A kölcsönös bizalmon alapuló kormányzás alig két hónappal a német nagykoalíció hivatalba lépése után máris léket kapott. Egy állítólagos gyermekpornós ügy miatt azonban a közös kormányzással próbálkozó kereszténydemokraták és szociáldemokraták most azzal vannak elfoglalva, hogy a soraikból kinek kell a történtekért a felelősséget viselnie és lemondania. A koalíciós egyeztető tanács legutóbbi ülése elmaradt, egy miniszter már belebukott az ügybe, de várhatóan több más politikus körül is elfogy majd a levegő. Mindez azért különösen kínos, mert utólag, apránként derül ki, hogy több politikus már a koalíciós egyeztetés idején is tudott az ügyről vagy egyes részleteiről.
A szociáldemokrata párti (SPD) Sebastian Edathy az ügyészség szerint 2005 és 2010 között kilenc alkalommal összesen 31 fényképsorozatot rendelt az interneten egy kanadai terjesztőtől 9–14 év közötti meztelen fiúkról. Egyelőre még zajlik a nyomozás, és az sem világos, hogy ezeknek az anyagoknak a beszerzése és birtoklása a gyermekpornográfia büntetendő kategóriájába tartozik-e. A nyomozók szerint egyelőre csak az a biztos, hogy Edathy a büntethetőség határán mozgott ezeknek az anyagoknak a beszerzésével. Edathy ugyanakkor állítja, hogy ártatlan, és a nyomozó hatóságokat vádolja azzal, hogy szolgálati titkokat szivárogtattak ki.
Az egész ügy évekkel ezelőtt indult Kanadában. A gyerekpornó-felvételeket értékesítő torontói Azov Films ellen az ottani rendőrség más országokkal együttműködve már több éve nyomoz. Egyrészt fel akarják deríteni, hogy kik voltak a cég ügyfelei, másrészt biztonságba akarják helyezni a felvételeken szereplő gyerekeket, akik az Economist szerint főként szegény romániai falvakból származnak.
Sebastian Edathy neve is a Kanadában indult nyomozás során került elő, el is küldték a német nyomozóknak, akiknek azonban hosszú ideig nem tűnt fel, hogy politikus keveredhet gyanúba. „Vagy balekok dolgoztak az ügyön, vagy valaki megpróbált eltussolni egy botrányt” – mondta erről Wolfgang Kubicki, a Spiegelnek nyilatkozó szabaddemokrata politikus.
Novemberben aztán a kanadai rendőrség sajtótájékoztatót tartott az Azov Films elleni nyomozás állásáról, és közölte, hogy négyszáz gyereket mentettek meg, csaknem 350 gyanúsítottat pedig letartóztattak. Edathy aggódni kezdett, hogy esetleg ő is érintett lehet az ügyben, ezért ügyvédet fogadott. A közvélemény még ekkor sem értesült az alakuló botrányról. Angela Merkel kormánya a szeptemberi választások után minden gond nélkül hivatalba lépett, az ügyet ismerő politikusok pedig elfoglalták a miniszteri székeket. Ez látszódott legalábbis a felszínen. A háttérben viszont ekkor már régen tudtak a politikusok Edathy ügyéről, ami még a koalíciós pozícióosztásba is beleszólt.
Sebastian Edathy a német Szociáldemokrata Pártban nem tartozott ugyan az első vonalba, de a képviselőtársai okosnak, lelkiismeretesnek, céltudatosnak ismerték a Spiegel portréja szerint. Az indiai lelkész apa és német anya fia Alsó-Szászországban nőtt fel, szociológiát tanult, majd 1990-ben belépett az SPD-be. 29 évesen, 1998-ban bejutott a szövetségi törvényhozásba, a Bundestagba. Az igazságügyi bizottság elnöke lett, jó kapcsolatokat ápolt a miniszterekkel, a Spiegel szerint a kollégái ennek ellenére nem ismerték el, sőt néha fel sem ismerték. Hamburg volt polgármestere, Ortwin Runde például egy külföldi úton angolul köszöntötte egy „Nice to meet you”-val, és Edathynak kellett korrigálnia a helyzetet azzal, hogy akár németül is beszélgethetnek.
Edathy az SPD 2009-es veresége után nem nagyon találta a helyét. A politikai másodvirágzása 2010 körül indult, és olyan erővel vetette bele magát az ügyekbe, hogy az SPD elnöke SMS-ben figyelmeztette, hogy vegyen vissza kicsit az agresszivitásból. Ő viszont végre azt érezte, hogy észrevették. A náci terrorcsoport gyilkosságainak a feltárása már igazán nagy feladat volt, Edathy azonban remekül helytállt, és az SPD vezetése is elismerte a teljesítményét. Bár ebben az időszakban a Spiegel szerint túlhajszolt, ideges és feszült volt, a választások előtt ismét hajtotta a remény, hogy végre egy tekintélyes posztot kaphat.
Csakhogy az előző kormány belügyminisztere, a CSU-s Hans-Peter Friedrich már tavaly októberben tudta, hogy az ügyészség foglalkozik Edathy ügyével. A német szövetségi nyomozók a Kanadából régóta megérkezett információt a politikusról ekkortájt adták át végre hosszú hónapok után a hannoveri ügyészségnek, és ez volt az az időszak, amikor az SPD épp komoly tárgyalásban volt Angela Merkel pártjával, a CDU-val, és ennek a bajorországi testvérpártjával, a CSU-val az éppen körvonalazódó nagykoalícióról. Vagyis éppen a bizalomépítés zajlott az egyébként hagyományosan ellenfeleknek számító pártok között. Friedrich tudta, hogy politikai katasztrófával érne fel, ha Edathynak az egyeztetések során találnának valami tekintélyes posztot, ezért diszkréten értesítette a gyerekpornóügyről Sigmar Gabrielt, az SPD vezetőjét.
