A törököknek elegük lett a kotnyeles hatalomból

Tilos az alkohol, a nyilvános csókolózás, lassan még a fehér kenyér is - a török városokat felforgató tüntető tömegeknek abból lett elegük, hogy a hatalom beleszól a magánügyeikbe, sokszor az iszlám erényességet erőltetve. A főellenség, Erdogan miniszterelnök idején lett ilyen szigorú hely Törökország. De miatta lett gazdagabb is a török kispolgár. Megpróbáltuk összefoglalni, mennyire heves a városokban kitört forradalmi láz.

A világi Török Köztársaság alapítóját, Mustafa Kemal Atatürköt ábrálózó nemzeti zászlót lenget egy tüntető egy barikádon Isztambulban - további képek a hétfői eseményekről a fotóra kattintva! Forrás: AFP/RIA Novosti/Andrey Stenin

Ez nem török tavasz, jelentette ki magabiztosan Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök hétfőn, majd fogta magát, és elutazott egy észak-afrikai hivatalos útra. Ahhoz is ragaszkodott, hogy úgymond "javul a helyzet", és mire hazatér, addigra rég megnyugodtak a kedélyek.

Hétfőn éjjel és kedden viszont egyáltalán nem úgy tűnt, hogy igaza lenne, az Isztambulban indult és egy csomó török nagyvárosra is átterjedő tüntetések ugyanis már ötödik napja tartanak, sőt, a tüntetők mellé állt és kétnapos sztrájkba kezdett az egyik legnagyobb török szakszervezet több százezer tagja is. Az éjszaka megint röpködtek az utcakövek Isztambulban a Gezi park és a város leghíresebb tere, a Taksim tér környékén. A Besiktasban, Erdogan isztambuli palotája közelében megint nagy rendőri erők kellettek, hogy visszaverjék az utcai harcosokat. Az éjjel megint megsérültek több százan, Antakya városban pedig meg is halt egy tüntető.

Az elmúlt napokban több mint 1700 tüntetőt tartóztattak le összesen 67 városban. Ketten életüket vesztették.

Kik tüntetnek?

"Tayyip mondjon le!" - ez a mondat forrasztja össze az évtizedek óta nem látott méretű tömegmegmozdulás résztvevőit. A Taksim téren és a parkban - amikor éppen nincsenek utcai harcok - békésen tüntet a tömeg. A szemetet összeszedik maguk után, riadóláncot hoztak létre a sérültek megsegítésére, ide értve a kutyákat és a macskákat is. Az éttermek mindenki előtt nyitva állnak, ha kell valami, és mindenki nagyon kedves a másikkal.

Tüntetők a Taksim téren - további képek a hétfői eseményekről a fotóra kattintva! Forrás: AFP/RIA Novosti/Andrey Stenin

Pedig a résztvevők sokfélék: nem csak atatürkista, szekuláris, gazdag városi népség, vagy a Gezi park fáit a kivágástól megvédeni akaró hippik - pedig eredetileg ők kezdték a demonstrációt -, hanem például alaviták, örmények, kurdok, melegek, anarchisták, ateisták vagy épp mélyen vallásos emberek. Nagyon sokan nagyon fiatalok, de vannak idősek is. Az Economistnak egy külföldi diplomata így írta le a helyzetet: "Ez nem arról szól, hogy a szekularisták állnak szemben az iszlamistákkal. A kérdés, hogy mi legyen: pluralizmus vagy autoritarianizmus?"

Ez akkor most forradalom?

A tüntetőknek alapvetően az a baja, hogy az elmúlt években a török kormány egyre inkább az erő politikája felé hajlott, a saját akaratát túlságosan az országra erőltetve, a szabadságjogokat pedig megkurtítva. Attól is félnek, hogy Erdogan és a kormányzó Igazság és Fejlődés Párt (AKP) a konzervatív iszlám erkölcsöt akarja visszacsempészni a mindennapokba és a politikába, miközben Atatürk óta Törökországban tűzzel-vassal fenntartották a világi államot.

Az egyelőre nem világos, hogy mennyire mekkora az elégedetlenek tábora, hiszen Erdogan bázisa az egyre inkább felemelkedő középosztály és a vidékiek. Márpedig ők az atatürkista elitnél sokkal vallásosabbak. A tüntetéseken pedig eddig nem mozdult meg a vidék, inkább a nyugati vagy nyugatias városok mozgalma ez.

A tüntetők nem a törökök többségét képviselik?

Egyelőre az a valószínűbb, hogy ha most vasárnap választások lennének, Erdogan és pártja megint megnyerné őket - ahogy 2011 nyarán zsinórban már harmadszor. Igaz, épphogy csak átlépve az 50 százalékos támogatottságot. Az az igazság, hogy a törökök is főként a pénzüket számolják át, mielőtt eldöntik, hogy kire szavazzanak.

