Az ukrán félsziget, ahol most két világ csap össze

A woman holds a Ukrainian flag reading "Crimea-Sevastopol" during a rally outside the parliament in Kiev on February 27, 2014. Deposed Ukrainian president Viktor Yanukovych the same day said he still considers himself to be Ukraine's head of state but asked Russia to ensure his personal security. "I still consider myself to be the legal head of the Ukrainian state," said Yanukovych in a statement to Russian news agencies, his first comments since February 22. "I am compelled to ask the Russian Federation to ensure my personal security from the actions of extremists," he said, adding that the latest decisions by the Ukrainian parliament "do not have legitimate character." AFP PHOTO/ LOUISA GOULIAMAKI

Tizenöt perces vita után került Oroszországtól Ukrajnához az ’50-es években a Krím félsziget, ahol az ukrán válság újabb gócpontja kezd kialakulni. A problémák gyökerei Kun Bélához nyúlnak vissza, akinek a vezetésével több tízezer krími tatárt öltek meg, majd deportáltak. A félsziget az egyetlen autonóm terület Ukrajnában, de leromlott infrastruktúrája miatt már nem éri meg itt nyaralni, az ukránok is egyre inkább külföldre utaznak.

Allah akbar! – újabban ezzel a szlogennel tiltakoznak az egyre kuszább helyzetű Ukrajnában. A muszlim vallású krími tatárok tüntettek ezt skandálva az elmúlt napokban a Krím félszigeten, ahol a kijevi hatalomváltás óta egyre látványosabb a konfliktus a félsziget nagyobbrészt orosz lakossága, illetve a tatárok és az ukránok között.

Szevasztopolban a hétvégén tízezrek lengettek orosz zászlókat azt követelve, hogy az oroszok segítsenek megvédeni a területüket Ukrajnától. A múlt héten a krími autonóm köztársaság elnöke, Volodimir Konsztantinov mondta azt, hogy az Ukrajnából való kiszakadást sem zárja ki, ha tovább romlik az ország helyzete, bár később tagadta, hogy szóba került volna az önállósodás. „Megértem a Krím jövőjéért való aggódást. Kijelentem, hogy nem megyek innen sehova, itt maradok veletek. A végsőkig harcolni fogunk az autonóm köztársaságért” – jelentette ki Konsztantinov, aki a Janukovics-féle Régiók Pártjának is tagja.

Szerdán már össze is csaptak az oroszpárti tüntetők és az új ukrán kormány támogatói, az autonóm köztársaság fővárosában, Szimferopolban több mint ötezren csaptak össze egymással. A krími parlamentet csütörtökön reggel oroszbarát fegyveresek foglalták el, és orosz zászlót tűztek ki az épületre.

Az egyik krími tüntető egy ukrán zászlót tart, amelyre az van írva, hogy Krím és Szevasztopol Forrás: AFP/Louisa Gouliamaki

A krími parlament népszavazást szeretne tartani az elszakadásról, és az orosz haderő is mozgolódni kezdett, a számos orosz hadibázisnak otthont adó félszigeten napról napra több orosz harckocsi látható az utcákon. „Ha a krími parlament úgy dönt, hogy szívesen csatlakozna Oroszországhoz, mi készen állunk ezt mérlegelni” – mondta még kedden Leonyid Szluckij, a Krímbe látogató orosz parlamenti delegáció vezetője. A tüntetéseken többtucatnyian megsérültek, és csütörtök délutánig ketten haltak meg, egy idős férfi szívrohamot kapott, egy nőt pedig agyontaposott a tömeg.

„Az oroszokkal úgy bánnak a Krímben, mintha harmadrangú állampolgárai lennénk Ukrajnának. Oroszország részévé szeretnénk válni, a gyökereink is ott vannak” – mondta a Bloombergnek az egyik orosz tüntető. „Majdnem kiirtottak minket” – érvel a másik oldal mellett egy 55 éves tatár mezőgazdasági munkás, aki hétéves volt, amikor deportálták az apját. „Alig maradtunk páran, pedig ez a szülőföldünk. Sehova máshova nem mehetünk” – mondta.

