A következő elnök megtanulja a leckét

Örömmámorban úsznak, egy elnök elzavarása nem puccs és a katonaság csak megvédte az egyiptomiak méltóságát - ezt írták az Origónak egyiptomi tüntetők Mohamed Murszi leváltásáról. Szerintük a világ félreérti őket, a hadsereg csak felkarolta a nép követeléseit, beavatkozásuk pedig az egyiptomi történelem lenyűgöző napja volt. Már csak egyet nem tudnak: ki vezesse tovább az országot ezután.

Történelmünk egyik lenyűgöző napja volt ez a tegnapi, mindannyian a tüntetésekre meneteltünk, hogy támogassuk a hadseregünket – idézte fel a szerdai egyiptomi puccsot egy kairói tüntető és aktivista. Maha Asraf, aki társaival korábban interjút adott az Origónak az egyiptomi forrongás okairól, most elmesélte azt is, milyen érzés volt megbuktatni Mohamed Murszi elnököt, és hogy szerinte miért nem baj, hogy egy demokratikusan megválasztott elnököt csak úgy elkergettek. „Ezek voltak a legnehezebb órák, nagyon feszült volt a légkör, mert senki nem tudta, mi fog történni. De bíztunk benne, hogy a hadsereg megvédi a tüntetőket, és megoldja a helyzetet. Így is történt”.

Egyiptomban a hét vége óta tartó kormányellenes tüntetések hatására a hadsereg megfosztotta hatalmától Mohamed Murszi elnököt, és csütörtökön az Alkotmánybíróság elnökét nevezte ki átmeneti vezetőnek. A lépést nem csak az elnök hívei, de sok külföldi elemző is katonai puccsnak tekinti, a kormányellenestüntetők azonban mégis örömmámorban úsztak szerda este. Szerintük szó sincs puccsról.

Maha Asraf el is küldte nekünk a tüntetők között keringő posztereket, amelyeken arabul, angolul, franciául és németül is elmagyarázzák: „a katonai puccs a hatalom megragadása katonai erővel , amit egyoldalú kormányzás követ. Ezzel szemben Egyiptomban az történt, hogy a hadsereg felkarolta az egyiptomi nép legitim, demokratikus követeléseit”. A hadsereg vezetői már szerda este jelezték, hogy ők nem kívánnak kormányozni, csak biztosítják az átmenetet a következő választásokig. A kairói aktivista szerint pedig szerda este ők, a több millió tüntető is ezt bizonyították be a világnak azzal, hogy kiálltak az utcára vonuló katonák mellett, és jelezték: mindez a nép akarata.

Kitörő örömmel fogadták az elnök bukását. Forrás: MTI/RIA Novosti/Andrey Stenin

Féltek, hogy kitör az erőszak

Asraf szerint Mohamed Murszi bukását az okozta, hogy a hat napja tartó tüntetés iránt teljesen közömbös volt. A demonstrációk során sokan, így ő is tartott attól, hogy kitör az erőszak az elnököt támogató, szintén az utcán tüntető iszlamisták és a kormányellenes tüntetők között, különösen azért, mert a pletykák szerint sok fegyver szivárgott be az országba az utóbbi időben. De a hadsereg időben közbelépett: Asraf szerint épp azért, mert érezték a veszélyt, és el akarták kerülni a vérontást.

„Mindenki meglepődött, hogy ilyen gyorsan léptek, nem vártuk, hogy már az első héten beavatkoztak” – írta a kairói asszony. Szerda este azonban ellepték az internetet a hadsereget méltató Twitter-üzenetek. „Igazán úgy éreztük, hogy meg vagyunk védve”.

Egy másik tüntető, Mohamed Amin szerint voltak erőszakos jelenetek, elszigetelt összecsapások is az este folyamán, amikor a Muszlim Testvériség néhány tagja elkezdett erősködni. „De a hadsereg nagyon jól kezelte a helyzetet, és végül minden jól sült el” – írta az alexandriai fiatalember.

