A férfi, aki mosolyt csalt a mérges medve képére

A futószalag végéről kapkodta le a gumicukrokat, a mérges medvéből mosolygósat csinált, állandóan viccelt, de közben rövid pórázon tartotta munkatársait, a családi sufnicégből pedig világvállalatot épített Hans Riegel, a Haribo vezetője. Kilencvenéves korában halt meg, a pénz sosem érdekelte, azt sem tudta, mikor kereste meg az első millióját, viszont a legjobb ügyfeleire, a gyerekekre mindig nagyon figyelt.

A Haribo cég német weboldalán a mindig vidáman integető mackóra egy gyásztávirat sötét árnyéka vetült tegnap este. 90 évesen ugyanis szívelégtelenségben meghalt a Hans Riegel, a cég atyja. Az idén korábban már átesett egy műtéten, akkor egy agytumort távolítottak el a fejéből, a halála mégis váratlanul jött.

A maci formájú gumicukor világra szóló turnéját elindító Hans Riegel 1922-ben született Bonnban, a céget azonban nem ő, hanem apja, az idősebb Hans Riegel alapította. A cég elnevezése is innen jön: HAns RIegel, BOnn.

Az idősebb Hans Riegel az iskola befejezése után elvégzett egy bonbonkészítő-képzést, majd az első világháború után a Heinen cégnél cukorkafőzőként helyezkedett el, később pedig 1920-ban saját céget alapított. Az idősebb Hans a Kessenichben vásárolt családi házában rendezte be az első telephelyét, az indulótőke egy zsák cukor, egy márványlap, egy zsámoly, egy rézüst, egy henger és egy tűzhely volt.

Itt, egy kis hátsó udvari konyhában kezdődött a mára már világhírű cég története. 1921-ben Hans Riegel megházasodott, és felesége, Gertrud volt az első munkatárs a fiatal cégnél. 1923-ban megszületett a legidősebb fiuk, a most elhunyt Hans. Ezután 1924-ben született a lányuk, Anita és 1926-ban a másik fiuk, Paul.

A sufnicégből világmárka lett Forrás: AFP/DDP

Mosolyogni kezdtek a morgós medvék

A cég slágertermékét, a gyümölcsízesítésű gumimedvéket eredetileg táncoló medvéknek nevezték, utalva a cirkuszokban és mutatványokban felléptetett medvékre. Az első Haribo-féle medvék még nagyobbak és vékonyabbak voltak, mint a maiak, a medvék arcára kiülő vad tekintetet pedig csak 2007-ben cserélték le mosolygósra. Három évvel a klasszikus táncoló medve születése után elindult a medvecukor termékek gyártása.

Az első igazi sikertermék a legendás medvecukor nyalóka volt, amit hamarosan sok egyéb finomság követett, köztük a ma is világhírű bocskorszíj. 1930-ra a cégnek már 160 alkalmazottja és egész Németországot behálózó értékesítési hálózata volt. A második világháború idején kialakult nyersanyaghiány nem tett jót a cégnek, és 1945-ben az idősebb Hans Riegel is meghalt. A vállalat irányítását egy rövid időre a felesége vette át, majd a Haribo újjáélesztésébe a hadifogságból hazatért két fiúgyermek fogott bele.

A most elhunyt Hans Rieger középiskolai tanulmányait egy bentlakásos jezsuita iskolában végezte, majd 1951-ben doktori fokozatot szerzett a Bonni Egyetemen. Disszertációját is testhezálló témáról, a világháború utáni cukoriparról írta. Hans nem csak az üzlettel foglalkozott. Az egyetem után párosban megnyerte a német tollaslabda-bajnokságot, és 1953-ban ő lett az első elnöke a német Tollaslabda Szövetségnek. 1954 és 1955-ben szintén bajnokságot nyert, és még ugyanebben az évben elkezdte szervezni Németország első fedett tollaslabdapályájának építését Bonnban.

