Ellenállhatatlan a kínai cukiságexport

Nagyvárosokat ejtenek rabul, kereskedelmi kapcsolatokat pezsdítenek fel és diplomáciai vitákat simítanak el az óriáspandák. Kína az ötvenes évek óta építi külföldi kapcsolatait ezeknek a ritka és különösen aranyos állatoknak az adományozásával és kölcsönzésével. Miért olyan ellenállhatatlanok az óriáspandák, és hogyan lesz a túlélésük záloga a politika, a piacok és a tudomány komplex összjátéka?

Az éppen zajló amerikai kormányzati leállás egyik legerősebb hírértékű epizódja volt, hogy a patthelyzet miatt kénytelenek voltak lekapcsolni a pandakamerát a washingtoni állatkertben. A pandarajongóknak ez volt az egyetlen csatornájuk, amelyen keresztül betekinthettek a néhány héttel ezelőtt született pandakölyök hétköznapjaiba. A leállással járó egyéb kellemetlenségeket, a kormányzati intézmények és közszolgáltatások szüneteltetését egyelőre szinte sztoikus nyugalommal viseli az amerikaiak többsége, a pandakamera leállása azonban már kiverte a biztosítékot.

Ez volt az a momentum, amelyben az amerikai állampolgároknak megmutatkozott a washingtoni politikai felfordulás lényege: a megegyezni képtelen republikánus és demokratikus politikusok megfosztották őket egy párhetes pandakölyök látványától. „Mi az, hogy nem működik a pandakamera a leállás alatt? Bármit akarnak is a republikánusok, adják meg nekik!” – írta az egyik felháborodott rajongó a Twitteren. Az amerikaiak kíváncsisággal vegyes aggodalma a pandakuckóban zajló történések miatt érthető, hiszen az augusztus 23-án született pandakölyök 2005 óta az első, amelyik életben is maradt.

A legkisebb óriáspanda Washingtonban Forrás: AFP/Smithsonian's National Zoo

A pandák hozzájárulását az emberi jóléthez nem szabad alábecsülni. Ezt az összefüggést felismerte Tajpej alpolgármestere is, aki szerint a város boldogságindexének a javulásában jelentős szerepet játszott az állatkertben július 6-án világra jött, mesterséges megtermékenyítés révén fogant pandabébi. A tajpeji kölyök szülei pedig kiválóan példázzák azt, hogy ebből a cukiság követelményeinek sokszorosan megfelelő állatból miként lett időnként a nemzetközi kapcsolatok főszereplője. Kína és Tajvan feszült kapcsolatáról rengeteg vita és hadgyakorlat tanúskodik, viszont annak, hogy még egy ilyen ellenséges viszonyból is lehet kiút, az a pandapár a bizonyítéka, amelyet Peking még 2008-ban ajándékozott Tajpejnek a pandadiplomácia több mint fél évszázadra visszatekintő gyakorlatát követve.

Hogy a pandadiplomáciának milyen aranyos követei vannak, és a pandafogadó országok milyen csodára számíthatnak, azt Kína néhány hete egy igazán elbűvölő bemutatóval próbálta meg érzékeltetni. Tizennégy, mesterséges megtermékenyítés útján világra jött óriáspanda-kölyköt mutattak be a szecsuáni pandarezervátumban. Az egy négyzetméterre eső tekintélyes pandasűrűség jelentőségét a látványon túl az adta, hogy mivel a pandaállomány felduzzasztásán dolgozó szakembereknek nincs könnyű dolguk, hatalmas eredménynek számít a sok kis kölyök megszületése és életben maradása.

Nem egyszerű a pandaszex

Jelenleg alig kétezer felnőtt panda él a világon. Ezek az állatok nemcsak azért veszélyeztetettek, mert eltűnőben van a természetes élőhelyük, hanem azért is, mert különböző okokból kifolyólag nem túl eredményes a szaporodási tevékenységük. A fogságban lévő hímek sokszor nem mutatnak különösebb érdeklődést a nőstények iránt, vagy éppen a kivitelezéssel akadnak gondjaik. Ráadásul egy meglehetősen szűk idősáv áll rendelkezésükre, hogy utódot nemzzenek. A nőstények ugyanis évente egy-másfél napig termékenyek, vagyis sok időt nem tölthetnek az udvarlással. A mesterséges megtermékenyítésnek és a teljes körű kölyökgondozásnak köszönhetően jelenleg több mint 350 panda él a tenyésztőközpontokban szerte a világon. A pandafőváros Szecsuán tartományban található, az ottani rezervátumban él a világ óriáspandáinak mintegy harminc százaléka.

