Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„A szakadárok a végüket járják” – Andrij Liszenko, az ukrán Nemzetvédelmi és Biztonsági Tanács szóvivője beszélt ilyen optimistán, miután a terrorellenes műveletben részt vevő ukrán erők elérték a Moszkva-barát fegyveresek által ellenőrzött kelet-ukrajnai nagyváros, Luhanszk központját.
A kelet-ukrajnai harcokról szinte óránként lehet olvasni friss információt – a területre igyekvő orosz „humanitárius konvoj” például napok óta lázban tartja a világsajtót –, és noha az orosz és az ukrán források összehasonlítása már önmagában is szórakoztató feladat, arról alig születik prognózis, hogy mi történik, ha a harcok befejeződnek. Meddig bírhatják a szakadárok? Milyen eszközök vannak a Nyugat és Moszkva kezében? És vajon mik akadályozhatják az újjáépítést?
„A kijevi kormány számára a harcok befejezését követő helyreállítási munkálatok politikai és gazdasági értelemben is roppant nehéz feladatot jelentenek. A harcok következtében jelentős – bár szociológiailag egyelőre nem mérhető – bizalmatlanság alakult ki a központi hatalommal szemben. Az átlagember ugyanis könnyen arra a következtetésre juthat, hogy mégiscsak az ukrán állam repülőgépei bombázzák, és az ukrán állam tüzérsége lövi a városokat, akkor miért is kellene ezek után bíznia ebben az államban” – mondta az Origo kérdésére Rácz András, a Finn Külügyi Intézet (FIIA) tudományos főmunkatársa. Arra is emlékeztetett, hogy az oroszbarát szeparatisták tudatosan lőnek lakott településekről, a lakóházak közvetlen közelébe telepítik fegyvereiket, gyakran magukból a házakból tüzelnek az ukrán erőkre. Ez a harcmodor kettős célt szolgál: korlátozni az ukrán hatalom válaszadási képességét, illetve tovább hitelteleníteni Kijevet a helyi lakosság szemében azzal, ha a válaszcsapásoknak polgári áldozataik is vannak.
A harcok végeztével, egy esetleges ukrán katonai győzelem után különösen az utóbbi üthet vissza, hiszen az újjáépítés mellett a központi kormányzatba vetett bizalom visszaszerzése kulcsfontosságú kihívás lesz. „Ehhez az anyagi erőforrások mellett az is szükséges lesz, hogy az újjáépítendő közigazgatás és adminisztratív-politikai vezetés a korábbinál hatékonyabban, átláthatóbban, kevésbé korrupt módon működjön. Erre az ukrajnai belpolitika fejleményeit látva egyelőre csekély esélyt látok” – tette hozzá a helsinki intézet szakértője.
A háborús állapotok felszámolása után az sem lesz mellékes kérdés, miként alakul a terület népességmegoszlása. Korábban közhelyszámba ment az az amúgy meglehetősen általánosító állítás, hogy Kelet-Ukrajnában oroszok élnek.
A „terrorellenes művelet” előtti állapotokat tükröző ábránkon is jól látszik, hogy a kép ennél azért árnyaltabb: a de facto már Oroszországhoz tartozó Krímen kívül tömbben élő etnikai orosz lakosságról nem beszélhetünk. Szép számmal vannak persze orosz többségű régiók, de az, hogy valaki oroszul jobban tud, mint ukránul, még nem jelenti szükségképpen azt, hogy az illető etnikailag is orosz, vagy hogy annak tartja magát, és még kevésbé azt, hogy Moszkva fennhatósága alatt szeretne élni.
„Egy ukrán győzelem nyilván egészen másmilyen helyzetet eredményezne a helyi lakosság szempontjából, mint egy »második Krím« forgatókönyv megvalósulása”
– vélekedik Rácz András, aki ugyanakkor hangsúlyozta: nem tudjuk, hogy a harcok után milyen lesz Donyeck es Luhanszk megye demográfiai helyzete, hiszen sem a veszteségekről, sem a menekültek pontos számáról nincsenek megbízható adatok. A FIIA munkatársa szerint könnyen előfordulhat, hogy akár sok tízezer ember is úgy dönt majd, hogy nem tér haza.
A legutóbbi nyugati szankciókra adott moszkvai válasz már a hétköznapokban is érezteti a hatását: az Európai Bizottság hétfőn döntött arról, hogy 125 millió euróval kompenzálja az orosz élelmiszer-embargó által sújtott gazdákat. Rácz András szerint bizonyos veszteségeket fel kell vállalni, ahogyan eddig is tettük, a tét ugyanis lényegesen nagyobb, mint pusztán a külkereskedelmi mérleg alakulása: lényegében az európai kontinens stabilitásáról van szó. A szakértő szerint sem a Nyugat, sem az oroszok kezében nincs olyan „csodafegyver”, amely egyoldalúan, visszahatások nélkül tudna kárt okozni, a kérdés tehát politikai értelemben az, hogy Ukrajna bírja-e tovább pénzzel, fegyverrel, emberrel a háborút, vagy Moszkva az uniós szankciók és a nagy léptékű tőkekivonás káros, az orosz pénzügyi és bankrendszert már most súlyosan gyengítő hatásait.
Az ugyanakkor világos, hogy az ukrán erők hetek óta lendületben vannak, Moszkva pedig csak egy jelentős katonai beavatkozással tudna fordítani ezen. „Egy nyílt katonai beavatkozás költségei Oroszország számára (remélhetőleg) vállalhatatlanok, ezért arra számítok, hogy Moszkva fokozatosan próbál elmozdulni a politikai megoldás felé. Az alapkérdés az, hogy meddig bírja Oroszország a szankciók pénzügyi hatását. Egyelőre bírja, ergo messze van még a megoldás” – vélekedett Rácz András.
