Francois Hollande nagyon közlékeny volt az év első sajtótájékoztatóján, ami azért is figyelemre méltó, mert a szerelmi botrányának a kirobbanása óta eltelt hosszú napok alatt mélyen hallgatott. Az amúgy hagyományosan unalomba fulladó, és csekély újságírói érdeklődéssel kísért esemény most telt házas volt, több internetes oldal élőben közvetítette a francia elnök negyven percig tartó monológját, amelyben a vállalatok adókedvezményétől kezdve az Európai Unió előtt álló kihívásokon át a Közép-afrikai Köztársaságban tomboló erőszakig rengeteg kérdést érintett, de egy szót sem szólt arról a témáról, amely kiváltotta az óriási érdeklődést a sajtótájékoztató iránt. Az összegyűlt újságírók csodálatra méltó türelemmel és tisztelettel hallgatták végig a hosszúra nyúlt beszédet, de közben végig érezhető volt, hogy hamarosan utat tör magának a kínzó kérdés.
Érthető hát, hogy drámai feszültség kísérte az első kérdező felszólalását. Alain Barlouet, a Le Figaro újságírója azonban sokáig nem tért a lényegre. Egészen kifinomult mondatfűzéssel közelített a témához, boldog és sikeres új évet kívánt, megköszönte az elnök beszédét, és csak több percig tartó udvariassági kitérő után végre érdeklődött az után, hogy Valerie Trierweiler még mindig Franciaország First Ladyje-e.
„Értem a kérdését” – kezdte Hollande, majd hozzátette, reméli, hogy az újságírók is megértik a válaszát. Mindezt olyan arckifejezéssel, mint aki nem érti, hogy a nagy ívű gazdasági és politikai programjának a felvázolásához hogyan jön egy ilyen triviális téma. „Mindenki átmegy nehéz, fájdalmas helyzeteken az életében, ez történik most velünk is. De azt az elvet vallom, hogy a magánügyeket magánügyként kell kezelni, mások magánéletének a tiszteletben tartásával. Ez nem a megfelelő pillanat és helyszín erre” – tette világossá, hogy hiába is ostromolnák további kérdésekkel. Hollande az állampolgári aggályokat megérezve azért hozzátette: hogy a február 11-én esedékes amerikai útja előtt – amelyre hivatalos Valerie Trierweiler is –, tisztázza a magánéleti helyzetét a közvélemény előtt.
Nagyjából ennyit sikerült kipréselniük a köztársasági elnökből a tisztességtudó francia újságíróknak, a felfokozott érdeklődést így nem követte kielégülés. Kérdés, hogy az ügynek lesz-e folytatása, és a franciáknak a politikusaik nemi élete iránti közömbösségét felrázza-e annyira az ügy, hogy a köztársasági elnök félrelépésének következménye is legyen.
A keddihez hasonló sajtótájékoztatóban egyébként Hollande elődjének, Nicolas Sarkozynek is volt már része még 2007-ben, akinek akkor a válása, és a Carla Brunival folytatott viszonya homályosított el minden más politikai és gazdasági témát. Sok politikai elemző szerint pont Sarkozy magánéleti kitárulkozásai miatt nem lehet biztosra venni, hogy a franciák nem kezdik el majd feszegetni Hollande nőügyeit.
Az elmúlt napok történéseinek kronológiai sorrendje a következő: a Closer című magazin pénteken hozta le a képekkel gazdagon ellátott, hétoldalas összeállítását Francois Hollande éjszakai kalandjairól. Ezek után a köztársasági elnök közleményben nehezményezte, hogy a lap megsértette a magánélethez fűződő jogát, amely őt minden más állampolgárhoz hasonlóan megilleti, de a cikkben írtakat nem cáfolta. Nem sokkal később az elnök élettársa, Valerie Trierweiler kimerülés miatt került kórházba. A Le Parisien szerint hajlandó megbocsátani, de azért előbb érdekelnék az elnök további szándékai.
Franciaországban magától értetődő volt, hogy az államfő nem bonyolódik bocsánatkérésekbe egy magánéleti ügyben, hanem ezzel szemben felháborodik a magánélete megsértése miatt. A franciákat ugyanis alapvetően hidegen hagyják a politikusaik házassági szédelgései, ellentétben például a témára különösen érzékeny amerikaiakkal, akik bármikor képesek erkölcsileg felháborodni, ha hűtlenséget tapasztalnak. Ezért is fordulhatott elő az Egyesült Államokban, hogy Bill Clinton majdnem belebukott abba, hogy túl közel került a készséges fehér házi gyakornokhoz, Monica Lewinskyhoz.
A sajtóérdeklődés ellenére egy felmérés szerint a franciák 77 százaléka úgy gondolja, hogy az elnök nőügyei magánügynek számítanak, rájuk sokkal inkább a kormány adópolitikája és az ország gazdasági helyzete tartozik. Az állítólagos Hollande-Gayet affér kirobbanása óta készült közvélemény-kutatás még minimális, két százalékpontos növekedést is mutatott a köztársasági elnök népszerűségében.
Ha az ügyben bármiféle érdeklődést is mutatnak a franciák, akkor főleg arra kíváncsiak, hogy adófizetőként vajon továbbra is finanszírozniuk kell-e a First Lady életvitelét és ötfős személyzetét, ha már nem az elnök barátnője. Trierweiler ugyanis havi húszezer euróba kerül a francia államnak. A Sky Newsnak nyilatkozó párizsiakban ezenkívül csak az vetődött fel még kétségként, hogy vajon lehet-e jó elnök valaki, aki ennyire határozatlan a szerelmi életében.