Minden tatárt deportáltak

Nem véletlen, hogy a Krímben ilyen sokan ragaszkodnak Oroszországhoz. A kétmillió lakosú félsziget 1954-ig Oroszországhoz tartozott, az Ukrajnában felnőtt akkori orosz pártfőtitkár, Nyikita Hruscsov ekkor döntött úgy, hogy odaadja Ukrajnának. Hruscsov állítólag épp ebédelni készült, amikor megosztotta a párt többi vezetőjével az erről szóló tervét. A központi bizottság végül egy 15 percig tartó vita után elfogta a javaslatát.

A félsziget lakosságának 59 százaléka orosz, 24 százaléka ukrán, 12 százaléka pedig krími tatár, és ők különösen ellenzik az Oroszországhoz való közeledést, elsősorban történelmi okokból. A Szovjetunió létrejöttekor még a tatárok uralták a félszigetet, az 1917-ben kirobbant orosz polgárháború után pedig Kun Bélára bízták a bolsevik hatalom megszilárdítását, és a tatárokkal bántak a legmostohábban a Szovjetunió kisebbségei közül. A Rubicon egyik cikke szerint Kun Béla központi szerepet játszott a tatárok elleni etnikai tisztogatásokban, több tízezer ember haláláért lehet felelős. A szovjet gazdaságpolitika miatt több mint százezren haltak éhen, több ezer tatárt deportáltak, 1917 és 1933 között a tatárok fele meghalt.

Szovjet katonák a félszigeten 1943-ban Forrás: AFP/Yevgeny Khaldei

Bár a krími tatárok nagyszámban harcoltak a Vörös Hadseregben a második világháborúban, egy, a nácikkal harcoló tatár hadtest és a Hitlerrel kollaboráló tatár vezetők miatt Sztálin kollektívan büntette a félsziget tatár lakosságát. Az összes krími tatárt deportálták a mai Üzbegisztánba és a Szovjetunió távolabbi részeibe 1944-ben, a deportáltak fele rövid időn belül meghalt alultápláltság és különböző betegségek miatt. Bár 1967-ban rehabilitálták őket, csak a Szovjetunió felbomlása után kezdtek visszatérni, jelenleg 250 ezer tatár él a Krímben. A tatárok a 2004-es narancsos forradalmat és a mostani tüntetéseket is támogatták.

Lepattant nyaralóhely

Az orosz jelenlétet erősíti, hogy Szevasztopolban állomásozik Oroszország fekete-tengeri flottája, a szerződés értelmében 2042-ig használhatja az orosz hadsereg az ukrajnai bázist. Az orosz jelenlét és a bázis mellett az is jelzi a Krím speciális státuszát, hogy a félsziget az egyetlen autonóm terület Ukrajnában. A 100 fős parlament tagjait közvetlenül választják, a helyi kormány vezetőjét viszont az ukrán államfő nevezi ki.

Ukrajna-párti tüntetők a Krím félszigeten Forrás: AFP/Vasiliy Batanov

Az Origónak az egyik kijevi nagykövetség ukrán munkatársa mindenesetre arról írt, hogy az ukránok számára nem különösebben fontos a félsziget. „Szerintem mindenki tisztában van vele, hogy a Krím csak a helyieknek fontos, egyik ország sem akarja igazán. Oroszország csak arra használja, hogy Ukrajnával játsszon vele, a gyakorlatban az oroszoké is, de jogilag nincs rá szükségük. Törökország még azt is kétszer meggondolná, hogy egyáltalán befektessen-e ide. Az ukrán központi kormányzat lényegében kivonult a félszigetről” – írta.

Bár a Krím régen népszerű üdülőhely volt, az Origo által megkérdezett ukránok szerint egyre kevésbé népszerű. A nagykövetség munkatársa szerint mára nagyon leromlott az infrastruktúrája, pocsék utak, nagyon magas árak és rémes szolgáltatások jellemzik. „Egyre több ukrán dönt úgy, hogy nem oda megy nyaralni, mert egyszerűen nem éri meg. Érdemesebb külföldre utazni” – írta. Hasonló körülményekről számolt be az Origónak egy másik kijevi is (egy, a Krímről szóló útleírásunkat pedig itt találja): „Még van is egy vicc ezzel kapcsolatban. Két ukrán találkozik egymással egy egyiptomi nyaraláson, mire az egyikük megjegyzi: Látom, egyikünk sem engedhette meg magának a Krímet.”