Hogy az óriáspandák mára nemcsak az állatvilág veszélyeztetett egyedei és egy állatvédő szervezet jól eltalált logójának a modelljei, hanem a diplomáciai játszmák jól bevált eszközei is, abban a kínai politikusoknak kemény munkájuk van. Mára pedig odajutottunk, hogy a pandák túlélésének a záloga a politika, a piacok és a tudomány komplex összjátéka lesz. Legalábbis ezt állítja oxfordi kutatók egy csoportja. A pandadiplomácia több mint fél évszázados történetét tanulmányozva arra jutottak, hogy a politikai és stratégiai közeledés után a kereskedelmi és technológiai kapcsolatépítések jelképei lettek a ritka állatok.

A cukiság ára

Armand David francia misszionárius 1869-ben egy pandabőrrel tért vissza Kínából Európába. Sokat fizetett érte, de a szőrme annyira szép és egyedi volt, hogy megérte. Különösen, hogy így őt érte a megtiszteltetés, hogy értesítse a nyugati világot a különleges állatok létezéséről. A pandabőrt nagy becsben tartották, a párizsi Francia Nemzeti Múzeumban állították ki. A későbbiekben az európaiak és az amerikaiak nem várták meg, hogy a pandák valami véletlen folytán kerüljenek hozzájuk, hanem jól szervezett expedíciókat indítottak a felkutatásukra. Az első bébipandát 1936-ban egy divattervező, Ruth Harkness a saját karjában vitte át Amerikába.

A pandák iránti rajongás megnövelte a keresletet irántuk, ezzel párhuzamosan viszont a kínai hatóságok rosszul mérték fel a pandapopuláció nagyságát, és mire felocsúdtak, már egy veszélyeztetett állatfajt kellett megóvniuk. Közben azért bennük is tudatosodott, hogy mekkora értéket képviselnek a pandák nyugaton, és hogy ezt a kincset nem kellene kiaknázatlanul hagyniuk.

Alexander Downer ausztrál külügyminiszter egy diák és egy panda társaságában Forrás: AFP

Az óriáspandákat először Csang Kai-sek miniszterelnök felesége emelte be a diplomáciai eszközök közé: 1941-ben egy pandapárt ajándékozott az amerikaiaknak cserébe a Kínának nyújtott segítségért. Az ötvenes években Mao Ce-tung, a kínai kommunista párt alapítója volt az, aki a pandákat maga előtt tolva kezdeményezett politikai párbeszédet, és épített ki stratégiai barátságokat más országok vezetőivel. A kor egyik legemlékezetesebb diplomáciai aktusának számított, amikor Richard Nixon 1972-es történelmi pekingi látogatása után egy pandapárt kapott ajándékba. A hidegháború azonban sokszor az ajándékozás szabályait is átírta. Jó ideig csak a szocialista államok részesültek abban a megtiszteltetésben, hogy pandát kapjanak, de előfordult az is, hogy az Egyesült Államok utasított vissza óriáspandát a szocialista előélete miatt.

Teng Hsziao-ping már inkább a kapitalizmus irányába nyitott, amikor hitelekhez és egyéb pénzügyi tranzakciókhoz kötötte a pandák kölcsönzését. Az elmúlt években pedig a pandadiplomácia elérkezett a harmadik fázisához az oxfordi kutatók szerint. A kínai óriáspandákat ma olyan országok kapják kölcsönbe, amelyek Kínának értékes erőforrásokkal és technológiákkal tudnak szolgálni. A kölcsönpandák ebben a mostani fázisban olyan kereskedelmi kapcsolatoknak lettek a szimbólumai, amelyeket a bizalom és a kölcsönösség jellemez.

Bill Clinton pandával pózol Forrás: AFP/Sharon Farmer

Mindenkinek kifizetődik

A kutatóknak feltűnt, hogy a pandák érkezése után egymást követték a nagy kereskedelmi megállapodások. Az edinburgh-i állatkert például 2011-ben kapott pandákat. Az állatokért évente fizetett bérleti díjat hagyományosan az óriáspandák védelmére költik Kínában, de ebben az esetben nem sokkal a pandák érkezése után lazacokról, megújuló energiatechnológiákról és Land Roverekről is születtek megállapodások összesen négymilliárd dollár értékben. A Kínába irányuló skót export az elmúlt öt évben megduplázódott, és az oxfordi kutatók tanulmánya szerint ez nem teljesen független az óriáspandák érkezésétől.

