A selfie a halállal is szembeszáll

A selfie-k diadalútját, úgy tűnik, a halál sem tartóztatja fel. Az okostelefonok ravatalozókban, koporsók mellett is ontják magukból az önarcképeket, és a héten Barack Obamát sem különösen zavarta, hogy a selfie-zése közben éppen Nelson Mandelát búcsúztatták. Ez is csak egy emberi dolog, vagy már az apokalipszis?

Megemlékezésekre a gyászolók nemcsak gyászolni mennek, hanem azért is, hogy megmutassák magukat. Különösen, ha a megemlékezés középpontjában olyan nagy formátumú személyiségek állnak, mint Nelson Mandela. Aki pedig szeretné megmutatni magát, az a kamerás okostelefonok korában ezt szeretné is megörökíteni, és szinte azonnal megmutatni a világnak.

Ez talán senkinek sem sikerült hatékonyabban, mint az amerikai elnöknek, aki a dél-afrikaiak hősének a búcsúztatásán megragadta az alkalmat, hogy a brit és a dán miniszterelnök társaságában lőjön egy nevetgélős önarcképet, azaz selfie-t. A pillanatot elkapta az AFP fotóriportere, az internet pedig teljesen felbolydult.

A nagy vihart kavaró selfie-zés Forrás: AFP/Roberto Schmidt

Bár a keddi megemlékezés nem elsősorban Mandela haláláról, hanem sokkal inkább az életének az ünnepléséről szólt (az apartheid elleni harc legendás alakjának a temetése csak vasárnap lesz), mégis kissé fura, sőt talán ízléstelen éle volt Obamáék vicceskedő telefonos jelenetének, legalábbis az értetlenkedő twitterezők felháborodott üzeneteiből erre lehet következtetni.

Az AFP fotósa később megpróbálta csillapítani a selfie-gate vetette hullámokat, és elmagyarázta, hogy milyen környezetben és hangulatban született a kép, és hogy semmi tiszteletlenség nem volt benne, sőt még azt is elismerte, hogy a képek képesek hazudni, de ekkor a felvétele már külön életet kezdett élni a médiában és a közösségi oldalakon.

A selfie-k áradása

Ha az Instagramra, Facebookra és Twitterre feltöltött több tízmillió, #selfie kulcsszóval ellátott önarckép nem indokolná kellőképpen, hogy a brit Oxford-szótár szerkesztőbizottsága miért a selfie-t választotta meg a 2013-as év szavának, akkor a szakemberek további bizonyítékként nyugodtan becsatolhatják annak a folyamatnak a dokumentációját, ahogyan a VIP-páholy selfie-zése több felületen is elnyomta a megemlékezéseket a 20. század egyik legnagyobb jelentőségű alakjának az életéről és munkásságáról.

Nem mintha az Oxford-szótár szerkesztőbizottságát szétvetette volna a vita a döntésnél. A novemberi bejelentésnél a többi között azzal indokolták a választást, hogy selfie kifejezés használatának gyakorisága 17 ezer százalékkal nőtt az elmúlt egy évben, és akkor ebben még nem volt benne a selfie-zésben eddig igen gazdag december statisztikája. A jelenség pedig jó ideig ad még kutatnivalót a szociológusoknak, pszichológusoknak, protokollszakértőknek és a tinédzser korú gyerekeik személyiségfejlődéséért aggódó szülőknek.

Valójában Barack Obamának, David Cameronnak és Helle Thorning-Schmidtnek nem lett volna szüksége selfie-zésre, hiszen fotósok hada állt készenlétben, hogy megörökítse a jelenlétüket Nelson Mandela búcsúztatásán. Csakhogy ezekben a képekben nem lett volna ott a közös pillanat megosztásának az élménye, amelyet csak egy selfie tud előhívni. Egy selfie-n ugyanis nem lehet hivatalos minőségben szerepelni.

Az aligha vált ki döbbenetet, hogy szeretjük valamilyen formában megörökíteni a számunkra fontos pillanatokat és eseményeket. Obamáék hármas selfie-jében ezért is sokan annak bizonyítékát látták, hogy az országok vezetői is csak olyanok, mint a többi ember. A keddi telefonos kattintásban azonban nem feltétlenül az amerikai elnök és kollégái emberszerűsége volt a legszembetűnőbb, hanem az, hogy egy gyászolási időszak kellős közepén történt. De mit keres a selfie a halál vonzáskörzetében?

A bánat dokumentálása

A gyász és a selfie kapcsolata már korábban is adott témát a protokoll és a közösségi média szakértőinek. Az önfényképezés diadalútja ugyanis nem kerülte el a temetőket sem, a temetéseken készült selfie-k pedig már több internetes oldalt is megihlettek.

A CNN igyekezett egy protokollszakértő segítségével útmutatást adni azoknak, akik temetésen is nehezen lesznek úrrá a bizsergetésen, amelyet a kamerával ellátott okostelefonjuk közelsége okoz. Emily Post azonnal leszögezte, hogy egy koporsó mellett lőtt selfie semmilyen kontextusban sem jó ötlet, egyúttal nem könnyű megérteni a késztetést sem, hiszen egy temetésen az emberek többsége nem feltétlenül van fényképezkedős hangulatban. A protokollszakértő azt tanácsolta, hogy egyszerűen kapcsoljuk ki a mobilt a temetésen, ami különösen hatékony módszer a selfie-k elkészülésének a megakadályozására.

