Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Oroszország erős államként tért vissza a világpolitika színpadára – olyan országként, amelyre felnéznek, és amely ki tud állni magáért” – mondta még 2008-ban Vlagyimir Putyin a szocsi olimpia rendezési jogának elnyerésekor. Akkori kijelentése talán soha nem volt annyira helytálló, mint most. A nyugati világ a hidegháború óta nem tartott annyira Oroszországtól, és nem leste annyira orosz elnök megnyilvánulásait, mint az elmúlt napokban, mióta az orosz hadsereg pillanatok alatt megszállta a Krím félszigetet. Első látszatra úgy tűnhet, Putyin hatalma teljében van.
Már 2013 is az orosz elnök sikereiről szólt, a Spiegel szerint 1999 óta tartó regnálása során ez volt a legsikeresebb éve, a Forbes tavaly a világ legbefolyásosabb emberének választotta. Sikeresen elérte, hogy Szíria nemzetközi felügyelet alá helyezze vegyi fegyvereit, kíméletlen szövetségese, Bassár el-Aszad hatalmát pedig továbbra sem tudták megdönteni.
Szintén az Egyesült Államokat tekintélyét csorbította, hogy Oroszország átmenetileg menedéket nyújtott Edward Snowdennek. Putyin kulcsszerepet játszott az iráni atomprogramról szóló őszi tárgyalásokon is, amelyek jelentős eredményeket hoztak. Az is Putyin erejét és sikerességét mutatta, hogy novemberben Viktor Janukovicsot a tervek ellenére mégsem írta alá az EU-val a társulási szerződést.
Putyin nem csak Oroszország nemzetközi tekintélyét igyekezett visszaállítani, hazájában is megszilárdította a hatalmát. A 2012-es újraválasztását követő tüntetéseknek már nyoma sem tavaly, komoly kihívó hiányában még azt is megengedhette magának, hogy legismertebb kritikusait, Mihail Hodorkovszkijt és a Pussy Riot tagjait is kegyelemben részesítse. A szocsi olimpiát is annak rendelte alá, hogy megmutassa, Oroszország visszatért a világhatalmak közé: 51 milliárd dolláros költségvetésével a valaha volt legdrágább játékokkal igyekezett elkápráztatni a világot. „Oroszország visszatért” – hangzott az olimpia mottója.
A fényűzés ellenére azonban az olimpia már Oroszország számos gyengeségére rámutatott. Az olimpiát megelőző volgográdi robbantások, az instabil biztonsági helyzet miatt 100 ezer rendőr és katona szállta meg a 400 ezres várost az olimpia idején. A megnyitón az ország viszonylagos elszigeteltsége is kidomborodott, a homoszexualitás büntetése és az emberi jogok megsértése miatt többek között Barack Obama amerikai elnök, Francois Hollande francia államfő, Stephen Harper kanadai miniszterelnök és Joachim Gauck német államfő is távol maradt az olimpiától.
Az Oroszországot uraló korrupcióra is eklatáns példa volt az olimpia: az egyik NOB-tag szerint a költségvetés harmadát lopták el, az orosz ellenzék még ennél is nagyobb arányról beszél. A hatalom frusztrációjáról azonban alighanem az a videó volt a legárulkodóbb, amelyen kamerák előtt korbácsoltak meg pár színes ruhába öltözött, rebellis női énekest:
Bár az olimpiával kapcsolatos nehézségek inkább szimbolikusak, az orosz állam kétségtelenül számos kihívás előtt áll. A 2012-es, 3,4 százalékos GDP-növekedés után tavaly már csak 1,3 százalékkal nőtt a gazdaság, és a gazdasági minisztérium szerint a következő években sem várható ennél lényegesen nagyobb fejlődés. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia is jobban teljesít ennél, a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) többi tagja pedig sokkal jobban. Decemberben Putyin azt is elismerte, hogy a lassulás leginkább belső okokra vezethető vissza.
