James Foleyt már korábban is elrabolták, hat hétig tartották rabságban a líbiai felkelés idején. Az iszlám Állam harcosai 2012 novemberében ejtették foglyul: négy fegyveres megállította az autóját Szíria északi részén, Taftanaz falu közelében, egy olyan környéken, amelyért ádáz harcot vívtak a szunnita lázadók és a szíriai kormányerők. Azóta nem lehetett tudni semmit róla.
Egészen mostanáig, amikor az Iszlám Állam nyilvánosságra hozott egy videót a kivégzéséről. Halálhírét a családja is megerősítette azon a honlapon, amelyet azért hoztak létre, hogy segítséget szerezzenek számára.
„Nem is lehetnénk büszkébbek a fiúnkra. Az életét adta azért, hogy megmutassa a világnak a szíriai emberek szenvedését” – írta az édesanyja, Diane, aki rendkívüli fiúként, fivérként, újságíróként és emberként jellemezte a fiát.
Foleyt – akinek négy testvére van – kollégái bátornak és nagylelkűnek ismerték. „Jó humorú, melegszívű fickó volt, aki imádta A nagy Lebowskit” – írta róla a Twitteren a barátja, a Bloomber News újságírója, Alex Sherman. A Voxnál dolgozó Max Fisher az igazságszeretetét és az elkötelezettségét emelte ki. Visszaidézte, milyen sokat tett Foley – a családjának és barátainak Jim – azért, hogy alapítványt hozzanak létre egy 2011-ben, Líbiában meggyilkolt dél-afrikai fotóriporter, Anton Hammerl emlékére.
A kollégája haláláról maga Foley számolt be a szabadulása után az AP amerikai hírügynökségnek. Hammerlt a Moammer Kadhafihoz hű katonák ölték meg. Foley próbálta kimenteni a barátját, de kénytelen volt magára hagyni, mert a fegyveresek rá is tüzet nyitottak.
„Életem végéig bánni fogom azt a napot. Örökre sajnálni fogom azt, ami Antonnal történt. Az utolsó percig azon fogok majd rágódni, mit tehettem volna másképpen” – mondta.
Foley dolgozott Afganisztánban is, de a saját bevallása szerint Líbiában volt a szemtanúja a legborzalmasabb harcoknak.
Kiszabadulása után sokáig habozott, hogy megossza-e a történetét a nyilvánossággal. Ahogy a Boston Globe című lapnak elmondta, az ember nem szívesen akarja, hogy úgy ismerjék, mint „az a fickó, akit 2011-ben elraboltak”.
„Hiszem, hogy a frontújságírás fontos. E fotók, videók és első kézből származó beszámolók nélkül nem tudnánk igazán bemutatni a világnak, mennyire rossz a helyzet” – tette hozzá.