Családi terrorszervezet felelős az izraeli tinédzserek haláláért

A relative inspects the damage to the house of Marwan Qawasmeh, a Palestinian member of the Islamist Hamas in Hebron named by Israel as one of the two prime suspects in the murder of three kidnapped Israeli teenagers on July 1, 2014 in the West Bank town of Hebron, after the house was blown up by Israeli army. Israel vowed to hunt down the Hamas militants it holds responsible for kidnapping and killing three teenagers, but was likely to carefully weigh its response to avoid triggering a regional flareup. AFP PHOTO/ AHMAD GHARABLI

Izrael a Hamaszt vádolja a három izraeli tinédzser elrablásával és meggyilkolásával, holott a jelek szerint a felelős a palesztin szervezet egyik renitens szárnya, az úgynevezett Kauaszme-klán. A Hebron környékén élő, mintegy tízezer tagot számláló frakció hírhedt arról, hogy dacol minden, az izraeliek és a palesztinok közötti megbékélési kísérlettel – még azokat is aláássa, amelyeket egyébként maga a Hamasz is támogat.

A klán legalább 15 tagját ölték meg a 2000-2005 közötti második intifáda alatt, és kilencen hajtottak végre közülük öngyilkos merényletet izraeli célpontok ellen – írja Slomi Eldar neves izraeli újságíró az Al-Monitor internetes oldalán. Valamennyien ugyanazon a környéken, egymástól maximum egy kilométeres távolságban éltek. Valahányszor megölték vagy letartóztatták a klán terrorista szervezetének fejét, a többiek megválasztották az egyik fivért vagy unokatestvért a helyére.

A palesztinok szóltak

A három izraeli fiatal elrablásával a 33 éves Amar Abu Eisát és a 29 éves Maruán Kauaszmét gyanúsítják – utóbbi az után vált domináns szereplővé a klánban, hogy az izraeliek letartóztatták, majd életfogytiglanra ítélték Imád Kauaszmét. Maruán egyébként civilben borbély, mindkét férfi a Hamasz tagja, és éveket töltött izraeli börtönben terrorcselekmények miatt.

Izrael gyászol Forrás: AFP/Oren Ziv

Palesztin források szerint a palesztin biztonsági erők értesítették az izraelieket, hogy a két gyanúsított a három fiatal elrablása után 24 órán belül eltűnt Hebronból. Eldar emlékeztetett arra, hogy éppen ez az információ volt az első nyom és annak az oka, hogy Izrael a Hamaszt vádolta az emberrablással.

Ezt támasztják alá Gilád Ardan izraeli távközlési és a hátország védelméért felelős miniszter szavai is: június 18-án azt nyilatkozta az izraeli rádiónak, hogy tudják, pontosan melyik Hamasz-sejt a felelős a gyerekek elrablásáért.

Ő ugyan nem ment bele részletekbe, de Saul Saj izraeli terrorelhárítási szakértő a Deutsche Wellének adott június 6-i interjújában megerősítette, hogy az izraeli hírszerzés is a Kauaszme-klánt sejti az emberrablás és gyilkosság mögött.

A kérdésre, hogy a klán-e a felelős, azt válaszolta, hogy meggyőzőnek tűnő bizonyítékok támasztják alá a feltételezést, az izraeli biztonsági szervek másképpen nem nevezték volna meg éppen ezt a két embert gyanúsítottként. Emlékeztetett arra is, hogy a klán tagjai közül sokan a Hamasz katonai szárnyának, az Esszedin el-Kasszámnak a tagjai, illetve magas rangú parancsnokai, és régóta köztudott róluk, hogy részt vesznek terrorcselekményekben.

Időzítés

A Hamasznak egyébként kimondottan rosszkor jött az egész világ elítélését kiváltó bűncselekmény, Eldar szerint a Palesztin Hatóság illetékeseit pedig egyenesen sokkolta az időzítés. A három fiatalt ugyanis két héttel a palesztin egységkormány megalakítása után rabolták el, amikor a világ közvéleménye már éppen azt hihette volna, hogy a Hamasz vezetői végre elfogadták a realitásokat, és mérsékeltebb politikai álláspontra helyezkedtek.

Ám ahogy oly sokszor korábban, a Kauaszme-klán most is megtorpedózta a megbékélés legcsekélyebb reményét is. Akárcsak 2003 nyarán, amikor Izrael tűzszünetet kötött a palesztin frakciókkal a Hamasz akkori vezetője, Ahmed Jaszin sejk beleegyezésével. A megállapodás megkötése után 52 nappal két öngyilkos merénylő robbantotta fel magát a jeruzsálemi 2-es buszon. 23 izraeli vesztette életét, köztük hét gyerek; a legfiatalabb mindössze három hónapos volt. A busz utasai a Siratófaltól tértek éppen haza a szabbatot lezáró ima után. A merénylettel bosszút akartak állni Abdullah Kauaszme haláláért, akit az izraeliek három nappal a tűzszünet bejelentése előtt öltek meg.

Az eredmény: azonnal hatállyal véget ért a tűzszünet, amelynek célja a második intifáda lezárása lett volna, és amelyet támogatott Jasszer Arafat, a Palesztin Hatóság akkori elnöke, kormányfője, Mahmúd Abbasz, valamint Ahmed Jaszin sejk.