A putyini rendszer stabilitásának egyik legfőbb alapja volt az évi rendszerinti 5 százalék fölötti gazdasági növekvés. A ’90-es évek káosza és vadkapitalizmusa után a nyugdíjak és a jóléti ellátások szignifikánsan emelkedtek, és időben fizették őket. A megtakarítások és a fogyasztás a gazdasági növekedés duplájával nőttek a 2000-es években. A gazdaság egyedül 2009-ben torpant meg, de ekkor a kormány 40 százalékkal növelte kiadásait, hogy elkerülje a népszerűségvesztést.
A gazdasági növekedés lényegében egyetlen mozgatórugója az elmúlt évtizedben többszörösére nőtt olaj- és gázárak. Míg azonban tíz évvel ezelőtt az orosz államháztartás akkor volt egyensúlyban, amikor egy hordó olaj ára 20 dollár volt, most már 103 dollárnak kell lennie, az Ural hordónkénti ára pedig 107 dollár körül mozog. Az energiahordozók ára (részben a palagáz-forradalom miatt) várhatóan tovább csökken a következő években, a kitermelést eddig is csúcsra járatták Oroszorszgában, a gazdaság energiaexport függősége pedig nagyobb, mint a szovjet időkben: 1980-ban az exportbevételek 67 százalékát jelentették az energiahordozók, most már 75 százalékát.
A nehézségeket tovább tetézi, hogy becslések szerint az orosz gazdaság felét állami mamutok ellenőrzik. Az Economist szerint ezek többnyire a piaci versenytől védve, elavult struktúrákkal, hatékonytalanul működnek, a vezetők kiválasztásánál pedig inkább az ismerősi kör a meghatározó, semmint a képességek. Egy amerikai kutatóintézet, a Peterson Institute 2011-es felmérése szerint a Gazromnál 40 milliárd dollár többletköltségbe került a korrupció és a nem hatékony működtetés.
Az Economist szerint hiába növelték meg jelentősen a közszférában dolgozók fizetéseit, a szolgáltatás minősége nem javult. A termelékenység fele az EU-szintjének. Oroszország ráadásul komoly demográfiai problémák elé néz. 2008-ig fokozatosan nőtt a munkaképes lakosság, de a ’90-es évek csökkenő születési arányszámai miatt ez a trend megfordult, nem beszélve arról, hogy az alkoholizmus miatt az orosz férfiak negyede nem éri meg az 55. életévét.
Mindazonáltal Putyin hiába jelezte, hogy tisztában van a problémákkal, energiáit láthatóan inkább az köti le, hogy Oroszország nagyságát hangsúlyozza a világ előtt. Míg Putyin regnálásának első felében a hadseregre fordított költségek stagnáltak, egy nemrég beindított, tíz évig tartó, 725 milliárd dolláros fejlesztési program miatt 16 százalékkal nőttek a védelmi kiadások. A korábban az orosz hadseregről könyvet író Mark Galeotti, a New York University professzora szerint ezzel együtt az orosz hadsereg mérsékelten versenyképes, a német vagy a brit hadsereg fejlettségét sem éri el, a NATO ellen nem lenne hatékony, legfeljebb a kisebb szomszédok ellen.
Az Economist végkövetkeztetése szerint a mostani helyzet sokban emlékeztet 1980-as Szovjetunióra. Akkor magasan voltak az olajárak, a nyugati országok keresztülmentek egy válságon, a szovjet gazdaság stabilan növekedett. Akárcsak most, a virágzó exportnak köszönhetően fedezték az ország szükségleteit, amelyet az elavult gazdaság képtelen volt előállítani. Pár évvel később azonban csökkentek az energiahordozók árai, a Szovjetunió pedig bomlásnak indult.
A krími intervenció miatt pedig a mostaninál is nehezebb helyzetbe kerülhet Putyin. A gazdasági problémák első jelei miatt holtponton lévő elfogadottsága (bár így is 60 százalék körül van) tovább csökkenthet, ugyanis a Time által idézett, a Kremlin közvélemény-kutatója által készített felmérés szerint az orosz lakosság 73 százaléka ellenzi a krími intervenciót. Oroszország nemzetközi elszigeteltsége pedig kétségtelenül fokozódik, az annektálás miatt például egyik közeli szövetségese, Kazahsztán is aggodalmát fejezte ki, és a hasonló konfliktusoknál rendre csendes Kína is azt közölte, hogy tiszteletben tartják Ukrajna függetlenségét és területi integritását.
