Jumurdzsák begyógyítja a magyar sebeket

A török gyerekek azt tanulják az iskolában, hogy őseik, az oszmán hódítók csak jót tettek a többi néppel, amikor megszállták őket. Pláne a magyarokkal, akik még a testvéreik is. Most azonban kicsit árnyaltabb képet kaphatnak erről a korról Erdal Salikoglunak köszönhetően, aki végre török nyelvre is lefordította az Egri csillagokat. Az épp tomboló oszmán nosztalgia miatt Gárdonyi regénye is érdekes lehet Törökországban.

A törökök mind inkább beemelik a hétköznapjaikba a történelmet, amiben nem kis szerepe van annak, hogy a tömegkultúra és a politika is felkarolta a múltba nézést. Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök például többször is utalt arra, hogy a honfitársai nem tagadhatják meg az oszmán birodalmi múltat, ami az uniós tagság évek óta húzódó, és egyre elérhetetlenebbnek tűnő lehetősége miatt hiánypótló érzelmeket és büszkeséget ébreszt a törökökben.

A történelmi események átélését olyan látványos akciófilmek segítik elő, mint például A hódítás 1453 (Fetih 1453) című, tavaly bemutatott történelmi dráma, amely török viszonyok között elképesztő költségvetéssel, 18 millió dollárból készült, és a kritikák alapján a véres jelenetek ellenére kiválóan alkalmas arra, hogy melengesse a török nézők lelkét. A film legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy a törököknek az elszántságuk és a hitük jutalmaként sikerült bevenniük Konstantinápolyt a címben is emlegetett 1453-as évben, és erre mindenképpen büszkék lehetnek.

Hasonló érzelmeket mozgathatott meg a törökökben a Szulejmán című sorozat is, amely a magyarok számára talán legismertebb szultán életét mutatja be. A filmben és a sorozatban közös, hogy a magyarokat nem tudták kihagyni az alkotók, ami a 150 éves török-magyar összefonódásból kiindulva érthető is. A múltra kíváncsi törökök tehát egyre több olyan média- és filmipari alkotással találkoznak, amelyből megismerhetik a magyarországi hadjáratokat is.

Egerre ma is emlékeznek a törökök. A legendás csata valahogy így néz ki ma Forrás: MTI/Tréba Ákos

Bornemissza Gergely törökül szólal meg

Egy, a magyar nyelvért lelkesedő honfitársuknak köszönhetően azonban most már a magyar nézőponttal is megismerkedhetnek, legalábbis azzal, amely az Egri csillagokból rajzolódik ki. A magyarul nagyon jól beszélő Erdal Salikoglu ugyanis vállalkozott arra, hogy több mint száz év után lefordítja Gárdonyi Géza regényét török nyelvre.

A regényt számos idegen nyelvre lefordították már, a német és az angol kiadás mellett létezik bolgár, cseh, eszperantó, észt, finn, holland, horvát, lengyel, litván, orosz, örmény, román, szlovák, szlovén, ukrán, vietnami és kínai fordítása is. A Magyarországon tanult, Isztambulban élő orvos, aki egyébként nemcsak fordítással, hanem népdalénekléssel is foglalatoskodik, meghökkent azon, hogy pont a regény központi szereplőinek, a törököknek a nyelvén nem olvasható az Egri csillagok.

Emellett azonban Erdal Salikoglunak más érvei is voltak a fordítás mellett. Az [origo]-nak arról beszélt, hogy míg a gyűlölethez nem kell ismerni a másikat, sőt, minél kevesebbet tudunk a másikról, annál könnyebben gyűlöljük, addig a szeretethez elengedhetetlen a megismerés. “Azt akartam, hogy a törökök jobban megismerjék a magyar testvéreik érzéseit” – indokolta az irodalmi vállalkozását.

A fordító szerint az Egri csillagokból kirajzolódó történelmi kép nem teljesen idegen a törököknek. Persze a janicsárok és a profi katonák nem voltak olyan gyávák és ügyetlenek, mint az a regényből sokszor kitűnik, csak erőfölénnyel ugyanis több száz évig nem lehet fenntartani a hódoltságot.

A törökök mindig tiszteletben tartották a magyarságot a gyökerei miatt, és ezért is vannak megbékélve a török-magyar múlttal – magyarázta Erdal Salikoglu. “A török hódoltság – középkori szempontok alapján persze – normális esemény volt, a törökök és a Közép-Kelet megszokta a testvérek közötti háborúkat” – mondta a török doktor, aki magyarországi tartózkodása alatt viszont azt látta, hogy a magyarok “kicsit szorosabban megtartják a történelemből született érzéseket”.

Arra a kérdésre, hogy török hódítások emléke mennyire fontos, Erdal Salikoglu azt mondta, a több száz évvel ezelőtti eseményeket feldolgozó könyveknél és filmeknél őt többnyire azok a szép gondolatok érdeklik, mint amilyen a hazafiasság, a bátorság vagy a hűség, és ezek a gondolatok benne vannak Gárdonyi regényében, csakúgy, mint az országa történelmében. “Az bizonyosan mondható, hogy az én népem először a béke javára szavaz, főleg, ha a magyar testvéreinkhez kapcsolódó múltról van szó” - tette hozzá Erdal Salikoglu, akit különösen meghatott a török fordítás iránti magyar érdeklődés, amit leginkább a tavalyi kitüntetéséhez, a Magyar Köztársaság Lovagkeresztjének az átadásához tudott hasonlítani.

