Flúgos futam az Északi-sarkért

Orosz kutató jégmintát vesz az Északi-sarkhoz közeli Barneo állomáson, 2013. július

Kié az Északi-sark? Hát mindenkié! Ha nem az oroszoké, nem a kanadaiaké vagy épp a dánoké. A jégbe fagyott tengert mindenki szeretné megkaparintani, akinek egy kicsike köze is van hozzá, mivel a tengerfenék rendkívül gazdag nyersanyagokban. Perdöntő bizonyítékot nehéz lesz találni, addig meg marad a ripacskodó erőfitogtatás, amiben most Kanada kapcsolt a legnagyobb sebességre.

Az Északi-sark egy hatalmas, barátságtalan tenger közepe, amely évente három hónapra teljes sötétségbe borul. Több ezer kilométerre van bármely kikötőtől, a körülötte elterülő tenger pedig 3650 méter mély és télen jégtakaró fedi.

Mégis magának akarja több ország is, legutóbb Kanada jelentkezett be érte, december 9-én hivatalosan is benyújtották a területfoglalási kérelmüket az ENSZ-hez. Ahhoz viszont, hogy megkapják az Északi-sarkot, meg kell küzdeniük az oroszokkal és valószínűleg a dánokkal is, akik szintén maguknak akarják a területet. Mi alapján dől el, hogy kié lesz az Északi-sark és mi köze ehhez a Mikulásnak?

Oroszország 2007-ben elhelyezte zászlaját az Északi-sark alatti óceántalapzaton Forrás: AFP/Ntv

Mindenki a nagy víz alatti hegyet akarja

A sarkvidéki területek nagy része egyelőre feltérképezetlen, de a kutatások szerint nyersanyagokban kifejezetten gazdag. Az Egyesült Államok földrajzi kutatóintézetének 2008-as becslése szerint ott található a világ eddig felfedezetlen nyersanyagainak 22 százaléka: több mint 90 milliárd hordónyi olaj, és 44 milliárd hordónyi földgáz. Ezeknek a nyersanyagoknak a kitermelése a jelenlegi zord körülmények között nagyon költséges lenne, de a globális felmelegedés miatt folyamatosan olvadnak a jégtáblák, és egyre könnyebben hajózható a Jeges-tenger.

A sarkvidéket öt állam veszi körbe: az Egyesült Államok, Kanada, Dánia (Grönlandon keresztül), Norvégia és Oroszország. Kifejezetten az Északi-sarkra közülük egyelőre csak az oroszok, a kanadaiak és a dánok jelezték az igényüket. A területfoglalást szabályozó ENSZ-egyezménynek megfelelni ugyanis nem könnyű.

A világszervezet 1982-ben hozta létre a tengeri jogról szóló egyezményét. Ez szabályozza, hogy ki milyen alapon követelhet magának területeket a tengereken. Egy-egy tengerparti ország határa ugyanis csak a parttól számított kétszáz tengeri mérföldig (370 kilométer) terjed. Ha egy ország ezen kívül is a fennhatósága alá akar vonni egy területet, akkor bizonyítania kell, hogy annak tengerfeneke tulajdonképpen annak a kontinensnek nyúlványa, amelyiken az ország fekszik.

Expedíció az Északi-sark közelében Forrás: AFP/RIA Novosti/Ramil Sitdikov

Az Északi-sarkra nyíltan hajtó mindhárom ország az úgynevezett Lomonoszov-hátságra építi területi igényét. Ez az 1800 kilométer hosszú tengeralatti hegylánc keresztülszeli a Jeges-tengert, érinti az Északi-sarkot, a két vége pedig valahol a szibériai partoknál, illetve a kanadai Ellesmere-szigetnél van, de Grönlandhoz is csatlakozik. Mindhárom ország azt bizonygatja, hogy a hátság földrajzilag hozzá tartozik, és ezt próbálják bizonyítékokkal is alátámasztani.

Ezzel azonban nem állnak jól. Az egyezménynek van egy olyan szabálya, hogy a területi igényt az egyezmény ratifikációjától számított tíz éven belül be kell nyújtani. Az oroszok ezt viszonylag hamar meg is tették, alig négy évvel az egyezmény aláírása után, 2001-ben. A bizottság azonban egyelőre csak annyit mondott rá, hogy egészítsék ki további bizonyítékokkal, nem utasította vissza, de nem is fogadta el. A dánoknak még van egy évük, Kanada azonban 2003-ban írta alá az egyezményt, így a decemberben benyújtott igényléssel tulajdonképpen az utolsó pillanatban léptek, és több jel is arra mutat, hogy igazából semmi sincs a kezükben.

Utólag kellett belecsempészni

Kanada az elmúlt tíz évben összesen 200 millió dollárt ölt mélytengeri kutatásokba. Repülőkkel, jégtörő hajókkal és tengeralattjárókkal járták be a térséget, hogy bizonyítani tudják az észak-amerikai kontinens kapcsolatát a megszerezni kívánt területekkel. De amikor John Baired külügyminiszter december 9-én a sajtó elé állt, mégis azt jelentette be, hogy csak egy részeredményeket tartalmazó előterjesztést fognak most benyújtani, az érdemi kutatási anyagokat pedig majd később csatolják a beadványukhoz.