A temetéseken készült selfie-k elsősorban a tinédzserek gyászának a megnyilvánulásai, és emiatt a jelenséget magyarázó kommentárok jó része a "hát ezek a mai fiatalok!" rácsodálkozásával közelített a témához, de sokan pánikba estek amiatt is, hogy a technológiai fejlődés milyen kegyetlenül elszakít minket az emberségtől.

A gyászt így is fel lehet dolgozni Forrás: AFP/Andrew Burton

Néhány árnyaltabb vélemény szerint viszont a temetésen készült selfie-k csak újabb bizonyítékai annak, hogy továbbra is nehezen térünk napirendre a gyász felett, különösen, ha a saját elmúlásunkkal kell szembesülnünk, ezért is keressük elkeseredetten a kapaszkodókat annak bizonyítására, hogy élünk. Például ezért iszunk túl sokat egy búcsúztatáson, vagy ezért kötünk ki az ágyban egy másik gyászolóval. Szóval aki #temetés kulcsszóval tölt fel magáról koporsók és ravatalozók közelében készült képeket, tulajdonképpen ezeket a temetési kliséket színesíti, annak érdekében, hogy megmutassa magának és a külvilágnak is, hogy nagyon is él.

A közösségi hálók pszichológiájával foglalkozó Aaron Balick a BBC-nek azt mondta, ha Obamáék selfie-jének az indítékait vesszük alapul, abban nem volt semmi tiszteletlen. Más kérdés, hogy a felravatalozott Mandela körül már egyfajta megszentelt tér van, ahol valóban nincs helye a selfie-zésnek. Azt gondolhatnánk, ez egy olyan határ, amelyet az emberek automatikusan tisztelnek annyira, hogy nem lépik át, ezek után sajnálatos, hogy mégis a rendőrségnek kell határozott szigorral érvényt szereznie ennek a tiltásnak - mondta Aaron Balcik. A BBC helyi tudósítója szerint Pretoriában a rendőrség most hangosbemondókon keresztül hívja fel a gyászolók figyelmét arra, hogy kapcsolják ki a telefonjaikat, és mellőzzék a fényképezkedést Nelson Mandela ravatalánál.

Pedig a közös kép Mandelával olyannyira nagy kísértést jelent mostanában, hogy néhány nappal ezelőtt egy kenyai politikus photoshopolt magának egyet.

Emberi dolog

A selfie-nek az Oxford-szótár szerkesztőbizottságának a tagjain kívül sok más szakértő rajongója van. Ők egyáltalán nem a technológia által lehetővé tett eltávolodást látják benne az emberi vonásoktól, hanem a nagyon is emberi megnyilvánulást. A helyzet ugyanis az, hogy az emberi mivoltunkhoz hozzátartozik az életünk dokumentálásának az időtlen öröme, és szeretünk másoknak nyomot hagyni magunkról.

Clive Thompson technológiai szakíró szerint egyfajta alapvető emberi késztetés, hogy kilépjünk önmagunkból, és kívülről lássuk magunkat, és erre tökéletes eszköz a selfie. "Az emberek egyfolytában küszködnek azzal, hogy milyennek is látja őket a külvilág. Azzal, hogy önmagukat fotózzák, megpróbálják megérteni, hogy a többiek hogyan látják őket, azt, hogy kik és milyenek, és ezzel semmi gond nincs" - magyarázta a New York Timesnak.

A médiapszichológiával foglalkozó Pamela Rutledge pedig az emberi agy működésének az egyik fontos elemét látja a selfie-kben. "Úgy vagyunk huzalozva, hogy reagáljunk az arcokra. Ez nem tudatos ugyan, de az agyunk gyorsabban dolgozza fel a vizuális ingereket, és sokkal jobban magával ragad egy ilyen inger, ha arcokat látunk. Ha egy fényképekkel teli oldalt néznénk, azokon a képeken akadna meg a szemünk, amelyek közeliek és selfie-k.

Rutledge szerint a digitális technológia elterjedése demokratizálta az élet fontos és kevésbé fontos pillanatainak a dokumentálását, és lehetővé tette, hogy a mindennapokat is meg tudjuk ünnepelni egy-egy kattintás erejéig. "A selfie kultusza a hétköznapi embereket ünnepeli" - állítja a pszichológus, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ma már a hétköznapi emberekről sokkal több fénykép elérhető, mint a modellekről. Ezt a fajta ünneplést kiegészíti még az a nem elhanyagolható szempont, hogy a selfie-k posztolásával egyfajta ellenőrzést tudunk gyakorolni a kép felett, amely online megjelenik rólunk. Ez persze nem feltétlenül érvényes arra a helyzetre, amikor a selfie-zést az AFP fotóriportere örökíti meg.