Az ateisták már a templomban vannak

Templomban rendeznek hatalmas bulit, a szertartás sok ponton idézi a misét, csak éppen a résztvevők leginkább abban értenek egyet, hogy nincs Isten. Nagyon rövid idő alatt lett nagyon népszerű Angliában a két humorista által indított újateista mozgalom. A vallásos emberektől nem akarnak semmit, egyszerűen csak közösségi élményre vágynak, és szeretnék az emberek fejébe verni, hogy az univerzum csodálatos, az élet szép, és érdemes rácsodálkozni arra, ami körülvesz minket.

Több vallással ellentétben nem a túlvilággal és az örök élet ígéretével próbálnak híveket szerezni a Sunday Assembly (Vasárnapi Gyülekezet) néven meghirdetett rendezvény szervezői, ami annyira nem is meglepő, hiszen a kezdeményezésük egyik központi mozgatórugója éppen az, hogy szerintük nincs Isten. A Nagy-Britanniában néhány hónapja működő ateista templom megálmodói, Pippa Evans és Sanderson Jones stand-up komikusok, vagyis a szakmájukból kifolyólag tudják, hogyan lehet magukkal ragadni az embereket, de arra valószínűleg nem számítottak, hogy ilyen sokan a társaságukban szeretnék tölteni a hagyományosan a misére és istentiszteletre áldozott vasárnap délelőttöt. A Vasárnapi Gyülekezet egészen rövid idő alatt kinőtte azt a London egyik külvárosában fekvő régi, használaton kívüli templomot, ahol a közösségi élményekre vágyó ateisták Pippa Evans és Sanderson Jones jóvoltából havonta találkoznak.

A hangulatfelelősök

Az átütő sikert jelzi egyrészt, hogy legutóbb százak rekedtek a templom ajtaján kívül, és néhányan a közeli kocsmában voltak kénytelenek folytatni az eszmecserét az isten nélküli világról, másrészt, hogy a néhány méterre fekvő anglikán templomban mindössze harminc-negyvenen voltak kíváncsiak az ott miséző papra.

Az élet szép

Élj jobban, segíts gyakran, csodálkozz többször! - ez a mottója a Vasárnapi Gyülekezetnek, az ateista templomlátogatók pedig azt vallják, hogy az áhítat nem csak a vallásos emberek kiváltsága. Az élet nagyszerűségén és az univerzum felfoghatatlanságán el lehet csodálkozni úgy is, ha azt feltételezzük, hogy Isten ebben semmilyen szerepet nem játszik. "Ha egyetlen Isten létezéséről sincsenek szilárd bizonyítékaink, miért is ne éljünk úgy, mintha ez lenne az egyetlen életünk? Így minden perc édesebb és értékesebb lesz" - hangzik Sanderson Jones érvelése.

A kezdeményezés népszerűségének az egyik titka, hogy közönségbarát szórakoztató elemekkel dobják fel a találkozókat, és ennek nyilván a két humorista a kulcsa. A már-már jézusi szakállal és frizurával rendelkező, magát egy hajótörött Bee Gees-taghoz hasonlító Sanderson Jones prédikátori képességeiről sokat elárul, hogy tavaly a sydneyi operaházban tartott előadásaira az épület előtt a saját kezével árulta a jegyeket a meggyőző erejére alapozva. A vasárnapi ateista összejöveteleknek is ő ad lendületet. Határozottan állítja, hogy nincsenek messiási ambíciói, a címek és titulusok sem hozzák lázba, különösen mert szerinte ezektől egyenes út vezet a nevetséges ruhákig és idétlen kalapokig.

Sanderson Jones és Pippa Evans. Vannak vevők az ötletükre

Bár még csak néhány találkozón vannak túl, az már most nyilvánvaló, hogy az emberek élvezik. Önmeghatározásuk szerint Isten nélküli gyülekezetről van szó, amelynek a tagjai vasárnaponként azért gyűlnek össze, hogy előadásokat hallgassanak, énekeljenek és ünnepeljék az életet. Evans és Jones tulajdonképpen arra az igényre alapoz, hogy az emberek szeretnek együtt lenni és másokkal találkozni. Ragaszkodnak a társas együttlét több olyan eleméhez is, amely a templomok és a vasárnapi misék sajátja, de mindezt dogmák nélkül akarják megélni.

A két humorista nem titkolja, hogy az ateista szertartás show-elemeihez a misék forgatókönyvéből szereztek inspirációt. Az elv az volt, hogy ha már valami újba vágnak bele, azért legyen néhány kapaszkodó. A szertartás így közös énekléssel indul, de a templomból ismert egyházi imádságok helyett itt Beatles-, Queen- és Oasis-dalokat énekelnek. A menetrend része egy rövid tudományos előadás - az első találkozón például egy cambridge-i részecskefizikus beszélt -, néhány perc csendes elmélyülés, amely alatt a jelenlévők az élet szépségén és nagyszerűségén töprenghetnek, és még a perselyezés sem marad ki, az összegyűlő pénzből különböző közösségi jótékonykodásokat finanszíroznak.

