Előmászott az iszonyat a Bolsoj gyönyörű álarca mögül

Az orosz balettől sohasem állt távol az ármány és a szerelem, de az, ami a Bolsojnál történt, az intrikákban edzett szakmát is megdöbbentette. A művészeti vezető elleni savas támadás csak a kezdet volt, az oroszok nemzeti kincsének számító színház még jó ideig szolgálhat szaftos történetekkel. Legutóbb az orosz oligarchák ágyában megforduló balerináktól volt hangos a sajtó.

Vlagyimir Putyint balettel nem lehet lázba hozni, hiszen az orosz elnök elsősorban a sportok és a veszélyes szabadidős tevékenységek embere, ahogyan ezt már több, látványos és kockázatosnak tűnő akcióval be is bizonyította. Így az ország emblematikus intézményének számító Bolsoj körüli botrányok nagy valószínűséggel hidegen hagyják az elnököt, még úgy is, hogy aggódó művészek többször is levélben kértek tőle segítséget. A Bolsoj igazán nagy rajongója sokkal inkább a miniszterelnök, Dmitrij Medvegyev, aki elkötelezettségét az intézmény és a társulatok iránt azzal is bebizonyította, hogy a legendás épület négy évig tartó, elképesztő pénzeket elnyelő felújításának arca és szószólója volt.

Bármennyi pénzt, tehetséget és energiát öltek is bele a Bolsoj felvirágoztatásába, az idén már biztosan egy arcról szól a társulat élete, mégpedig Szergej Filinéről, a társulat művészeti igazgatójáéról.

Szergej Filin arca soha sem lesz már a régi

A Bolsoj Oroszország kulturális ékköve, a társulat tagjai az ország kulturális nagyköveteinek számítanak. Bár a táncosok estéről estére színpadra állnak, hogy a mindig lenyűgöző repertoárral kényeztessék a világhírű intézménybe jegyet váltó nézőket, január óta nyilvánvaló: az igazi dráma nem a színpadon, hanem a kulisszák mögött zajlik. A társulat művészeti igazgatójának, Szergej Filinnek az arcát január 17-én savval öntötték le. A vegyszer roncsolta arcbőrének minden rétegét, így tartósan megmaradó sebhelyekkel kell számolnia, valamilyen mértékben élete végéig viselni fogja a támadás nyomait. Németországban hónapok óta küzdenek az orvosok Filin látásának megmentéséért. A külföldön is címlapokra került eset után egymást követték a Bolsoj mocskos ügyeit leleplező nyilatkozatok.

Filin még februárban a Newsweeknek kellő dramaturgiai nyomatékkal azt mondta, az ellene elkövetett támadás a szerepekért, a pénzért és a színpadi dicsőségért régóta folytatott harc betetőzése volt. Az időközben kiszivárgott részletek alapján valóban egy egészen sötét, intrikákkal, rivalizálással, féltékenykedéssel átitatott dráma rajzolódik ki, amelynek alapján a színház darázsfészeknek tűnik.

Az igazi dráma a kulisszák mögött zajlik

Veszélyes terepen

A Bolsoj művészeti vezetője korábban is kapott névtelen fenyegetéseket. Zaklatták telefonon, feltörték az e-mail fiókját, kilyukasztották az autógumiját, Facebook-profilt indítottak a nevében, amelyet aztán mindenféle obszcén tartalommal töltöttek meg. A színházban uralkodó mérgező hangulat miatt a családja is aggódott, soha sem tudhatták, mikor fog ártani neki valamelyik riválisa, csalódott táncosa, vagy éppen annak a szeretője. Az ügyről és a Bolsojnál zajló konfliktusokról terjedelmes írást közlő New Yorker szerzőjének Filin is elismerte, a feszültség tapintható volt, és elkerülhetetlennek tűnt, hogy bekövetkezzen valamiféle incidens. "Azt hittem, megzsarolnak valamivel, vagy a médiában megszellőztetnek egy botrányt. Bármire készen álltam, de mivel fizikai fenyegetést nem kaptam, erre nem számítottam" - mondta a támadást megelőző baljós érzéseiről, hozzátéve, hogy a legnagyobb hibának azt tartja, hogy korábban nem beszélt a sajtónak a Bolsojnál uralkodó állapotokról.