Francois Hollande sohasem volt nős. Még négy gyerekének anyját sem vette el feleségül, noha a 2007-es elnökválasztás szocialista elnökjelöltjével, Ségolene Royallal csaknem harminc évig élt együtt, a házasságot viszont túlságosan is burzsoá intézménynek tartották.
Valérie Trierweilerral 2007 óta él együtt Hollande, a nő az elnökké választása után beköltözött vele az Élysée-palotába is, és a francia First Ladyként emlegetik, házasságról azonban azóta sem volt szó.
Valérie Trierweiler a Paris Match újságírójaként kapta a megbízást, hogy kövesse az elnöki ambíciókkal gazdagon ellátott Hollande-Royal pár érdekes politikai rivalizálását. Megfigyelőből azonban hamarosan résztvevő lett, és sikerült kiugrasztania Hollande-ot a családi fészekből. A történetben volt több, a francia sztereotípiákhoz nagyon illő csavar is. Trierweiler például Hollande elhódítása idején még férjnél volt (a másodiknál), miközben viszonya is volt Nicolas Sarkozy volt pénzügyminiszterével, Patrick Devedjiannal.
Julie Gayet csaknem húsz évvel fiatalabb, mint Hollande. Ünnepelt színésznő Franciaországban. 2012-ben, az elnökválasztás előtt szerepelt Hollande egyik kampányfilmjében, és ebben szerénynek és olyan kiváló embernek jellemezte Hollande-ot, akire igazán érdemes odafigyelni.
A brit Telegraph a botrányban rejlő humoros elemekre összpontosítva kárörvendett kicsit azon, hogy amikor a franciák két évvel ezelőtt megválasztották ugyan a nem túl pezsgő személyiséggel rendelkező Francois Hollande-ot, de legalább abban biztosak lehettek, hogy megspórolhatnak sok kínos szexuális jellegű incidenst. Mert ilyesmiben törvényszerűen részük lett volna, ha például a szintén elnöki ambíciókat dédelgető, a vágyait viszont nehezen kordában tartó Dominique Strauss-Kahnt választották volna meg. A volt IMF-vezér pont ezért nem jutott el az elnökjelöltségig sem, helyette bíróságra járt csoportos nemi erőszak vádja miatt.
Egy magánéleti botrány nyilván soha sem jöhet jókor egyetlen politikusnak sem, Francois Hollande helyzetét azonban súlyosbítja, hogy 2012-es megválasztása óta szakmailag sem nyújtott maradandót. Egy, a top tízes listákra specializálódott internetes oldal nemrég Hollande-ot választotta meg a világ legrosszabb politikusának (Silvio Berlusconit utasította a második helyre), és a közvélemény-kutatások is egyre durvább mélyrepülést mutatnak a francia elnök népszerűségében. Hollande-nak az elnöki hatásfoka is hagy kívánnivalót maga után, az Economist erre hivatkozva írta nemrég azt, hogy Franciaország ma már a jó ideje államcsőddel szemező Görögországnál is rosszabbul teljesít.
Dominique Moisi politikai elemző a Sky Newsnak azt mondta, minden jell arra mutat, hogy Francois Hollande az Ötödik Köztársaság történetének legnépszerűtlenebb elnöke. „A franciákat azzal akarta meggyőzni, hogy normális ember, tisztességes, sallangmentes, és tartja magát az erkölcsi szabályokhoz. Most viszont a franciák hirtelen felfedezik, hogy ugyanolyan, mint a többiek, csak éppen kevésbé elegáns, sőt inkább nevetséges módon”. Legalábbis így lehet értékelni azt, hogy a Closer című magazinban megjelent képek egyikén az elnök egy testőr motorbiciklijén érkezik meg Julie Gayet lakására, a következő képen pedig ugyanez a testőr másnap reggel visszatér egy zacskó croissant-nal. Hollande éjszakai kiruccanásai megihlették az online játékkészítőket is, így már megszületett az internetes oldal, ahol segíteni lehet a francia elnöknek kismotoron eljutni szeretője karjaiba.
A Guardian hét francia elnök példáján keresztül mutatta be, hogy mára sztereotípiává érett az Élysée-palota lakóinak fékezhetetlen nőimádata. A lap összesítése szerint 1974 óta minden francia elnökről elterjedt olyan híresztelés, hogy csalja a feleségét. Mégis egyedül Jacques Chirac jutott el addig, hogy a nyilvánosság előtt elismerje: nagyon sok nőt szeretett, „de a lehetőségek szerint nagyon diszkréten”.
Az egyetlen elnök, akinél támadhatatlan bizonyítékok is alátámasztják a félrelépést, az Francois Mitterrand, neki lánya is született az afférból. Két évvel az után, hogy a Paris Match képeket közölt Mitterrand házasságon kívül született gyerekéről, a felesége a lányt és a szeretőt is meghívta az elnök temetésére. Az elnöki félrelépések taglalása pedig nem lehet teljes a hetedik francia elnök, Félix Faure nélkül, akivel 59 éves korában gutaütés végzett, orális szex közben. Félix Faure épp a szeretőjével volt.