Két nappal az augusztus 19-én végrehajtott merénylet után az izraeliek meggyilkolták a Hamasz gázai politikai szárnyának egyik legfőbb vezetőjét, a mozgalom legmérsékeltebb tagjainak egyikét, Abu Sahabot. Sahab korábban azt nyilatkozta az izraeli rádiónak, hogy a jeruzsálemi támadás súlyos hiba volt, amelyet olyanok követtek el, akik nem engedelmeskednek a parancsoknak. Hangsúlyozta, hogy ki kell vizsgálni az ügyet, és megbüntetni a vétkeseket. Ehelyett az történt, hogy Sahabot megölték az izraeliek, az intifáda ismét felerősödött, kiéleződtek a harcok, amelyek során Izrael meggyilkolta Jaszin sejket és utódját, Abdelaziz Rantiszit.

Mindig keresztbe tesznek

A Kauaszme-klán megtorpedózta a többi megbékélési próbálkozást is. A Hamasz-vezetőinek meggyilkolása után Izrael az egyiptomi hírszerzés főnökén, Omár Szulejmánon keresztül kapcsolatba lépett a szervezet politikai vezetőjével, Háled Mesaallal, akivel közölték: ha a mozgalom leállítja a zsidó célpontok elleni támadásokat, akkor Izrael is véget vet a célzott gyilkosságoknak.

Izraeli katonák letartóztatták Imád Kauaszmét 2004 októberében Forrás: AFP/Hazem Bader

Megegyezésre is jutottak, ezért nem bosszulta meg a Hamasz a vezetőinek halálát. Ám fél évvel később, 2004. augusztus 31-én két terrorista, Nasszim Szubi Dzsabari és Ahmed Kauaszme öngyilkos merényletet hajtott végre két beersebai buszon, meggyilkolva 16 izraelit.

Szulejmán tehát kénytelen volt felhívni Ariel Saron akkori izraeli kormányfőt Mesaal üzenetével, miszerint szerencsétlen baleset volt, ami történt, egy hebroni fegyveres banda követte el a merényletet a Hamasz újsütetű politikája ellenében.

Slomi Eldar szerint ez történt a három izraeli fiatal elrablásakor, majd meggyilkolásukkor is; Amar Abu Eisa és Maruán Kauaszme olyan pályára kényszerítette a Hamaszt, ahová nem akart menni. Akárcsak a többi alkalommal, most is kénytelenek voltak a szervezet vezetői felsorakozni a katonai szárny mögött. Ahogy korábban, most sem merte egyikük sem elítélni az emberrablást, amelynek látszólag az lett volna a célja, hogy palesztin foglyokat szabadítsanak ki izraeli fogságból, ahogyan korábban terrorista merényleteket sem, amelyeket elméletileg bosszúképpen hajtottak végre Hamasz-aktivisták halála miatt. Éppen ezért nem határolódnak el a Kauaszme-klántól sem.

Nem kell persze sajnálni a Hamaszt, lelkük rajta, ha közösséget vállalnak azokkal, akik károkat okoznak nekik is. Nem véletlen, hogy bár Háled Mesaal valószínűleg igazat mondott, amikor azt nyilatkozta az izraeli közszolgálati rádiónak, hogy nem volt tudomása a három izraeli tizenéves elrablásáról, sietett hozzátenni: „ha kiderül, hogy valóban emberrablásról van szó, akkor áldassék a rablók keze".

Asszaf Gibor, a Maariv című izraeli napilap katonai szakírója úgy véli, a Hamasz vezetői azért sem határolódnak el a Kauaszme-klántól, mert nem akarják elveszíteni a népes, igen jómódú család támogatását.

Hebronban ők az urak

A Hamasz hebroni szervezetét ugyanis a Kauaszme-klán irányítja, amely komoly befolyással rendelkezik a negyedmilliós városban. Egészen Mohamed prófétáig vezetik vissza a történetüket, emlékeztetett J. J. Goldberg a Jews for Justice for Palestinians internetes oldalán, hozzátéve, hogy a nagycsalád döntő többségének semmi köze a terrorizmushoz.

Sőt az 1970-es években, nem sokkal az után, hogy Izrael elfoglalta Ciszjordániát, a Kauaszmék kimondottan mérsékelteknek számítottak. A család Jeruzsálem óvárosában lévő ajándékboltjában találkoztak rendszeresen az izraeli és palesztin békeaktivisták, egyikük, Eid „Eddie” Kauaszme pedig gyakran beszélt izraeli közönség előtt arról, hogy lehetséges a zsidók és palesztinok békés egymás mellett élése.

A család egy másik tagja, Fahd Kauaszme 1976 és 1980 között Hebron polgármestere volt, és támogatta a két állam politikáját. 1980-ban az izraeliek libanoni száműzetésbe kényszerítették; a Palesztin Felszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának tagja lett, majd 1984-ben Ammanban meggyilkolták.

A Hamasz 1988-as megalapítása után a klán jelentős szerepet játszott a mozgalomban, a „családi terrorszervezetről” először 2003-2004-ben kezdett cikkezni az izraeli sajtó, miután egyre több tagjuk halt meg az izraeli biztonsági erőkkel vívott fegyveres összecsapásban. A többit már ismerjük.