A franciaországi pandakölcsönt egy húszmilliárd dolláros kereskedelmi csomag követte. Miután Kanadába megérkezett egy kínai pandapár, Kína több mint kétmilliárd dollárért vásárolt meg egy kanadai olajhomokcéget, és jól bevásárolt kanadai fókahúsból is. Az oxfordi kutatók tanulmánya szerint az ausztráliai és franciaországi pandakölcsönöket Kína uránéhsége is magyarázza: a kínaiaknak szükségük van a nukleáris energiára, ennek az előállításához pedig az uránra, amelyet viszont az ausztráloktól és a franciáktól beszerezhetnek.

„A pandák egyszerre jelképei egy megállapodás tető alá hozásának, és egy hosszú, gyümölcsöző kapcsolat kezdetének. Ha Kína az egyik pandáját odaadja egy országnak, akkor nem egy megállapodást zár le, elvégre egy veszélyeztetett, nagyon értékes állatot bíz egy másik ország gondjaira, hanem új alapokra helyezi a kapcsolatot” – magyarázta a BBC-nek a pandakölcsönök jelentőségét Kathleen Buckingham, az Oxfordi Egyetem kutatója.

Miért olyan ellenállhatatlanok? Forrás: AFP/Taipei City Zoo

Kína ezeknek az értékes állatoknak a kölcsönbe adásával ápolja a kapcsolatait, és egyben teszteli is az egyes országok technológiai kapacitását – állítják az oxfordi kutatók. Az Egyesült Államok ebben a viszonyrendszerben jól vizsgázott, hiszen nemrég jelentették be a kispanda születését a washingtoni állatkertben. Edinburgh-ben pedig lélegzetvisszafojtva várják, hogy vajon sikeres volt-e a pandapár egymásra találása.

A pandák persze nemcsak azért lehetnek ilyen hatásos eszközei a diplomáciai érintkezésnek, mert veszélyeztetettek, hanem azért is, mert elképesztően aranyosak, és vonzzák a tömegeket az állatkertekbe. A tapasztalatok szerint egy állatkert látogatottságát akár 20 százalékkal is növelheti, ha pandával gazdagodik.

A diplomáciai előkészítés mellett a pandakihelyezéseknél ma már szakmai szempontok is előtértbe kerültek – magyarázta az Origónak Hanga Zoltán, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivője. A fogadó állatkerteknek komoly minősítési eljáráson kell átesniük, a kínai szakemberek ellenőrzik a férőhelyeket, a tartási körülményeket, az állatkertek munkatársait pedig tanulmányi utakon képezik ki Kínában. Egy-egy panda érkezése egy 8-12 éves folyamat végeredménye.

Pandatömeg Csengtuban Forrás: MTI/AP

A pandák viszont nemcsak jutalom, hanem a büntetés eszközei is. Kína nem sokat dilemmázott azon, hogy visszakérjen két pandakölyköt, miután Barack Obama amerikai elnök találkozott a dalai lámával, dacolva a kínai fenyegetéssel, hogy ez a kereskedelmi kapcsolatok megromlásához vezethet. Érdekes módon, ahogy Kína megkötötte Skóciával a lazacmegállapodást, Norvégia, amely egészen addig két évtizeden át ellátta Kínát lazaccal, elvesztette azt. Az oxfordi tanulmány szerint a változásnak az a kézenfekvő magyarázata, hogy Norvégia Nobel-békedíjat adott a kínai ellenzéki emberi jogi aktivistának és írónak, Liu Hsziao-pónak.

Kína a mai napig fenntartja a külföldön született pandakölykök tulajdonjogát, és félmillió dolláros számlát állít ki, ha egy panda emberi hanyagság miatt pusztul el.

Arról, hogy a budapesti állatkertben mikor lehet a kínai pandadiplomácia következményeivel számolni, Hanga Zoltán annyit mondott: természetesen felvetődött a pandakölcsön lehetősége, de egyelőre még a tapogatózásnál tartanak, és ennek valószínűleg nem egy-két éven belül lesz eredménye. A magyar állatkerti látogatóknak nem kell messzire utazniuk a legközelebbi pandáért: a bécsi állatkertben most még egy pandakölyköt is találnak.

http://www.origo.hu/nagyvilag/20131003-a-kinai-pandadiplomacia-es-az-oriaspandak-harca-a-tulelesert.html?sec-4