A The Globe and Mail című kanadai újság szerint egyelőre nem derült ki, hogy miért nem sikerült a tíz évig tartó kutatás során elegendő bizonyítékot szerezni. „Ez a kanadai történelem legnagyobb fölrajzi vállalkozása” – magyarázkodott a külügyminiszter. Az újság szerint azonban más okai lehetnek, hogy nem adták le a teljes igénylést: a tízéves kutatás alapján készített jelentés nem tartalmazta az Északi-sarkra vonatkozó igényt, és Stephen Harper miniszterelnöknek pár hónappal a határidő lejárta előtt kellett utasítania a kutatókat, hogy tegyék bele.

„Ezek a világ legjobb tudósai, és ha ők azt gondolják, hogy a tények nem támasztják alá Kanada követeléseit, akkor igazuk van” – mondta Michael Byres, a Brit-Kolumbiai Egyetem sarkvidékre specializálódott professzora a The Verge-nek. Hozzátette azonban, elképzelhető az is, hogy a tudósok csak nem szenteltek elég figyelmet annak, hogy az Északi-sark követelésének mekkora politikai jelentősége is van.

Hova jár haza a Mikulás?

Stephen Harper politikai üzeneteinek hivatalba lépése óta fontos része a sarkvidéki területigény. "Kanada választhat, amikor majd meg kell védenie az Északi-sark feletti szuverenitását: vagy használjuk az Északi-sarkot, vagy elveszítjük. A kormány használni akarja" - mondta a Guardian szerint még 2007-ben. Megválasztása óta minden évben meglátogatja a sarkvidékre küldött kanadai katonai egységeket, a fontos északi hajózási útvonal, az Északnyugati átjáró mellett pedig bázisokat létesített, amit még a közeli szövetséges Egyesült Államok is kritizált.

Stephen Harper kanadai miniszterelnök Forrás: AFP/Ben Stansall

A kormányának tagjai is kivették a részüket a sarkvidéki követelések népszerűsítéséből. Jason Kenney bevándorlásügyi miniszter például ünnepélyesen kanadai állampolgárrá avatta a Mikulást. „Kanadai állampolgárként, az északi Kanada lakosaként bármikor szabadon beléphet az országba” – mondta 2010-ben utalva arra, hogy az Északi-sark, ahol a Mikulás lakik, kanadai terület. A Mikulás idén decemberben még a kanadai parlamentben is téma volt, amikor a kormány egyik államtitkára azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy szerintük a télapó nem is kanadai, és ezzel nem csak az északi-sarki igényeket adják fel, hanem a gyerekeket is elszomorítják. Az ellenzéki liberális párt elnöke erre csak annyit mondott, hogy ő inkább a tudósokra bízná az északi-sarki kérdést.

A kanadai külügyminiszter ugyan megjegyezte, hogy a sarkvidéki területek az ott található nyersanyagok miatt fontosak, ennél azonban prózaibb indokok is közrejátszanak. „Stephen Harper nem az a miniszterelnök akar lenni, aki feladta az Északi-sarkot, még akkor se, ha a tudományos tények nem támasztják alá a területi követelést” – mondta Micheal Byers professzor. Az Economist szerint a kanadai kormány nem számol azzal, hogy az ENSZ-bizottság a 2015-ös kanadai választások előtt véleményezi a beadványukat, így számukra politikailag előnyösebb, ha nem mondanak le „a Mikulásról és a manókról”.

Az oroszok már az Északi-sark alatt vannak

A szimbolikus akciókkal a kanadaiak nincsenek egyedül: egy orosz kutató-tengeralattjáró 2007-ben titánból készült, rozsdamentes orosz zászlót tűzött ki a Jeges-tenger fenekén. Az expedíció tagjait Moszkvában hódító hősökként ünnepelték. A hírre a kanadai külügyminiszter úgy reagált, hogy "ez már nem a 15. század, nem mehetnek csak úgy oda, kitűzni a zászlót". Ezt az orosz külügyminiszter kikérte magának, szerinte a pionírok mindig is zászlóval jelezték a felfedezetlen területek elérését, így volt ez például a Hold esetében is.

Atommeghajtású jégtörő hajó a Jeges-tengeren. Forrás: AFP/RIA Novosti/Vladimir Astapkovich

Oroszország azonban komolyabb lépéseket is tett már a sarkvidékért. Az orosz Gazprom hamarosan beindítja első ottani fúrótornyát, és folyamatosan építik azokat az atommeghajtású jégtörőhajókat, amelyekből Oroszország már most is a világon a legnagyobb flottával rendelkezik. Vlagyimir Putyin orosz elnök nem sokkal a kanadai területigény bejelentése után parancsba adta az orosz hadseregnek, hogy növeljék a katonai jelenlétet a sarkvidéken. Orosz hadihajók már szeptember óta járőröznek a térségben, a BBC szerint azonban Putyin most az eddigieknél is határozottabb volt.

„Ez egy elbűvölő politikai tánc, de gyakorlatilag inkább sok hűhó semmiért” – mondta erre a Waterloo-i Egyetem arktiszi ügyekben jártás történésze a kanadai CTV Newsnak. Whitney Lackenbauer szerint a sarkvidéki kardcsörtetés Oroszország esetében éppúgy belpolitikai célokat szolgál, mint Kanadánál. „Szinte egymás tükörképei vagyunk” – mondta. Jelenleg Oroszország, Kanada és Dánia is földrajzi kutatásokat végez a sarkvidéken, de még ha tényleg képesek is lesznek bizonyítékokat szerezni arra, hogy alátámasszák az igényüket, akkor se lehetnek teljesen nyugodtak. Az ENSZ ugyanis csak hitelesíteni tudja ezeket a bizonyítékokat, döntési jogköre nincs, az országoknak ezután is egymással kell megegyezniük a sarkvidék felosztásáról.