A mostani állás szerint a rosszfiú szerepét a társulat szólótáncosára, Pavel Dmitricsenkóra osztották, a kollégái azonban úgy vélik, hogy ez inkább koholt, mint szilárd bizonyítékokkal megalapozott vád. A rendőrség szerint az amúgy ünnepelt táncművész ötvenezer rubelt (körülbelül 350 ezer forintot) fizetett a felbérelt végrehajtónak, Jurij Zaruckijnak. Ugyancsak letartóztatták Andrej Lipatovot, aki Zaruckijt a helyszínre szállította. Mindhárman beismerő vallomást tettek.

Dmitricsenko a főgonosz

Dmitricsenko kollégái viszont annyira biztosak az ártatlanságában, hogy háromszázan nyílt levelet is írtak Vlagyimir Putyinnak, arról tájékoztatva az orosz államfőt, hogy szerintük a szólótáncos csak a rendőrség nyomására állította azt, hogy ő volt a felbujtója a januári támadásnak. Az elmúlt évek gyanús perei sokakat bizalmatlanná tettek az orosz igazságszolgáltatással szemben. "Az orosz hatóságok tudják, hogyan szerezzék meg, amit akarnak. Bevett gyakorlatnak számít, mindannyian tudjuk, miként működik ez a szörnygépezet. A miniszterelnök azt mondta, hogy az ügyet gyorsan megoldják, és így persze azonnal találtak is valakit" - mondta egy forrás a Bolsojból a New Yorkernek.

Sérelmektől hajtva

A több mint tíz éve a Bolsojnál táncoló Dmitricsenkót eddig is a gonosz szerepek találták meg: volt Szergej Prokofjev Rettegett Ivánja és Spartacus, de a színpadon kívül is a hirtelen haragjáról és a konformizmussal szembeni ellenérzéseiről volt ismert. Kétségkívül voltak sérelmei. Elszántan követelte magának például a Bajadér című balett vezető szerepét, amelyet Filin nem volt hajlandó rá osztani. Mindemellett az orosz sajtó szerint a közte és a művészeti igazgató közötti konfliktus kulcsfigurája volt a 21 éves Anzselina Voroncova, aki ugyancsak a Bolsoj szólótáncosa, és nem mellékesen Dmitricsenko élettársa. A támadást sajtóhírek szerint az inspirálta, hogy Szergej Filin megtagadta Voroncovától a Hattyúk tavának a főszerepét.

Az intrikák főhősei között helyet követel magának Voroncova mentora, Nyikolaj Cickaridze is, aki Filin generációjának egyik zseniális, ám mára már kissé megkopott táncosa, és nem titkolja azt a meggyőződését, hogy neki kellene állnia Filin posztján. Ők ketten egykor megosztották az öltözőjüket, és több nagy szerepet is. Cickaridze a Bolsoj utolsó nagy csillagaként reklámozza saját magát, ami miatt azonban még akár veszélyt is jelenthetne Szergej Filinre, az az, hogy befolyásos barátai vannak, akik megkeseríthetik a művészeti igazgató és a színház életét is.

