincsvagyon az egyik leggyorsabban fejlődő országgá tette Mongóliát. Tíz év alatt gyökeres változásokat hoztak az óriási bevételek, és a világ egyik legnagyobb bányáját csak most nyitották meg.

A pásztorok motorbiciklivel terelik a nyájukat, okostelefont használnak, a jurtáikra szerelt parabolaantennák a külföldi tévécsatornákról, a napkollektorok pedig az áramellátásról gondoskodnak - hosszú évszázadok változatlansága után a globalizáció és a hatalmas nyersanyagvagyon kitermelése jelentősen átformálta a világ leggyérebben lakott országát, Mongóliát.

A mindössze hárommilliós, Franciaországnál háromszor nagyobb területű ország a világ legelmaradottabb részei közé tartozott, az elmúlt években viszont 15 százalék körül növekedett a gazdasága, bár az egy főre jutó GDP-je még így is csak 3000 dollár körül mozog (Magyarországon ez 14 000 dollár). Mongólia Ázsia leggyorsabban, a világ negyedik leggyorsabban fejlődő országa volt 2012-ben.

Hatalmas nyersanyagvagyon

A felemelkedésben fontos szerepe van Szamand Szanjdorjnak, akinél aligha volt nagyobb hatású mongol - ahogy a BBC írja - Dzsingisz kán óta. A szegény, állattartással foglalkozó családból származó, jurtában felnőtt Sanjdorj geofizikát tanult egy orosz egyetemen. Miután visszatért Mongóliába, az 1990-es évek vége felé az első kutatók közé tartozott, akiket a Góbi-sivatag egyik távoli szegletébe küldött egy nemzetközi bányatársaság, hogy nyersanyag-lelőhelyek után kutassanak.

A nyugati társaságok már feladták a reményt, de Sanjdorj tovább folytatta a kutatást, és egyszer csak nagyon szokatlan geológiai képződményekre lett figyelmes. "Mindennap egyre nagyobb és nagyobb potenciális érclelőhelyeket mutattak ki a műszereink. Alig vártam, hogy felkeljek, és mélyebbre hatoljunk" - mondta a geofizikus a BBC-nek.

Dugó Ulánbátorban. Több képért kattintson a fotóra!

Biztos volt benne, hogy valami fontosat fognak találni, de vélhetően maga sem gondolta, hogy a világ egyik legnagyobb kiaknázatlan réz- és aranylelőhelyére bukkant rá. A brit-ausztrál Rio Tinto bányavállalat eddig 20 millió dollárt fektetett a kitermelésbe, amely az idén kezdődött meg az Oju Tolgoj bányában. Ez azonban csak a legszámottevőbb azok közül, amelyekben az elmúlt években megkezdődött a kitermelés a Góbi-sivatagban, amely az aranyon és a rézen kívül szénben, ónban és molibdénben is gazdag. Az Oju Tolgoj lelőhely megnyitásával egyes becslések szerint akár 20 százalékra is emelkedhet az éves gazdasági növekedés aránya.

Elnyugatiasodott főváros

A fellendülés leginkább a fővároson, Ulánbátoron látszik meg, ahol a lakosság közel fele él. "Ulánbátor húsz éve egy kis városka volt, most iszonyú sok az építkezés, az ingatlanárak is nagyon megugrottak. Minden harmadik emberre jut egy autó, pont mostanában olvastam, hogy egy hét alatt 14 ezer autót adnak el" - mondta az Ulánbátorban élő Sárosdi Daváhügijn Ganbold, aki 24 évig élt Magyarországon, mielőtt két évvel ezelőtt - a válság elől menekülve - visszaköltözött Mongóliába. Ulánbátort a Hummerek fővárosának is nevezik, és Ganbold szerint is több százat lehet belőlük látni.

"Mindenhol daru daru hátán, olyan szintű építkezési özön van, amely máshol nem tapasztalható. A külvárosi jurtatábor (ahová a vidékről beáramló szegények is érkeznek) hétről hétre szorul vissza, egyszerre van 8-10 olyan fejlesztési negyed, mint Budapesten volt a Westend vagy a Nemzeti Színház környéke. Egész blokkokat nyitnak meg, legalább 15 emeletes lakóházak épülnek" - mesélte Gőgös Norbert, az 1000 Út Utazási Iroda tanácsadója, aki 2007 óta ötször járt Mongóliában.

Ulánbátorban felszámolják a külvárosi jurtatáborokat. Több képért kattintson a fotóra!

A főváros teljesen elnyugatiasodott, sorra nyílnak a kocsmák vagy éppen a luxusáruházak, a megkérdezettek szerint bármit meg lehet kapni, amit Európában is. "Aki Ulánbátorba kerül, az megszűnik mongolnak lenni. Gyökerestül irtják ki a hagyományos társadalmi szabályokat. Multiknál, külkereskedelmi cégeknél vagy minisztériumoknál dolgoznak, ugyanazt az életet élik, mint a nyugati világban: rendelik a pizzát, heti egyszer elmennek plázába, tréningeznek, a munkájuk a lényeg" - mondta Gőgös, aki szerint ez a fővárosi lakosság fele él olyan szinten, mint a nyugati országokban. Szerinte szembetűnő, hogy nagyon sokan tanulnak kínai, japán vagy angolszász egyetemeken, és egyre többen beszélnek angolul.

A vidék is fejlődik

A gazdasági fejlődés jelei vidéken is megfigyelhetők. Mivel a 3 milliós lakosságra 40 millió haszonállat jut, a megélénkülő belső piac mellett exportra is jut a húsból és a gyapjúból. Ganbold szerint vidéken is minden családnak van kisteherautója, terepjárója vagy pickupja, de egy dzsip itt nem jelent státuszszimbólumot, ugyanis az országos úthálózat nagy része földutat jelent. Ez nemcsak amiatt van, mert az óriási távolságok és az alacsony népsűrűség miatt kihasználatlanok maradnának a beruházások, hanem azért is, mert a hatalmas hőingadozás miatt nagyon gyorsan amortizálódnak az aszfaltozott utak (télen -50, nyáron pedig plusz 30 Celsius-fok is lehet).

A rohamos fejlődés és a középosztály gazdagodása ellenére az ország számos problémával néz szembe. Bár Ganbold szerint a nyugati vállalatok által irányított bányák a legmodernebb eszközökkel dolgoznak, és emiatt kevésbé van romboló hatásuk a környezetre, az országban számos illegális szénbánya is működik, amelyek nincsenek tekintettel semmire. Környezetvédők és pásztorok is arra panaszkodnak, hogy az új ipari létesítmények miatt eltűnnek a legelők, a bányák pedig szennyezik a vízforrásokat. Ulánbátor a világ legszennyezettebb városai közé tartozik, a légszennyezettség különösen télen jelent problémát (Mellesleg a világ leghidegebb fővárosa). A várost a közeli szénbányákban dolgozók jurtatáborai veszik körül, ezek gazdaságtalan fűtése pedig durván szennyezi a levegőt.

Hiába szorul vissza fokozatosan a jurtatábor, a mongóliai szegények alig éreznek valamit a gazdasági boomból. A lakosság 29 százaléka még most is a szegénységi küszöb alatt él, a nagy munkanélküliség mellett az elektromosság és az ivóvíz hiánya is nehezíti az életüket. A túlfűtött gazdaság miatt ráadásul a szegények adójának nevezett infláció is 15 százalék körül mozog. A szociális háló távol áll a hagyományos mongol társadalmi berendezkedéstől, ahol jellemzően a gyerekek gondoskodnak idős szüleikről, és az állam növekvő bevételei ellenére nem jut több a szegényeknek.