A vevőknek mennyország, a boltosoknak pokol

Az áruval teli polcokra rejtett teli pelenkák, és a próbafülkében levizelt ruhák csak a kezdet. Túlóradíj nélküli munkára, szexuális zaklatásra, kizsákmányolásra is panaszkodnak a világ legnagyobb áruházláncában dolgozók.

Furcsa kettőséget képvisel a világ legnagyobb szupermarket-láncaként számon tartott amerikai Walmart. A vevők érdekében mindent a lehető legolcsóbban kínálnak, de ennek érdekében drasztikusan alacsonyan tartják a saját költségeiket, ami viszont sok helyen azt jelenti, hogy dolgozóikon spórolnak.

A tavaly ötvenéves cég azon úttörők egyike, amelyek folyamatos akciókkal, kecsegtetőbbnél kecsegtetőbb árakkal turbózták fel forgalmukat, és építettek világbirodalmat a profitból. A társaság szinte mindenkinél jobban jelképezi azt a fogyasztói kultúrát, ahol irreálisan olcsóbban adnak valamit, hogy becsábítsák a vevőket és ellehetetlenítsék a versenytársakat, és ahol a vevők többet vesznek valamiből, amire nincs is feltétlenül szükségük, csak mert úgy olcsóbb.

Walmart-üzlet a kaliforniai Oaklandben Forrás: AFP/Getty/Justin Sullivan

Az alapításakor az USA középső vidékén élő földművesek keresleti potenciáljára alapozott áruházlánc vezetői előszeretettel hangoztatják, hogy ők a lehető legolcsóbbak, ennek érdekében igyekeznek a lehető leghatékonyabban működni, optimalizálják az árukat szállító teherautók útját, napelemekkel csökkentik a közműdíjat.

Az emberek jobban élnek

A cég "mindenkinél nagyobb figyelmet fordít arra, hogy az inflációt fenntartható szinten tartsák" - idézett a USA Today egy több hasonló üzletláncot is igazgató üzletembert. "Sam, az alapító az elejétől kezdve ezt csinálta. És nem csak azért csökkentette az árakat, mert több pénzt akart keresni. Valójában meglátta, hogy ha az emberek pénzt tudnak megtakarítani, akkor jobban élnek" - mondta a lapnak Alan Dranow, a Walmart egyik vezető marketingese.

Az olcsóságnak azonban megvan az ára. Ugyan a varázsszó a hatékonyság, volt dolgozók és beszállítók tucatjai tudnak beszélni és beszélnek is arról, hogy nekik mibe kerül ez. A Walmartnál például munkahelyvesztés terhe mellett tilos érdekvédelmi csoportokat alakítani a dolgozóknak. A Gawker gyűjtéséből pedig elég ijesztő kép rajzolódik ki arról, milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek a társaságnál - legalábbis az amerikai és kanadai üzletekben - munkát vállalók.

Ott van például a napi beosztás. Több Gawkernek levelet író számolt be arról, hiába jelezte főnökei felé, hogy félállású diákként milyen napokon vannak órái, és amiatt nem tud ott lenni, vagy kért ki szabadságot a fiatal apa, hogy vigyázhasson nagyobb gyerekeire, amíg felesége szül, rendre beosztották őket az adott napokra, aztán büntetést kaptak, mert nem mentek be. Volt olyan kismama, aki hiába kérte, hogy ülve dolgozhasson a kasszában, mert 8 hónapos terhesként kockázatos órákat állnia, a céges előírások miatt ezt megtagadták, és inkább lecsökkentették munkaórái számát - és vele együtt fizetését.

Ugrik a bónusz

A dolgozók közül sokan elátkozzák a cég általuk túlzottnak ítélt vevőbarátságát is. Többen jelezték, hogy hiába látják, hogy az ügyeskedő vevők olcsóbbra cserélgetik egyes áruk vonalkódját, majd őket vádolják azzal, hogy rosszul ütötték be a pénztárnál, vagy hogy lopnak a szemük láttára, nem szabad velük szemben fellépniük. Az így keletkezett hiány miatt viszont ugrik a jutalom. "Rendkívül dühítő, pláne, amikor a bónuszunkból vonják le. Azt mondják, ez akár 2000 dollár is lehet, de a múlt negyedévben csupán 11 volt" - írta valaki a Gawkernek. Más szexuális zaklatásra panaszkodott, amit soha nem vett komolyan felettese.

Forrás: AFP/Jose Cabezas

És ott vannak még a panaszok a vevőkre is. Áruval teli polcokra rejtett teli pelenkák, levizelt ruhák a próbafülkében, szabadjára eresztett, tomboló, elkényeztetett gyerekek. És hogy arroganciával mindent el lehet érni, még azt is, hogy az akciósan, de garancia nélkül eladott árucikket mégis visszavegyék. "Olyan szabályokat állítanak fel, hogy a végkiárusításban eladott árukat nem lehet visszaváltani. De amikor ezt elmondom egy vevőnek, aki beleejtette 300 dolláros kameráját a kádba, akkor ő az igazgatóért kiált, és az igazgató felülírja a szabályt, engem tüntetve fel rossz színben, és a vevő ezt elmondja a többieknek, és akkor egy sor dühös vevővel állok szemben."

A munkakörülmények sem túl kedvezőek. Az egyik dolgozó arról írt, hogy zárás után mindig plusz egy órát kellett még bent lenniük - túlórapénz nélkül -, és emiatt rendszeresen sötétben kellett egy négysávos autóúton átrohanniuk egyik kollégájával a buszmegállóhoz, mert nem hogy közlekedési lámpa, de egy gyalogátkelőhely sem volt. "Egyik nap arra mentem be, hogy a kollégámat elütötték és meghalt, amikor két autós illegális gyorsulási versenyt tartott az úton."