Nem elég erősek, hogy felvegyék a harcot

Amin és Asraf egyaránt azt írta az Origónak, hogy nem tartanak a Muszlim Testvériség visszatérésétől. „Semmi esélyük nincs, sosem nyernek többet választás ezzel a névvel” – vélekedett Amin. Asraf szerint ez azért vehető biztosra, mert sok olyan ember a testvériség ellen tüntetett most, akik egy éve még rájuk szavaztak. „Kétszer az emberek nem követik el ugyanazt a hibát”.

Az elnök hívei nem örülnek annyira. Forrás: AFP/KHALED DESOUKI

A tüntetők szerint azonban továbbra is kockázatot jelentenek azok az iszlamisták, akik kitartanak Murszi mellett. „A Twitteren és a Facebookon azt olvasom, hogy nem nyugszanak bele [az elnök elűzésébe]. De egyelőre csendben vannak, és a hadsereg képes lesz megakadályozni a polgárháborút, legfeljebb néhány agymosott szélsőséges fog kisebb összecsapásokat kirobbantani” – írta Asraf. „Nem tudnak polgárháborút kezdeni, mert nem elég erősek hozzá, hogy a hadsereggel vagy a rendőrséggel megvívjanak. Ettől egyáltalán nem félünk” – tette hozzá Amin.

Ki legyen a következő?

A győzelmi mámor ellenére ugyanakkor a tüntetőket is egyre jobban foglalkoztatja, hogy mi lesz ezután. Azt várják, hogy a csütörtökön átmeneti elnökké kinevezett alkotmánybíró egy évig lesz hatalmon, aztán választások jönnek. De hogy ki vezesse Egyiptomot utána? „Na, ez egy nagy kérdés mindannyiunk számára” – ismerte el Maha Asraf. „Még senki sem tudja, hogy ki lenne a legjobb, van néhány példakép, de egyik sem emelkedik ki a többi közül, ráadásul az előző választások jelöltjei közül sokan nem is akarnak újra indulni” – tette hozzá Mohamed Amin.

A tüntetőkön azonban most is úrrá lett a felhőtlen optimizmus, mint két évvel ezelőtt. Az sem érdekli őket, ha az országtól az USA megvonja a segélyeket a puccsnak tekintett hatalomátvételre hivatkozva. „Nem kell az amerikaiak pénze, rengeteg erőforrásunk van, amit csak ki kell aknázni, hogy felépítsük a saját országunkat”- írta Asraf. Szerinte az elnök bukását még a tőzsde is pozitívan fogadta, és a befektetők is vissza fognak térni Egyiptomba. „Mivel az emberek hangja hangosabb, az egyiptomi demokrácia is erősebb lesz, és a következő elnök, bárki lesz is az, már megtanulja a leckét.”

Nem ennyire tiszta a kép

A Murszi elűzésének örvendező, a hadsereget magasztaló tüntetők lelkesedése ugyanakkor csak az egyik oldala az egyiptomi valóságnak. Az elnök hívei és a Muszlim Testvériség szerint ugyanis szerdán a demokráciát megcsúfolták, és egy törvényesen választott, legitim elnököt fosztott meg hatalmától a katonaság. Murszi elnök egyik utolsó üzenetében még felhívást intézett minden állampolgárhoz, hogy harcoljanak a törvénytelen katonai puccs ellen, egy szóvivője pedig a nemzetközi közösségtől is segítséget kért.

A New York Times szerdai elemzése pedig arra is rávilágít, hogy bár az egyiptomi hadsereg szeret a nép és a demokrácia megmentőjekén fellépni, ebből a tábornokok is busás hasznot húznak. A hadsereg felső vezetése ugyanis az elmúlt évtizedekben olyan zárt, elit társadalmi réteggé nőtte ki magát, amely közpénzen él kivételezett életet, saját tiszti klubjaikba, nekik fenntartott szállodákba, kórházakba járnak. Addig támogatják a politikai vezetőket, amíg azok a hadsereg privilégiumait tiszteletben tartják, de az amerikai lap elemzői szerint immár másodszor döntöttek úgy két év alatt, hogy az elnök hatalma nem szolgálja az érdekeiket. A tábornokok nem akarnak kormányozni, mert nem akarják átvállalni a gazdasági problémákkal járó felelősséget, de a stabilitásra szükségük van, és ezért bábáskodnak a politikai krízisek rendezésénél.