Edathy pedofilügyének a híre innentől futótűzként terjedt a vezető döntéshozók körében, és a koalíciós tárgyalások végén a nagy áttörésben reménykedő politikus fontosabb poszt nélkül maradt.
A közvéleménynek ez persze nem volt különösebben feltűnő, viszont a dolgok február elején felgyorsultak. Az ügyészség február 6-án feladott egy levelet a német parlament elnökének, Norbert Lammertnek arról, hogy a parlament egyik tagja ellen nyomoznak. Sebastian Edathy másnap, még a levél megérkezése előtt, szűk körben, hivatalosan lemondott a mandátumáról. Az ügyészség aztán az eltitkolt lemondás napján, attól függetlenül, tájékoztatást adott a politikus ellen indult eljárás okairól. Ekkor derült ki hivatalosan is, hogy Sebastian Edathy a kanadai terjesztőtől meztelen kisfiúkról készült felvételeket vásárolt. A parlamenti elnök Lammertnek küldött ügyészségi levél aztán egyébként – a német postától egészen szokatlanul – hat nappal a feladása után, és már felbontva érkezett meg, hívta fel a dologra a figyelmet az Economist.
Edathy nem várt sokáig a döntése nyilvánosságra hozatalával, február 8-án a közvélemény előtt is bejelentette, hogy 15 év parlamenti munka után egészségi okok miatt lemond a mandátumáról. Három nappal később a nyomozók átkutatták a berlini és alsó-szászországi irodáit és egyéb ingatlanjait, és adathordozókat foglaltak le. Sajtóértesülések szerint használhatatlanná tett adathordozókat is találtak, de ezt a hatóságok nem erősítették meg, azt viszont elismerték, hogy az átkutatott ingatlanokban korábban minden bizonnyal több számítógépet használtak, mint amennyit lefoglaltak. Az például már biztos, hogy a hivatali laptopja nincs meg, a házkutatás napjaiban jelentette be, hogy ellopták.
Február 13-án újabb fordulat következett: az egyik szociáldemokrata politikus, Thomas Oppermann nyilvánosan is elismerte, hogy a volt belügyminiszter, az új kormány mezőgazdasági minisztere, Hans-Peter Friedrich október óta tudott az ügyről, és ezzel kezdetét vette a német nagykoalíció most már több hete tartó válsága. Az ügy eddigi legtekintélyesebb áldozata éppen Friedrich, aki még belügyminiszterként kiadhatta az információt Edathy lehetséges érintettségéről a nemzetközi nyomozásban. Ezzel viszont egyrészt szolgálati titkot sérthetett, másrészt az ügyészségi eljárást is akadályozhatta azzal, hogy beszámolt az ügyről. Miután ez kiderült, Friedrich nagyjából egy napot áldozott arra, hogy átgondolja a helyzetét, és a múlt pénteken a bizalom hiányára hivatkozva lemondott.
Az Edathy-ügy kirobbanása óta a német nagykoalíció az önvizsgálatra és az önmarcangolásra kezdte el összpontosítani az erejét. A CSU elnöke, Horst Seehofer például már felvetette, hogy alaposan áttekintené a szociáldemokratákkal kezdett kormányzati együttműködést, a CDU alelnöke, Armin Laschet pedig bíróság elé citálná azokat az SPD-vezetőket, akik tudtak a nyomozásról, és azt várja tőlük, nyilatkozzanak arról, hogy nem figyelmeztették a gyanúsítottat.
A német sajtó szerint az ügy jelenlegi állásánál a legfontosabb kérdés, hogy Edathy kapott-e fülest akár a nyomozóktól, akár a politikusoktól, és, ha igen, ki szivárogtatott ki információkat, illetve, hogy ez milyen hatással volt az nyomozásra. Az már világos, hogy több politikus is tudott az ügyről, Edathy ugyanakkor tagadja, hogy bárki szólt volna neki. Mégis feltűnő, hogy Edathy az előtt mondott le képviselői mandátumáról, hogy megérkezett a Bundestaghoz a mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló ügyészségi kérelem.
A Tagesspiegel szerint a nagykoalícióban már törést okozott az Edathy-ügy. A szociáldemokraták igyekeznek ugyan mérsékelni a károkat, például azzal, hogy a CSU politikusát, a miniszteri posztjáról lemondó Friedrichet méltatják, de a koalíciós társaknak ez kevés. A CSU ugyanis a jelek szerint nem törődik bele abba, hogy az ügy egyetlen áldozata egy CSU-s politikus legyen. A bajor konzervatívok elsődleges célpontja most Thomas Oppermann, az SPD frakcióvezetője. Ő az, aki a múlt héten közleményben hozta nyilvánosságra, hogy Friedrich tavaly októberben tájékoztatta az Edathy-ügyről az SPD elnökét. A CSU szerint ezzel a fontoskodással Oppermann súlyos válságba sodorta a koalíciót, és ezért vállalnia kell a felelősséget.
A CSU egyik minisztere tehát feltehetően szolgálati titkot adott tovább, a CSU most mégis az SPD-t hibáztatja a bizalomvesztés miatt, mivel az ügy a szociáldemokrata politikusokon keresztül szivárgott tovább. Angela Merkel kancellár egyelőre távol tartja magát a koalíciós válságot okozó felfordulástól, de előbb-utóbb szembesülnie kell azzal, hogy a botrányban érintett politikusok ott ülnek a kormányában.