Az elmúlt napokban Jack Straw, brit Munkáspárt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa már a második brit politikus, aki nyíltan vállalta: hibát követett el Nagy-Britannia, amikor megnyitotta a kapuit a kelet-európaiak előtt. Straw a 2004-es EU-bővítés idején külügyminiszter, előtte pedig belügyminiszter volt. Ekkor történt, hogy az új uniós tagországokból származók előtt megnyitották a brit munkaerő-piacot. Ez mindenféle korlátozás nélkül történt, holott az uniós szabályok lehetőséget adtak volna átmeneti korlátokra - például arra, hogy a munkavállalók beengedését végzettségi vagy jövedelmi szinthez kössék egy pár évig.
Jack Straw szerdán írt cikket erről választókerületének lapjába, a Lancashire Telegraph-ba. Ma már "látványos hibának" értékeli, ami történt: a bevándorlási korlátozásokról való lemondás "jó szándékú politika volt, amelyet elfuseráltunk". "Az egyik látványos hiba, amelynek magam is részese voltam - bár nem egyedül -, az volt, hogy feloldottuk az átmeneti korlátozásokat az EU-ba 2004 közepén felvett kelet-európai országokkal, például Lengyelországgal és Magyarországgal szemben" - írta a jelenleg alsóházi képviselőként politizáló Straw.
A munkáspárti politikus szerint a későbbi fejlemények nyomán értéktelennek bizonyult az az egyébként alapos kutatásra épített brit belügyminisztériumi előrejelzés, amely évi 5-13 ezerre taksálta az új EU-tagállamokból Nagy-Britanniába érkező munkavállalók várható számát, mivel például 2010-ben a nettó bevándorlás ezekből az országokból megközelítette a negyedmillió főt.
Straw nem az egyetlen, aki így gondolja: a 2010-es választások óta ellenzékben politizáló Munkáspárt jelenlegi vezetője és miniszterelnök-jelöltje, Ed Miliband is kijelentette nemrégiben, hogy pártja ma már nem engedné be korlátozás nélkül a közép- és kelet-európai EU-tagállamokból érkező munkavállalókat.
Egy független, de baloldali beállítottságú londoni kutatóintézet, a Demos néhány hete közzétett vizsgálata szerint a 2004-es EU-bővítés utáni hét évben csaknem 1,5 millió munkavállaló érkezett a keleti tagállamokból Nagy-Britanniába, és közülük egymillióan tartósan letelepedtek. Az elemzés szerint "ez volt a legnagyobb békeidőbeli népvándorlás az európai történelemben".