Üdvözöljük a második hidegháborúban! Vagy mégsem?

Karikatúra 1963-ból, kubai rakétaválság

A berlini fal leomlása óta nem volt ilyen rossz az orosz–amerikai viszony, a nyugati országok egyre erősebb gazdasági szankciókat terveznek az oroszok ellen, Putyin pedig már a hidegháborút emlegeti. A háttérben azonban még mindig együtt dolgoznak azon, hogy kevesebb legyen az atomfegyver, és a világűrbe is együtt utaznak. Tényleg kitört a második hidegháború, vagy csak egy szokatlanul hosszú mosolyszünet következik?

„Oroszország az egyetlen ország a világon, amely képes radioaktív hamuvá változtatni az Egyesült Államokat” – ezt az orosz állami televízió egyik vezető újságírója, Dmitrij Kiszeljov mondta, miközben egy atomrobbanás gombafelhője látszódott a háttérben. Kiszeljov az után beszélt Amerikákról, miután a Krím félszigeten befejeződött a nyugati országok által el nem ismert népszavazás, amely alapján Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentette a félsziget bekebelezését.

Oroszország ukrajnai beavatkozása után mélypontra jutottak az orosz–amerikai kapcsolatok. Az elhidegülés erős nyilatkozatokkal kezdődött, Barack Obama amerikai elnök és más nyugati országok vezetői is keményen bírálták Oroszországot a Krím megszállása miatt. Kizárták őket a legfejlettebb ipari országokat tömörítő G8 csoportból, majd amikor már látszódott, hogy ez nem hatja meg Vlagyimir Putyint, komolyabb eszközökhöz nyúltak.

A NATO-erők szép lassan felvonultak Kelet-Európában, az USA és az EU pedig gazdasági szankciókat szabott ki olyan orosz és krími politikusok, tábornokok ellen, akik szerintük aktívan közrejátszottak a félsziget orosz megszállásában. Befagyasztották a külföldi bankszámláikat, és beutazási tilalmat rendeltek el ellenük.

Barack Obama a Krímről beszél Forrás: AFP/Saul Loeb

Eközben Oroszország sem tétlenkedett. Hadgyakorlatokat kezdett az ukrán határ közelében, az orosz külügyminiszter megtorlást helyezett kilátásba a nyugati szankciók miatt, Vlagyimir Putyin pedig az orosz parlamentben tartott beszédében felszólította a Nyugatot (elsősorban az Egyesült Államokat), hogy "hagyjon fel a hidegháborús retorikával", és ismerje el, hogy Oroszországnak is megvannak a saját nemzeti érdekei, amelyeket tiszteletben kell tartani.

A krími konfliktus eszkalálódásával egyre többen vonnak párhuzamot a mostani a helyzet és a második világháborút követő, 45 éven át tartó hidegháború között. Putyinon kívül a brit külügyminiszter, William Hague is felemlegette, hogy Európa és Oroszország egy új hidegháború küszöbén áll, az Egyesült Államokban pedig az egyik legbefolyásosabb republikánus szenátor, John McCain mondta azt, hogy Obama naiv, amiért úgy gondolja, hogy a jelenlegi helyzet nem egy hidegháborús sakkjátszma. De vajon igazuk van-e?

Moszkva újra játszik

Üdvözüljük a második hidegháborúban! – ezzel a címmel írt cikket a Foreign Policy külpolitikai folyóiratba Dmitrij Trenyin, az orosz hadsereg egykori tisztje, aki a leszerelése óta egy külpolitikai intézetet vezet. Trenyin szerint a Krím bekebelezése azt jelzi, hogy vége annak a hidegháború utáni időszaknak, amit Oroszország Európából történő visszaszorulása jellemzett, „Moszkva, 1989 óta először, újra aktív játékos”.

Trenyin szerint az orosz beavatkozás az egész térségre hatással lesz: újra felkerülhet a napirendre a grúz NATO-csatlakozás, sőt akár a svéd és a finn is, Moldovában pedig Ukrajnához hasonlóan kiújulhatnak az ellentétek az EU-párti kormány és az oroszbarát ellenzék között. A katonai diplomáciában is érződni fog az elhidegülés, például abban, hogy már nem lesz szükség Iránra hivatkozni, amikor újra napirendre kerül a Kelet-Európába tervezett amerikai rakétavédelmi pajzs kiépítése.

1973. Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon a Fehér Házban Forrás: AFP/RIA Novosti/Yuryi Abramochkin

„Egy szisztematikus vetélkedés veszi kezdetét. Én ezért gondolom, hogy a hidegháborús hasonlat helytálló. Berlinből legalábbis ezt látni” – mondta a Reutersnek egy német külpolitikai kutatóintézet vezető munkatársa, Constanze Stelzenmueller. Az EU vezetői csütörtökön döntenek az újabb oroszellenes szankciókról. Egyelőre csak a tiltólistán szereplő személyek számának bővítéséről van szó, de ha tovább mélyül az ukrajnai válság, akkor gazdasági büntetőintézkedésekre is sor kerülhet. A szankciók bővülésével Franciaországnak fel kellene függesztenie a helikopterhordozói eladását Oroszországnak, Nagy-Britanniának be kellene fagyasztania az angol bankokban lévő orosz mágnások számláit, Németországnak pedig el kellene kezdenie fokozatosan csökkenteni a függőségét az orosz gáztól. A Reuters elemzője szerint ezek az intézkedések már mind a hidegháborús stílust idézik.