A török gyerekek máshogy tanulnak a hódításról

Gárdonyi könyve több mint száz évvel ezelőtt jelent meg, Törökországban mégis az újdonság erejével hathat, hiszen meglehetősen nagy az eltérés a török és a magyar történelemszemléletben. Bár a 150 éves török hódoltság hangsúlyos eleme a magyar történelemkönyveknek, a török történelemtanításban az Oszmán Birodalom egésze van a középpontban, és ennek természetesen csak egy része a magyar történelem – magyarázta az [origo]-nak Tarik Dermikan a turkinfo.hu magyar-török kulturális hírportál főszerkesztője. Vagyis Magyarország a sok közül csupán egy tartománynak számított a török történelemben, és ennek megfelelő fontossággal tárgyalják a történelemórákon is.

Török gyerekek egy isztambuli iskolában Forrás: AFP/Bulent Kilic

Tarik Demirkan az egyik nagy magyar történelmi traumát, Mohácsot hozta fel példaként, amely „nagy tragédia a magyar nemzetnek, azonban török részről csupán az egyik nagy győzelem, hiszen a birodalom építésében voltak hasonló győzelmek”. A turkinfo.hu főszerkesztője szerint a két ország történelemszemléletében talán az a legnagyobb különbség, hogy a török gyerekek még mindig azt tanulják, hogy az Oszmán Birodalom azért nőhetett olyan hatalmassá, mert igazságos társadalmi rendszert vitt magával a megszállott területekre, vagyis a leigázott népek szinte hívták őket, hogy vezessék őket. A török történelemkönyvekben tehát nem az idegen területek megszállásán van a hangsúly, hanem azon, hogy a törökök ezzel csak jót tettek az ott élő népeknek, a török gyerekek pedig ezzel a szemlélettel hagyják el az iskolát – magyarázta az [origo]-nak Tarik Demirkan.

Nosztalgia a hétköznapokban

A törökök nosztalgiáját nem nehéz megérteni, ha belegondolunk abba, micsoda geopolitikai és kulturális fölényben volt az Oszmán Birodalom a 16. és 17. században, és hogy az ebből eredeztethető nemzeti büszkeséget milyen hatékonyan nyomta el a Musztafa Kemal Atatürk által létrehozott modern Török Köztársaság, amely a létjogosultságát többek között a dekadens múlttal való szakításra alapozta.

Tarik Demirkan is megerősítette, hogy a törököknek nagyon fontos a múlt és a történelem, és a hagyományok erősen jelen vannak a török nép mai életében is, annak ellenére, hogy az Oszmán Birodalom romjain felépülő Török Köztársaság komoly és elképzelhetetlenül fontos változásokat hozott a mindennapokban, hiszen ez volt az az időszak, amikor a török társadalom elkezdett közeledni a nyugati kultúrához és civilizációhoz. Tarik Demirkan szerint azonban az utóbbi időben ez a tendencia valamennyire visszafordult: „az elmúlt 10-15 évben az oszmán és iszlám hagyományok a reneszánszukat élik, egymás után készülnek a történelmi filmek, tévésorozatok, könyvek erről a korról”.

A 150 éves társbérlet nyomai ma is velünk vannak Forrás: AFP/Kisbenedek Attila

A már említett Fetih 1453 című film például akkora sikert aratott, hogy az alkotók nem hagyták ki a ziccert, és tévésorozatot is készítettek belőle. A film iránti rajongás több klubot is életre hívott, ahol a büszke törökök korabeli ruhákba öltözve játsszák újra a nagy csatákat. A nosztalgiát meglovagolva már megszületett egy olyan vidámpark ötlete is, ahol a látogatók a korabeli Isztambul díszletei között sétálhatnának.

Bár Gárdonyi könyvéből nem feltétlenül ez rajzolódik ki, de a törökök szeretik a magyarokat – állítja Tarik Demirkan. „A népi hiedelem szerint a magyarok testvérnépe a török népeknek. Nyugaton élő unokatestvéreink. Az ősi közös haza, a közös kultúra képe még mindig él a török köztudatban. A közös szavakra, nevekre, legendákra, a kölcsönös kapcsolatokra épül az a viszonyrendszer, amely alapján a törökök megkülönböztetik a magyar népet a többi európai keresztény néptől” – mutat rá a magyarok kitüntetett helyére Tarik Demirkan. Ezt csak erősíti, hogy Esztergom, Visegrád, Buda (Budin) még mindig él a török néptudatban a népdalokon és a legendákon keresztül.

Erdal Salikoglu is azt mondta, sok honfitársához hasonlóan ő is abban a tudatban él, hogy a törökök és a magyarok rokonok, és kicsit sajnálja, hogy a török hódoltság hiábavaló volt, hiszen “együtt sokkal erősebbek és boldogabbak lettünk volna”.

Eger ostromáról itt, az egri hősök későbbi sorsáról pedig itt olvashat bővebben.