A Gázai övezetből csak egyetlen napon, csütörtökön 184 rakétát lőttek ki Izraelre, amelyek közül 44-et elfogott a Vaskupola nevű rakétarendszer. Válaszul az izraeli légierő július 8-a óta gázai célpontok ellen hajt végre légicsapásokat, emiatt a palesztin áldozatok száma folyamatosan emelkedik.
Azért halnak meg ilyen sokan, mert a Hamasz ezúttal is a rég bevált módszerhez folyamodik: a rakétákat az egyébként is sűrűn lakott Gázai övezet lakóövezeteiből indítja, élő pajzsként használva az ártatlan civileket, hogy az áldozatok és a pusztítás képeit propagandafegyverként használja Izrael ellen.
Minél tovább folytatódnak a légicsapások, annál nagyobb nemzetközi nyomás nehezedik Izraelre a leállításuk érdekében. Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő a napokban beszélt telefonon Barack Obama amerikai elnökkel, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral, Angela Merkel német kancellárral, Francois Hollande francia elnökkel és John Kerry amerikai külügyminiszterrel is. A Haarec szerint Netanjahu megkérdezte Hollande-tól és Merkeltől, mit tennének, ha Párizsra vagy Berlinre záporoznának rakéták.
A mostani feszültség a legsúlyosabb, ami Izrael és a Hamasz között kialakult 2012 óta, amikor nyolc napon keresztül folytattak egymással fegyveres harcokat.
A konfliktust a három izraeli tizenéves elrablása és meggyilkolása robbantotta ki, amiért a zsidó állam a Hamaszt teszi felelőssé. A június 12-i emberrablás nyomán az izraeli hadsereg masszív kutatóakciót indított, amelynek során hat palesztin vesztette életét, és 420-at vettek őrizetbe – elsősorban a Hamasz tagjait.
Az izraeli fiatalok holttestének megtalálása után brutálisan meggyilkoltak egy palesztin tinédzsert; a tetteseket – akik közül hárman beismerő vallomást tettek – őrizetbe vették.
Az izraeliek és a palesztinok között azonban már a gyilkosságokat megelőzően is feszült volt a kapcsolat, emlékeztetett a Deutsche Welle. A Hamasz és a Fatah ugyanis április végén egységkormányt alakított. A kormány feje, Mahmúd Abbasz bejelentette, hogy az új testület elismeri és tiszteletben tartja majd az Izraellel kötött békeegyezményeket. Netanjahu azonban bírálta a kormányalakítást, mondván, hogy Abbasz nem köthet egyszerre békét Izraellel és a Hamasszal, amelynek a célja változatlanul a zsidó állam elpusztítása.
A Hamasz és a többi radikális palesztin csoport valóságos rakétaarzenált halmozott fel az elmúlt években, amelyeknek a hatótávolsága folyamatosan nő. A lényeg éppen ez utóbbi, vélekedett a BBC szakértője.
A rakéták nem különösebben fejlettek, többnyire még a szovjet technológián alapulnak. A készlet egy részét a Sínai-félszigetről hozták be illegálisan a föld alatti alagutakon keresztül, egy másikat maguk gyártják gázai műhelyekben Iránból és Szíriából csempészett alkatrészekből.
A Grad és Kasszám rakéták, valamint az aknavetők rövid hatótávolságúak (17-48 kilométer). Ezek az Izrael déli részén lévő városokat, például Szderotot, Askelont, Beersebát és Asdód kikötőjét érhetik el.
A Fadzs-5, más néven M75-ös rakéta hatótávolsága már 75 kilométeres, így elérheti Tel-Avivot és Jeruzsálemet is. A Fadzs azonban nagy (akár hat méter hosszú is lehet) és nehéz, a kilövése némi szakértelmet igényel, előre be kell állítani a kilövőhelyen, és elrejteni az izraeli felderítő drónok elől.
Az arzenál legújabb darabjait éppen a mostani konfliktus során használták először a palesztinok. Szakértők szerint Szíriából szerezték be a Kajbar-1-eseket, amelyeknek a hatótávolsága a 160 kilométert is elérheti, vagyis célponttá teheti az Izrael északi részén található Haifát is. Így immár a zsidó állam egyetlen nagyvárosa sincsen biztonságban.
Az izraeli felderítés szerint a rövid hatótávolságú rakétákból több ezer darabot halmoztak fel a különböző palesztin csoportok, a nagyobb hatótávolságúakból azonban becslések szerint csupán néhány százzal rendelkeznek. Ráadásul a Hamasszal nem kimondottan baráti viszonyt ápoló egyiptomi kormányzat igyekszik lezárni a Sínai-félsziget felé vezető csempészalagutakat, így egyre nehezebb az utánpótlás beszerzése.
