A Lengyel Népköztársaság utolsó vezetője, az 1981-es lengyelországi hadiállapot kihirdetője, volt pártfőtitkár, miniszterelnök, nemzetvédelmi miniszter hamvait a Powazki lengyel nemzeti sírkert katonai temetőjében helyezték végső nyugalomra. A gyászbeszédet Aleksander Kwasniewski volt államfő mondta. Szerinte olyan vezetőt búcsúztatnak, aki "a legnehezebb időkben képes volt felelősséget vállalni egy válságban lévő országért, és őszinte meggyőződéssel a kisebbik rosszat választotta, megvédve bennünket a külső intervenciótól vagy egy belső, testvérgyilkos összecsapástól".
A temetésen több mint ezren gyűltek össze, a néhai tábornok hívei és ellenfelei egyaránt. Sokan virágokat és mécseseket helyeztek el a sírnál. Néhány száz tüntető transzparensekkel és hangos füttyszóval, kiabálással fejezte ki tiltakozását az ellen, hogy az általuk árulónak tartott volt kommunista vezetőt a leghíresebb lengyel temetőben, katonai tiszteletadás mellett állami temetésben részesítették. A tüntetőket rendőrkordonnal választották el a gyászmenettől. A tiltakozás ellenére a temetés rendben zajlott le.
Józef Guzdek tábori püspök gyászmisét mutatott be Jaruzelski lelki üdvéért a varsói helyőrségi templomban, amely előtt mintegy százan transzparensekkel, kommunistaellenes jelszavakkal, füttyel, kiabálással fejezték ki nemtetszésüket az egyházi szertartás ellen. Jaruzelski, aki gyerekkorában vallásos nevelésben részesült és katolikus gimnáziumba járt, a kommunista Lengyelországban nem hívőnek, élete utolsó éveiben pedig agnosztikusnak vallotta magát, de halála előtt meggyónt, megáldozott, és felvette a betegek kenetét. Az egyházi szertartást a család kérte.
A gyászmisén részt vettek a demokratikus Lengyelország eddigi elnökei, Lech Walesa, Aleksander Kwasniewski és a jelenlegi államfő, Bronislaw Komorowski, valamint Tomasz Siemoniak nemzetvédelmi miniszter is. Komorowski beszédet is mondott, amelyben kiemelte Jaruzelski fontos szerepét az 1989-es rendszerváltásban.
Jaruzelski halála után háborús veteránok és volt politikai foglyok, egykori bajtársai kérték az államfőtől, hogy a néhai tábornokot a Powazki nemzeti sírkertben temessék el. Ezt kérte a család is, és ez volt Jaruzelski kívánsága is, aki lánya szavai szerint egész életében elsősorban katonának tartotta magát, és második világháborús bajtársai mellett akart nyugodni.