Az űrbe azért együtt mennek

A kemény nyilatkozatokon és a nagy dérrel-dúrral bejelentett gazdasági szankciókon túl azonban érdemes a felszín alá nézni. Az Egyesült Államok és Oroszország a hidegháború befejezése óta számos területen kezdett együttműködni. Ez az űrkutatásban a leglátványosabb: Oroszország és az Egyesült Államok közösen üzemeltetik a Nemzetközi Űrállomást, sőt, az amerikai űrsikló-program leállítása óta az orosz Szojuz űrhajó az egyetlen eszköz, amellyel az amerikai asztronauták feljuthatnak az űrállomásra, vagy egyáltalán a világűrbe. Az amerikai csapatok az orosz légtéren keresztül tudják megközelíteni az afganisztáni katonai támaszpontjaikat, az országok hírszerzési ügynökségei rengeteg információt megosztanak egymással a világban tevékenykedő terrorszervezetekről (még ha nem is mindent), a kiöregedett orosz nukleáris fegyvereket pedig amerikai segítséggel szerelik le.

A New York Times szerdai cikke szerint, miközben Obama és Putyin keményen odamondanak egymásnak, a kormányaik azon dolgoznak, hogy csökkentsék a károkat. A két ország diplomatái az újság szerint a múlt héten például biztosították egymást, hogy továbbra is hajlandóak együtt dolgozni az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalásokon, az oroszok pedig készek folytatni az együttműködést a nukleáris leszerelést illetően is. Arról sem érkezett hír, hogy az oroszok többé nem visznek amerikai űrhajósokat a világűrbe. „Képesek vagyunk együttműködni még akkor is, ha van néhány súlyos nézeteltérésünk más dolgokban” – mondta John Kerry amerikai külügyminiszter.

Mindezek ellenére a helyzet korántsem rózsás. Az orosz–amerikai kapcsolatok már jóval a krími megszállás előtt megfagytak. Pedig a 2008-as orosz–grúz háború után Barack Obama igyekezett normalizálni az Egyesült Államok kapcsolatát Oroszországgal. Ez a törekvés azonban kudarcot vallott, miután Vlagyimir Putyint 2012-ben újraválasztották elnöknek. A New York Times szerint Obama és Putyin egyáltalán nem tiszteli egymást, utóbbi például az Egyesült Államokat okolta az ellene szerveződő moszkvai utcai tüntetésekért. Obama pedig azért neheztel Putyinra, mert Oroszország menedéket adott az amerikai titkosszolgálati dokumentumokat kiszivárogtató Edward Snowdennek. Obama ezért még egy orosz–amerikai elnöki találkozót is lemondott, holott erre a hidegháború befejezése óta nem volt példa.

Oroszország nem a Szovjetunió

A hidegháborúval való példálózást azonban sokan így is légből kapottnak gondolják. „A hidegháború két ideológia csatája volt, amelyek egymást akarták legyűrni” – idézi a Huffington Post Rick Noack újságíró elemzését. A mostani konfliktus azonban elsősorban katonai és gazdasági erőfitogtatásról szól. Emellett Oroszország és az Egyesült Államok önmagukban már nem uralják olyan szinten a világot, mint a hidegháború idején. Az olyan jelentős világpolitikai szereplőknek pedig, mint Kína és India, nem áll érdekükben egy olyan háborús helyzet kialakulása, amely fenyegetné a gazdasági fejlődésüket.

„A posztszovjet Oroszország lényegesen gyengébb, mint az egykori Szovjetunió” – írja a Washington Postban Mark Kramer, a Harvard Egyetem hidegháborús kutatásokkal foglalkozó intézetének vezetője. Kramer szerint az orosz hadsereg mindössze ötöde az egykori szovjet hadseregnek, a kommunista ideológia pedig már egyáltalán nem jellemző Oroszországra, sokkal inkább a harmadik világ egyes országaira. Sőt, Kramer szerint Oroszország még a putyini tekintélyelvű rendszer ellenére is sokkal szabadabb ország, mint volt a Szovjetunió idején. Dmitrij Trenyin szerint a mostani Oroszországban a kormányzat ugyan elnyomja az ellenzéki szerveződéseket, az egyéneket azonban békén hagyják. Oroszország nyitott a világ felé, és szerinte az is fog maradni, az orosz állampolgárok pedig továbbra is utazhatnak majd külföldre.

Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan alárírja a nukleáris leszerelési szerződést Forrás: Origo

Mindezek ellenére a New York Times szerint változásra kell számítani az orosz–amerikai viszonyban. A berlini fal leomlása óta a két ország kapcsolatát egyszerre jellemezte a partnerség és a folytonos konfliktusok, amelyeket végül mindig egyfajta enyhülés zárt le. Ilyen volt a délszláv háború, a grúz háború vagy az iraki háború, amelyek során az orosz és az amerikai érdekek összekülönböztek, a kapcsolatok azonban idővel nyugvópontra tértek.

A Krím orosz megszállása azonban új helyzetet teremtett. „Még ha nem is egy új hidegháborút fog hozni, mint ahogy azt egyesek gondolják, konfrontációk szüntelen periódusa fog következni, amelyeken nehéz lesz túljutni” – írják. Azaz a következő orosz–amerikai kibékülés sokkal később fogja lezárni a jelenlegi konfliktust, mint tette azt Obama 2008-as reset nevű békejobbja, amit a grúz–orosz háború után nyújtott Oroszországnak.