Súlyos büntetést kért az ügyész a csungkingi párttitkárra

Az ötödik tárgyalási napon már véget is ért az elmúlt évtizedek legnagyobb kínai belpolitikai botránya főszereplőjének számító Po Hszi-laj volt csungkingi párttitkár pere; az ügyészek hétfőn súlyos büntetést kértek rá, ítélethirdetést a kelet-kínai Csinan város bírósága egy meg nem határozott, későbbi időpontra ígért.

A vesztegetés, korrupció és hatalommal való visszaélés miatt perbe fogott Po Hszi-laj az ellene felhozott vádakat "önkényesnek" és "erőltetettnek" nevezte. Az ügyészeket pedig arra hívta fel, hogy korábbi vallomásának visszavonását ne tekintsék "megvetendő" tettnek, és ne utasítsák el, hiszen erre törvény adta lehetősége van, hogy megakadályozza az igazságszolgáltatás tévedését.

A bukott politikus hétfőn azzal vádolta meg rendőrfőnökét, hogy szoros érzelmek kötötték az ő feleségéhez, Ku Kaj-lajhoz. Vang Li-csün rendőrkapitány Po szerint ezen "reménytelen szerelem" miatt menekült az amerikai főkonzulátusra, ahol elárulta az általa addig fedezett Ku Kaj-lajt. Ez utóbbi ugyanis megölte a család korábbi jó barátját, Neil Heywood brit üzletembert.

Vang Li-csün tavaly február hatodikán menekült az Egyesült Államok csengtui külképviseletére, s ez robbantotta ki azt az ügyet, amelynek végén Po Hszi-laj, a kommunista párt 25 tagú politikai bizottságának tagja, volt kereskedelmi miniszter is a vádlottak padjára került.

Vangot a brit Neil Heywood meggyilkolásának eltitkolásáért, hatalommal való visszaélésért és kenőpénz elfogadásáért 15 év börtönre ítélték. Po Hszi-laj feleségét szándékos emberölésben találták bűnösnek, amiért felfüggesztett halálbüntetést, vagyis életfogytig tartó börtönt kapott.

Po Hszi-laj utolsó védőbeszédében tagadta a korrupciós vádakat, azt igyekezett erősíteni, hogy felelős tisztségeket betöltő vezetőként nem foglalkozott a családtagjai repülőjegy-, szállásköltségeivel. Mint mondta, 2000 és 2007 között a felesége külföldön élt, ő pedig keményen dolgozott. Határozottan állította, hogy nem tudott arról, hogy a felesége és a fia utazási költségeit az egyik tanú, egy talieni üzletember fedezte.

Po ugyancsak visszautasította egy másik tanú állítását, amely szerint három alkalommal kenőpénzt fogadott el. Mint mondta, a nyomozó szervek láthatóan nagy erőfeszítésekkel keresték a bizonyítékokat, s tiszteli is a munkájukat, a kérdés csak az - tette hozzá -, hogy ebből a 90 kötetes gyűjteményből mennyi vonatkozik rá?

Po mindvégig tagadott, felesége és a tanúk rá terhelő vallomásainak igazságtartalmát megkérdőjelezte. Az ügyészek - helyenként audiovizuális - bizonyítékokat mutattak be, és azt hangsúlyozták, hogy azok hitelességéhez nem fér kétség.