Az izraeli légierő folyamatosan lövi Gázát, de egyre többször kerül szóba a szárazföldi csapatok korlátozott bevetése is. A 10-es tévécsatorna védelmi minisztériumi forrásokból úgy értesült, hogy a tárca vezetője, Móse Jaalon támogatja az ötletet. Az akció során Izrael olyan célpontokra koncentrálna, amelyeket a levegőből nem lehet lerombolni – ilyenek például a csempészalagutak.
Bár a gázai bevonulás lehetőségét az izraeli vezetők közül már mások is felvetették, a kormány egyelőre még nem döntött – és nem véletlenül. Szárazföldi műveletek indítása nagyon veszélyes, különösen, ha nincs előre kidolgozott terv a kivonulásra is – ahogy azt az amerikaiak és a szövetségeseik a saját bőrükön is megtapasztalták például Irakkal kapcsolatban.
Pontosan meg kell előre határozni a szárazföldi akció céljait, és a végrehajtását úgy kell megtervezni, hogy az a lehető leggyorsabb legyen.
Egyelőre azonban csak annyit lehet tudni, hogy a hadsereg készen áll a szárazföldi bevetésre, Beni Ganc vezérkari főnök jóváhagyta a terveket, így már csak a politikai döntésre várnak.
Korábban a hadsereg telefonon otthonuk elhagyására szólította fel a gázai határnál élő százezer palesztint, ami szintén arra utal, hogy hamarosan várható az offenzíva.
A palesztinok is készülnek erre a lehetőségre. Egyrészt a korábbi hasonló konfliktusok tapasztalatai alapján ismerik az izraeli hadsereget, és kiépítettek föld alatti alagútrendszereket a lakott területek alatt, amelyeken keresztül mozgathatják a fegyvereseiket.
Ugyanakkor a palesztinok semmit sem nyerhetnek, ha rákényszerítik Izraelt a szárazföldi akcióra, viszont az embereket elmondhatatlan szenvedésnek tennék ki.
WHO: az összeomlás határán a gázai egészségügy
A gázai konfliktus mélyülésével az összeomlás határára került a gázai egészségügyi ellátás, komoly hiány van gyógyszerekből és a kórházak áramfejlesztőihez szükséges üzemanyagból – figyelmeztetett az Egészségügyi Világszervezet (WHO).
A WHO felszólította az adományozókat, hogy az év végéig nyújtsanak 40 millió dolláros segítséget az egészségügyi szállítások fedezésére, és további 20 millió dollárral járuljanak hozzá ahhoz, hogy az egészségügyi minisztérium törleszthesse a gázai és ciszjordániai daganatos betegeket fogadó kelet-jeruzsálemi kórházakkal szembeni adósságát.
Az izraeli offenzíva alatt a Gázai övezetben egy menekülttáborban megrongálódott egy kórház, három klinika és egy vízsótalanító telep. A WHO becslése szerint a kórházak üzemanyagkészlete mindössze tíz napra elegendő, és gyakori az áramszünet. Az egészségügyi dolgozók fele az elmúlt hónapokban nem kapta meg a fizetését, és többen így nem tudják tovább vállalni a munkát.
Az egészségügyi minisztérium adóssága meghaladja a 250 millió dollárt, és nem képes biztosítani a szükséges gyógyszerkészleteket. A kórházakban a múlt héten leállították a halasztható műtéteket, és kizárólag életmentő beavatkozásokat végeznek. Akárcsak 2008-2009-ben, illetve 2012-ben, most is egészségügyi ellátás összeomlásának veszélye fenyeget. (MTI)
Nem csupán Izraelre nehezedik nyomás a tűzszünet érdekében, a Hamasz is bizonyos szempontból kényszerpályán mozog. A kapcsolatai kimondottan rosszak Egyiptommal, ahol az új vezetés a Hamaszt az általa terrorista szervezetnek minősített Muzulmán Testvériség kisöccsének tekinti, így a kisujját sem mozdítja a támogatásuk érdekében. A szervezet ráadásul súlyos pénzügyi nehézségekkel is küzd, ciszjordániai infrastruktúrája pedig megsemmisült. Ebben a helyzetben a Hamasz katonai vezetői a jelek szerint egyetlen eszközt látnak erejük fitogtatására: azt, hogy bizonyítják, milyen károkat képesek okozni Izraelnek.