Hans Riegel alapvetően a kereskedelmi tevékenységekért felelt, míg bátyja, Paul a gyártást irányította egészen a 2009 augusztusában bekövetkezett haláláig. Paul halála után Hans és Paul három fia vitte tovább a céget.

Hans Riegel mindent tudott a gumicukorról Forrás: AFP/DPA

Lekapkodta a futószalagról a gumimacikat

A Business Insider szerint Riegel meglehetősen különc, de kedves ember volt, jól bánt az alkalmazottakkal is. Minden áldott reggel bonni irodájába rendelte az összes részleg vezetőjét, és személyesen adta át nekik az aznapi postát. Ezzel szoros pórázon tudott tartani mindenkit, és rajta tudta tartani szemét a cég legapróbb ügyein is.

Azon túl, hogy munkamániás volt, gyakran tréfált, így a dolgozók szerint a Haribónál sosem volt feszült a hangulat. Humorérzékét bizonyítja, hogy 1986-ban egy újságíró előtt a nagy vetélytárs, a Maoam termékét rágicsálta jóízűen, majd diadalmasan megjegyezte, hogy "kifejezetten szórakoztató elszopogatni a konkurenciát".

Riegel gyakran tesztelte a termékeit. Ott állt a gumimacikat gyártó futószalag végén, és mindig teletömte a száját cukorkákkal, de azt is hangoztatta, hogy "ne feledkezzünk meg az egészségről, együnk édesgyökeret".

Készül a Haribo legnépszerűbb gumicukra Forrás: AFP/Patrik Stollarz

Hogy lépést tartson a termékek célcsoportjával, a gyerekekkel, Riegel rendszeresen nézett gyerekműsorokat és olvasott képregényeket. Sőt, mivel nem nagyon hitt a reklámügynökségek áldásos tevékenységében, ezért ő maga találta ki a Haribo reklámjait is. „Imádom a gyerekeket, ők a vevőim, szeretném tudni, mire gondolnak, mire vágynak, milyen nyelven beszélnek” – nyilatkozta erről.

Habár a szlogent nem ő írta, a fülbemászó dalocska ma már szállóigévé vált. Sokan ismerhetik itthon is a Gyermek, felnőtt kedve jó – édes élet, Haribo című szuperslágert.

A pénz sosem motiválta

„Azért dolgozom, mert boldoggá tesz. És nincs okom rá, hogy megtagadjam magamtól ezt a boldogságot” - mondta Riegel egy interjújában még 2010-ben. Élete a cége volt, 2008-ban visszautasította Warren Buffett multimilliárdos ajánlatát a Haribo felvásárlására, pedig nagyot szakíthatott volna az üzlettel. "A pénz sohasem motivált, azt sem tudom, mikor hoztam össze az első milliómat" - mondta utána.

A német külügyminiszter, Guido Westerwelle is méltatta Riegel munkásságát. Azt mondta, akárhova utazott az elmúlt években, a gumimackók már mindig jóval előtte megérkeztek oda. Kis túlzással ez tényleg így van, a Haribo cukorkáit 110 országban lehet kapni.

A családi tulajdonban levő vállalat nem közöl magáról pontos cégadatokat, ezért a cég méretéről csak becslések vannak. A Forbes szerint a vagyona 2,9 milliárd dollár lehet, ezzel Riegel volt a 32. leggazdagabb német, és a Rajna völgyében hotelje és golfcentruma is van (Jakobsburg Hotel and Golf Resort). Hans Riegelnek nincsen gyermeke, és nem is választott örököst maga után, a tulajdonjog egy alapítványra száll, amely felügyeli a menedzsmentet.

A céget nem csak az átláthatatlansága miatt kritizálták. 2000-ben például a Haribo azért került be a hírekbe, mert nem adott pénzt abba a cégek és a kormány által gründolt alapba, amely anyagilag támogatja a nácik által kényszermunkára fogott embereket. A Haribo azt mondta, hogy nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy cég valaha is profitált volna a kényszermunkából.