Hogy a szervezők miért egy templomban szervezték meg a találkozót, annak az a kézenfekvő oka, hogy szerintük az emberek - még ha ateisták is - ragaszkodnak azokhoz a helyekhez, ahol egyfajta emelkedettséget élhetnek át. Sanderson Jonesnak tetszik az a gondolat is, hogy a keresztények a pogányok régi oltáraira építették a templomaikat, így van egyfajta folytonosság az ő kezdeményezésükben is.

Queen, Beatles és Oasis a repertoáron

A britek reakció egyelőre főként a rácsodálkozásban merülnek ki, ha kapnak is bírálatokat, azok főként ateistáktól érkeznek, akik azt vetik a szervezők szemére, hogy tönkreteszik az ateizmust, és nem eléggé hitetlenek. A vallásos emberek általában támogatják az ateista templom ötletét. "Az egyetlen dolog, ami kissé aggasztja őket, hogy mit tegyenek, ha majd az ateista templom nagyra nő" - mondta Sanderson Evans.

Keresik a helyüket

Az igény a kissé bizarrul hangzó ateista templomokra már a 19. század végén és a 20. század elején felmerült. Most azért lett téma ismét, mert az ateizmus létjogosultságát hirdető írók és filozófusok igencsak termékenyek voltak az elmúlt években, és egymás után adták ki a bestsellereket. Egyikük, Alain de Button szerint például az ateistáknak nem érdemes mindent kidobni, ami a valláshoz köthető, és ezt a nézetet a Vasárnapi Gyülekezet szervezői példásan ültetik át a gyakorlatba. Alain de Button maga is ezen a nyomon haladva alkotta meg az ateistáknak szánt tízparancsolatot. Az ő listáján a kitartás, empátia, türelem, áldozat, udvariasság, humor, öntudat, megbocsátás, remény és önbizalom váltja fel a hittanórákról jól ismert tiltásokat és előírásokat.

Az új ateizmusként emlegetett mozgalom a 2000-es években kapott lendületet elsősorban Richard Dawkins etológus és neves elméleti biológus könyveinek és szenvedélyes előadásainak köszönhetően. Ehhez az új ateista vonulathoz tartozik a publicista Christopher Hitchens, a filozófus Daniel Dennett és a neurológus Sam Harris is.

Gyorsan kinőtték az épületet

Az új mozgalom egyik alapvetése, hogy nem elég megtűrni a vallásokat, hanem szembe is kell szállni velük, és ebben a törekvésben a legfőbb eszköz a racionális érvelés. Az új ateizmus szószólói közül sokan az érveikkel olyan messzire mentek, hogy a világ gondjait is a vallás és a vallásos gondolkodás nyakába varrták. Ennek megfelelően a hangnem sokszor inkább harcias, mint finoman meggyőző. Szerintük sok esetben ugyanis az egyházi tanítások számukra már elfogadhatatlan mértékben avatkoznak be a mindennapi életbe. Példaként általában az Egyesült Államokban különösen nagy vitákat kavaró intelligens tervezés oktatását, a melegházasság körüli vitát vagy az őssejtkutatás korlátozását emlegetik. De ugyanígy az érveik alátámasztásához használják fel azt, ahogyan a terrorszervezetek az iszlámra hivatkoznak az ideológiájuk és az öngyilkos támadások igazolásához.

Néhány évvel ezelőtt a brit ateisták Richard Dawkins erkölcsi és anyagi támogatása mellett kampányt is indítottak a nézeteik megismertetésére, és a londoni buszok oldalán a következőt üzenték a járókelőknek: "Valószínűleg nincs Isten. Ne aggodalmaskodj tovább, hanem élvezd az életed".

Több más európai országhoz hasonlóan Nagy-Britanniában is egyre kevesebb a hívő. Bár a többség még mindig kereszténynek vallja magát, a népszámlálási adatok szerint a számuk látványosan csökkent: míg 2001-ben a lakosság 72 százaléka vallotta magát kereszténynek, 2011-ben már csak 59 százalék. A nem vallásos britek száma eközben jelentősen - 15-ről 25 százalékra - nőtt. Közülük mostantól több százan a Sunday Assembly találkozóin ismerkednek egymással.

Nálunk is zsugorodnak a vallásos közösségek

Magyarországon a 2011-es népszámlálás adatai szerint tíz év alatt 10-ről 27-százalékra nőtt a vallási kérdésre nem válaszolók aránya, és ez a tendencia valamennyi történelmi egyházra vonatkozik. A válaszadók 53,5 százaléka vallotta magát katolikusnak, 15,9 százalékuk reformátusnak, 3 százalékuk pedig evangélikusnak. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkársága ugyanakkor nem tekinti mérvadónak a vallási hovatartozásra vonatkozó népszámlálási adatokat, mert a 2011-es kérdésfelvetés eltért a korábbi népszámlálásokétól, így szerintük az eredmények nem alkalmasak az összevetésre.