Atatürköt ábrálózó pólót viselő fiatal tüntetőt fognak le rendőrök a török fővárosban, Ankarában - további képek a hétfői eseményekről a fotóra kattintva! Forrás: AFP/Adem Altan

A 2003 óta hatalmon lévő Erdogan kormánya pedig ebben nagyon jó volt. Számos piacbarát reformot hajtott végre Törökországban, letörte az óriási inflációt, újraértékelte a török lírát. Az országnak évi átlagban 5 százalékkal nőtt a gazdasága, így jelenleg Európa egyik leggyorsabban fejlődő gazdaságának számít. Az egy főre jutó GDP nominálisan háromszorosára nőtt az elmúlt 10 évben, a jövedelmi különbségek csökkennek. A gazdasági válság sem tudta megroppantani a törököket, nem csoda, hogy Erdogan elbízta magát.

Mit képzel magáról Erdogan?

Amikor másodszor megválasztották az egykori iszlamista aktivistát, majd isztambuli polgármestert, példátlan módon még növelni is tudta a támogatottságát. Legutóbb csak 51 százalékkal nyert, "mégis úgy érzi, hogy a kisebbség akaratának a figyelmen kívül hagyásával kormányozhat" - mondta a New York Timesnak Ilter Turan török egyetemi politológia tanár. "Nem akar fékeket és egyensúlyokat."

A miniszterelnök biztos abban, hogy Törökország felemelkedése neki köszönhető. "Azt gondolja, hogy a tüntetők igazságtalanok vele azok után, amit az országért tett… Dühös, hogy fák kivágása miatt bírálják" - elemezte a karizmatikus török vezetőkről könyvet író Yasin Aktay szociológiaprofesszor a kormányfőt.

Erdogan nagyon máshogy értékeli a saját szerepét. Egy ideje viszonylag nyíltan beszél arról, hogy államfő szeretne lenni, ha az elnöki poszt 2014-ben megüresedik (a jelenlegi elnök, Abdullah Gül is szeretne újrázni). Erdogan azt sem rejti véka alá, hogy kiszélesítené az elnöki hatalmat. Tetszik neki az amerikai elnök erős hatalma, de még ennél is szélesebbre szabná az elnök jogköreit, "török módra". "Szultán akar lenni" - vádolják a kritikusai. Legutóbb pedig azzal botránkoztatott meg sokakat, hogy a parlamentben részegesnek nevezte a szekuláris Törökország atyját, Kemal Atatürköt.

Konkrétan mivel vívta ki Erdogan a tüntetők haragját?

Első ciklusában Erdogan még nagyon igyekezett az EU kedvére tenni, hiszen Törökország mindenáron az unió tagjává akart válni. Több demokratikus reformja is volt, tett a kurdok elnyomásának enyhítéséért, a szólás- és sajtószabadságért. Az ország azonban nem került közelebb a csatlakozáshoz, Európa kapui nem nyíltak ki a törökök előtt.

Hivatalosan Törökország még ma is az EU-ba igyekszik. Erdogan még most is kiáll a nyilatkozataiban a vélemény és a sajtó szabadsága mellett, és legutóbbi megválasztásakor a kormánya nevében szerénységet és önmegtartóztatást ígért. Intézkedések sora bizonyítja azonban, hogy valójában más irányba tart.

Gázálarcos tüntető küld jelentést a helyzetről közösségi média segítségével Isztambulban - további képek a hétfői eseményekről a fotóra kattintva! Forrás: AFP/Özan Köse

A világon a legtöbb újságírót Törökországban börtönzik be. Ellenzéki vagy az iszlámot bíráló megnyilvánulásokért bárki - beleértve híres írókat és művészeket is - bíróság elé kerülhet, ezreket tartóztattak le, akik tüntetéseken vettek részt, elnyomták az ellenzéki pártokat. A sajtó ma már önmagát korlátozza, csak hogy ne kerüljön konfliktusba az AKP-vel, Törökország pedig az internetet a legkomolyabban cenzúrázó államok közé tartozik.

Erdogan kormányzása alatt szigorították az abortusz szabályait, leállították a melegjogok bővítését. Májusban megtiltották, hogy a boltokban alkoholt áruljanak este 10 és reggel 6 között - vallási okokból -, az ankarai metrókban pedig időnként felhívásokat hallani, hogy a párok lehetőleg kerüljék a nyilvános csókolózást. Nemrégen sokan levelet kaptak a kormánytól, amelyben azt ajánlják nekik, hogy legyen három gyerekük.

A kormány egyre többször mászik bele a törökök magánéletébe, néha a legfurcsább irányból: a kormányfő például pár hónapja kijelentette, hogy a fehér kenyér ideje lejárt, a törököknek ideje elkezdeniük teljes kiőrlésű termékeket fogyasztani. A tüntetőknek az ilyesmiből lett elegük.