Iszmáíl Haníje, a szervezet vezetője pénteken Gázában a palesztin médiának kijelentette, hogy „népünk győzni fog, nem érdekes az áldozatok és a fenyegetések száma. Népünk egységes, és példátlan módon támogatja az ellenállást. Nem félünk az ellenség fenyegetéseitől. A vezetők vére nem fontosabb a gyermekekénél és a családokénál” – utalt az MTI jelentése szerint arra, hogy az izraeli hadsereg a fegyveres szervezetek vezetőit veszi célba.
Mahmúd Zahar, a szervezet egy másik vezetője a Hamasz tévéjének úgy nyilatkozott, hogy készek hónapokig harcolni, és a jelenlegi akció akkor ér véget, ha megszűnnek az izraeli „jogsértések”, így a Gázai övezet elleni bojkott, és szabadon engedik a Gilád Salit fogolycseréjekor elengedett, majd a három izraeli tizenéves megölése után ismét őrizetbe vett palesztinokat.
Paradox módon egyébként Izrael számára is a Hamasz a kisebbik rossz: az alternatíva ugyanis az, hogy Gázában kisebb, szélsőséges dzsihádista csoportok veszik át a helyét.
Barack Obama amerikai elnök csütörtökön felhívta telefonon Benjamin Netanjahu izraeli kormányfőt, kifejezte aggodalmát az izraeli-palesztin konfliktus kiterjedésének veszélye miatt, és felajánlotta a segítségét egy tűzszünetről szóló tárgyaláshoz.
„Az Egyesült Államok továbbra is kész segíteni abban, hogy vége legyen az ellenségeskedésnek, például úgy, hogy a felek visszatérnek a 2012-es tűzszüneti megállapodáshoz” – jelentette ki a Fehér Ház közlése szerint Obama, aki ismét megerősítette Washington meggyőződését, hogy Izraelnek joga van megvédeni magát.
Csakhogy az Egyesült Államok a Hamasszal közvetlenül nem hajlandó tárgyalni, mert azt terrorista szervezetnek tartja, így Washington nem alkalmas közvetítőnek. John Kerry külügyminiszter egyiptomi hivatali kollégáját próbálta a héten rábírni arra, hogy Kairó vesse latba befolyását a Hamasznál a helyzet megoldása érdekében. Kerry katari kollégájánál is próbálkozott ezzel.
Egyiptom kulcsszerepet játszott a Hamasz és Izrael közötti 2012-es megállapodás megkötésében, a Haarec szerint azonban Abdel-Fattáh esz-Szíszi elnök egyetlen könnyet sem hullatna, ha a Hamasznak még egy darabig el kellene szenvednie az izraeli légicsapásokat. A Hamasz sem fogadná el Kairót közvetítőnek.
Ráadásul bár esz-Szíszi rendszeres telefonkapcsolatban áll Mahmúd Abbász palesztin elnökkel, és sajtóközlemények szerint közösen keresik a megoldást a Gázában élők szenvedésének megszüntetésére, a Mada Maszr független hírportál arra hívta fel a figyelmet, hogy a válság ellenére Egyiptom továbbra sem nyitja meg a tavaly július óta majdnem folyamatosan lezárva tartott gázai határátkelőt, eltorlaszolva ezzel az egyetlen utat a légicsapások elől menekülni akaró tömegek előtt. Az izraeli 10-es tévécsatorna egyenesen azt állította az MTI jelentése szerint, hogy Egyiptom arra buzdította az izraeli hadsereget: csapjon le a Hamaszra.
Nem szabad elfelejtkezni arról sem, hogy az amerikai kormányzat kapcsolata is kimondottan hűvös esz-Szísziékkel.
Netanjahu nem számíthat Törökországra sem, amellyel konfliktusossá váltak a kapcsolatok, és nem sokat segíthet Katar sem, hiszen otthon adott Haled Mesalnak, a Hamasz politikai vezetőjének. Az ENSZ közel-keleti küldöttjét, Robert Serryt pedig Avigdor Liberman izraeli külügyminiszter ellenségként kezeli.
Az Európai Unió és Oroszország az Egyesült Államok és az ENSZ mellett ugyan tagja volt korábban a közel-keleti kvartettnek, előbbit pillanatnyilag az új adminisztráció felállítása, utóbbit az ukrajnai ügyek kötik le, így kérdéses, hogy ki segíthetne közvetíteni a konfliktus lezárásában.