Gibraltár a gibraltáriaké, a spanyolok széllel szembe hugyoznak a területi igényükkel - írta a brit Sloughból.
Nevetséges. Gibraltár Spanyolországhoz tartozik, ti csak átmeneti betolakodók vagytok. Titeket és az unokáitokat kiűzzük Spanyolországból - reagált az oviedói spanyol.
Vannak nálunk élő vagy dolgozó józan spanyolok, akik szégyenkeznek a spanyol kormány bohóckodása miatt - kért szót a gibraltári.
Gibraltár brit, az emberek britek, az új zátony gibraltári vizeken épül, Spanyolországnak nem lehet jogos követelése ezeken a vizeken. Korrupción kapták ezt a fasiszta kormányt, és csak el akarják terelni róla a figyelmet - ütötte tovább a vasat a prestoni brit.
Ez a vita egy internetes fórumon alakult ki az után, hogy Spanyolország és Nagy-Britannia között a nyárra kiéleződött a 300 éves feszültség Gibraltár miatt.
A Hispán-félszigeten levő, de brit fennhatóság alá tartozó, és önálló közigazgatással rendelkező régió, ahogy a prestoni hozzászóló említette, egy betonzátonyt kezdett építeni, amelyen Spanyolország felháborodott, mert ezzel a spanyol halászok érdekeit sértették meg. A gibraltári parti őrség régóta vegzálja a halászokat, mert ők rendszeresen gibraltári vizekre hajóznak engedély nélkül. Spanyolország egyszerűen nem ismeri el, hogy azok a vizek Gibraltárhoz tartoznának, így az ő olvasatukban a halászok nem követnek el határsértést.
A megsértődött Spanyolország a szárazföldön akar visszavágni: megfenyegették a gibraltáriakat, hogy 50 eurós (15 ezer forint) illetéket kezdenek el szedni tőlük. Addig is, amíg az adót ki nem vetik, szigorúbban ellenőriznek a határátkelő körül, ezzel pedig elérték, hogy több órát kelljen várakozniuk a Gibraltárba tartóknak a tűző nyári napon. A britek kedden Gibraltáron keresztül a Perzsa-öbölbe küldték gyakorlatozni a Westminster hadihajót, az pedig nem esett a brit sajtó nehezére, hogy a hírt a spanyol konfliktussal hozza összefüggésbe.
Gibraltár mindössze akkora, mint a budapesti VIII. kerület (kevesebb, mint hét négyzetkilométer), de stratégiai jelentősége miatt a méreténél jóval fontosabb. Háborúban a terület nevét adó 400 méter magas Tarik hegyéről (giber al Tarik) ellenőrizhető a Földközi-tenger bejárata, békeidőben pedig a tengeri kereskedelem számára kulcsfontosságú pont.
Gibraltár minden spanyol szívében késdöfés - a Guardian szerzője szerint ez a mondás járta a Franco-diktatúrában. Ebből annyi kétségtelenül igaz, hogy Spanyolország az 1713-as utrechti béke, vagyis a földnyelv elvesztése óta vissza akarja szerezni a földrajzilag a Hispán-félszigethez tartozó területet. Nagy-Britannia az 1990-es években belement volna a közös fennhatóságba, de a mintegy 30 ezer fős gibraltári kolónia brit alattvalóként akart tovább élni.
Mind a spanyol, mind a brit kormány nemzetközi bíróságon rendezné a kérdést. Fabian Picardo, Gibraltár miniszterelnöke boldogan állt a per elébe. A pert aligha nyerheti meg Spanyolország, de egy elnyúló vitának mégis roppantmód örülne Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök. Egyáltalán nem földtől elrugaszkodott ugyanis az őt lefasisztázó prestoni kommentelő azon véleménye, hogy Rajoy csak a figyelmet akarja elterelni a botrányairól. Ezt erősíti Fabian Picardo nyilatkozata is, aki szerint "az egyik, amit az elmúlt napokban a spanyol kormány elért, hogy Gibraltár van a címlapokon a Rajoy úr és a pártja elleni korrupciós vádak helyett".
A miniszterelnököt és jobboldali pártját azzal támadják, hogy Luis Bárcenas, a kormányzó Néppárt korábbi pénztárnoka pénzt fogadott el vállalatoktól, amelyek állami szerződéseket kaptak cserébe. Svájc kiadta Bárcenas zürichi bankszámlájának adatait, ebből kiderült, hogy 48 millió eurót (14 milliárd forint) kezelt a pénztárnok.
A miniszterelnök kerüli a témát, ahogy tudja, de amint egyre több információ kerül napvilágra, úgy válik egyre kellemetlenebbé számára az ügy. A 15 éve Madridban élő David Mathieson a Guardianben azt írta, volt néhány olyan jobboldali lap, amely a korrupciós ügye miatt Rajoy ellen fordult, de a gibraltári balhé kitörése óta lekerült a címlapról a kenőpénzes sztori.
Spanyolországban az emberek azért is dühösek, mert közülük nagyon soknak nincs munkája. Az EU-ban a második legnagyobb a munkanélküliségi ráta, a 11 százalékos uniós átlagnak több mint a kétszeresére rúg (26,3 százalék). A fiatalok között még aggasztóbb a helyzet: minden második dolgozni akaró fiatalnak nincs munkája, a fiatalkorúak között az állástalanok aránya 56 százalék.
Ahogy az lenni szokott, a két ország csatározásának a gibraltáriak isszák meg a levét. Az 50 eurós illeték és a határ körüli ellenőrzés elijeszti a turistákat, nehezíti az ott dolgozó helyiek, köztük az öböl másik oldalán fekvő Algecirasból érkező spanyol dolgozók bejutását, sőt a spanyol kormány még azt is megtette, hogy lezárta a légterét a gibraltári járatok előtt. (Gibraltáré egyébként a világ egyik legveszélyesebb repülőtere.)
A két ország kakaskodásából a helyiek nem sokat profitálnak, az együttműködéséből viszont sokat nyerhetnének. Gibraltár évek óta ki van téve a környezeti katasztrófának. A kikötője ugyan kicsi, de sok kereskedelmi hajó mégis itt áll meg tankolni. Az öböl spanyol oldalán fekvő Algecirasban elférnének a tankoló hajók, de a gibraltári részen a helyhiányt inkább úgy oldották meg, hogy tengeren úszó tankerekből töltik fel a hajókat. Töltés közben viszont rendszeresen jut a tengerbe ipari anyag, 2011 nyarán például 300 ezer liter hűtőfolyadék.
A gibraltári szorosban az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között nagy sebességgel áramlik a víz, ez önmagában is veszélyessé teszi a tankerek számára a közlekedést. 2010-ben egy vihar is lesújtott, és elszakította az egyik behemót rögzítőláncait, amely így 80 ezer tonna olajjal a gyomrában hánykolódott két napig. A természeti katasztrófát végül sikerült elkerülni, de az eset bizonyítja, hogy azzal járnának a legjobban a helyiek, ha Gibraltár és Algeciras közösen tudná fogadni az üzemanyagért beérkező hajókat. Ehelyett Miguel Arias Canete környezetvédelmi miniszter bejelentette, hogy adót vetnének ki a tengeren működő tankerekre.