Szergej Filin és egy befolyásos vendég, Dmitrij Medvegyev a páholyban

Az immár egy brazil szappanopera dramaturgiájával vetekedő történetet tovább színesítette a Bolsoj egykori táncosának, Anasztaszija Volocskovának a megnyilatkozása. A társulat volt szólistája szerint a vezetés bordélyházat csinált a Bolsojból, mert a női táncosokat éveken át arra kényszerítette, hogy megosszák az ágyukat az intézmény vagyonos pártfogóival. Ha ellenkeztek, megfenyegették őket, hogy nem mehetnek turnékra, és színpadra sem léphetnek a Bolsojban. Volocskovát 2003-ban rúgták ki a társulatból, mert a vezetőség szerint túlságosan magas és súlyos volt ahhoz, hogy a férfi táncosok megemeljék. Hogy miért csak most állt elő ezzel a szaftos történettel, arra magyarázatot adhat, hogy Cickaridzéhoz hasonlóan ő is élvezi magas beosztású kormánytagok és a Kremllel kapcsolatban álló oligarchák támogatását, akik a jelenlegi vezetés gyengülését látva szeretnék kiterjeszteni a befolyásukat az állami színházra. Ebben a felfokozott érdeklődésben a balett iránti rajongás mellett szerepet játszhat az is, hogy a Bolsoj költségvetése tíz év alatt évi 12 millió dollárról 120 millió dollárra duzzadt.

A balettet nem lehet megkerülni

A Bolsojt és a mindenkori hatalmat nemcsak a történelem, hanem az oroszoknak az intézmény iránti szűnni nem akaró szeretete is összekapcsolja, még úgy is, hogy ideológiailag ma már egyik sem tud igazán hasznot húzni a másikból. Putyin erőltetheti ugyan a macsó vonalat, de a balett akkor is olyan téma, amelyet a kormányzat nem tud megkerülni. "Oroszország ma már olajgazdaság, de az olaj nem képes összehozni az embereket. Ha Moszkvában beülünk egy taxiba, esélyes, hogy a sofőr még mindig a balettről fog beszélni" - próbálta elmagyarázni az orosz lélek és a balett közötti összefonódásokat a The Atlanic című lapnak Tim Scholl, az Oberlin College professzora.

Nem véletlen, hogy amikor 1991 augusztusában a KGB és a hadsereg puccsot hajtott végre Mihail Gorbacsov ellen, a bejelentést elintézték annyival, hogy a televíziókban a Bolsoj-féle Hattyúk tavát adták le újra és újra.

A balettben és a Bolsojban a Romanov-dinasztia saját maga ünneplésének egyik kedvenc eszközét látta egykor. Később a bolsevik vezetés nem feltétlenül gondolta úgy, hogy a luxusnak ezt a formáját támogatni kellene, ám a balettot így sem lehetett kitörölni az oroszok szívéből, a legnagyobb szegénység és a háború idején is megtöltötték a Bolsoj nézőterét. A nagy opera- és balettrajongó Sztálin aztán a kommunista rezsim udvari színházává tette a Bolsojt, amely a maga pompájával és szenvedélyével kitűnő propagandaeszköz lett a kezében. A későbbi szovjet vezetés is egyfajta kirakatnak tekintette a Kremltől pár percre fekvő színházat, amelyet adott esetben külföldi vendégeknek lehetett mutogatni, miközben a kommunista párt kongresszusának is tökéletes otthont adott.

A 19. század óta az ország két legfontosabb színpada, a szentpétervári Mariinszkij és a moszkvai Bolsoj egyfajta mikrokozmosza volt a birodalmi Oroszországnak, később a Szovjetuniónak, most pedig Vlagyimir Putyin Oroszországának - próbálja feltárni a közhangulat és a művészek állapota közötti kapcsolatot a New Yorker magazin terjedelmes írása. Ami a színházban történik, tükrözi azt, ami az utcán történik - hangzott a visszatérő magyarázat a történtekre, amelyből a cikk szerzője szerint kirajzolódik, hogy az oroszok törvények, rend és igazság nélkülinek látják az országukat. A Filin elleni támadás pedig - bármilyen ijesztő is - tökéletesen illik ebbe a világképbe.

A napjait egyelőre orvosok és nővérek társaságában töltő Filin azt mondja, nem fél visszatérni a munkahelyére. Bármilyen eredményre jut is azonban a nyomozás, a Bolsoj Balett jó ideig nem lesz az a tiszteletre méltó kulturális márka, amelyet az orosz vezetés a hatalmas pénzekből megvalósított felújítástól remélt. Az egymás után felbukkanó sötét ügyekkel viszont még sokszor címlapokra kerül majd.