November 2-án tartják a romániai elnökválasztás első fordulóját. Az előzetes felmérések szerint semmi sem veszélyezteti Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök sikerét. A baloldali kormányfő tíz év után válthatja Traian Basescut, akit a jobboldali pártok támogattak. A kampány a várttal ellentétben jóval nyugodtabb volt, mint amit az előjelek sugalltak.
Az esélyek tippelése és a várható végeredmény jóslása helyett sokkal egyszerűbb megnézni, hogyan is alakultak keleti szomszédunkban az elmúlt évtizedek hasonló voksolásai. Az Adevarul szerint az 1990 után tartott voksolások megrajzolják Románia minden tartományának a választói profilját, és jelentős biztonsággal képesek jelezni, hogy miként fognak novemberben szavazni az ott élők.
Az Erdély régió elválása Románia többi részétől már az 1992-es elnökválasztáson jól látszódott. Ion Iliescu csupán négy megyében tudott győzni, a többiben Emil Constantinescu jobbközép államfő végzett az első helyen. A választást egyébként a baloldali Iliescu nyerte. 1996-ban Constantinescu Erdély segítségével hódítottal el az államfői posztot, az ország többi részén Iliescu nyert.
2000-ben is vereséget szenvedett Iliescu Erdélyben, 2004-ben azonban fej-fej mellett végzett Basescu és a baloldali Adrian Nastase. Öt évvel ezelőtt a jobboldal előretört az erdélyi megyék többségében, mindenütt Basescu győzött, aminek köszönhetően országosan is nyerni tudott.
Ioan Hosu szociológus szerint az erdélyi szavazói viselkedés oka, hogy életszínvonallal való általános elégedettség magasabb, mint az ország más részein. Az alacsonyabb munkanélküliség, a városiasodásnak a délnél magasabb foka és a régi történelmi pártok hatása még mindig érezhető az erdélyiek választói döntésében. A szakember szerint az ott élők ezért választják inkább a jobboldalt.
Olténia térsége 1990 óta mindig a bőkezű szociális lépések által jellemzett baloldali pártok jelöltjeire szavazott az elnökválasztáson. A moldvai megyék lakói 25 éve nem változtattak érzékelhető módon a politikai irányultságukon, itt egy kötött szavazói réteg van, mely döntő módon a baloldalra szavaz.
Románia nyugati régiója, amely Temesvárt és környékét, valamint a Bánságot jelenti, nagyon komoly változásokon ment át az elmúlt évtizedekben. Temesvár korábban a jobboldal bástyája volt, azonban az elvándorlás és a demográfiai változások miatt a baloldal választásról választásra erősödött, és a legutóbbi parlamenti voksoláson már ők győztek.
Mihai Petre politikai elemző arról beszélt, hogy Dobrudzsában pontosan az ellentéte zajlik le annak, mint ami az ország nyugati részén. Itt a baloldal volt nagyon erős a rendszerváltás idején, majd a 2000-es években a jobboldal tört előre. Ez részben annak is köszönhető, hogy Basescu Konstanca megyéből származott.
Toader Nicoara, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem történésze szerint a szavazói viselkedések eltérésben komoly szerepet játszik az is, hogy Erdélyben az 1848 utáni Habsburg mezőgazdasági reform eredményeként kis gazdaságok jöttek létre, a parasztokból kis farmerek lettek. Ezzel szemben a déli és keleti megyékben a 19. századi agrárreform nem hozott ilyen változásokat. A szakember szerint ezért dél és kelet általában a szocialistákra és a szociáldemokratákra szavaz, a Bánság, Nyugat-Erdély és Erdély pedig inkább jobbközép, mint balközép irányultságú.
Ennek alapján nagy biztonsággal megjósolható, hogy Klaus Johannis, a balközép oldal államfőjelöltje az erdélyi megyék többségében győzni fog, míg Olténiában és Moldvában Ponta sikere tűnik bizonyosnak. A végeredményben azonban nagy szerepet játszhat az aktivitás, így ha Erdélyben nagyon magas lesz a részvétel, míg a Kárpátokon túl szélsőségesen alacsony, akkor Johannis is befuthat. Az utóbbi lehetőségre azonban roppant kicsi az esély.
Több ország esetében a választói preferenciák olyan eltérése, mint amit Romániában láthatunk, az utóbbi évtizedekben akár a szakadásig vitték az adott államot. Az egyik legjobb példa erre Ukrajna, ahol a keleti és a nyugati országrész preferenciái között akkora szakadék alakult ki, hogy a feszültségek egészen a mostani polgárháborús helyzetig fajultak.
Nyugat-Európában a mély megosztottságra a legjobb példa Belgium, ebben a politikai preferenciák éles megosztottsága mellett a flamand–vallon nyelvi különbözőség is közrejátszik. Belgiumban eddig erőszakos események nem történtek, de arra már volt példa, hogy több mint 500 napig nem alakult meg az új kormány.
Szintén nyugat-európai példa a skót eset, ahol a Skót Nemzeti Párt regionális megerősödése egy függetlenségi népszavazás kiírásához vezetett. A referendumon a skótok többsége a Nagy-Britanniában való maradás mellett foglalt állást, de ez nem jelenti azt, hogy a törésvonalak el is tűntek volna.
Románia esetében persze egyáltalán nem biztos, hogy a politikai preferenciák különbsége miatt regionális elszakadási törekvések jelennének meg. Az utóbbi évtizedekben azonban többen felvetették, hogy az erdélyi megyék gazdasági teljesítménye lényegesen nagyobb, mint a Kárpátontúli részeké, mégis kevesebbet kapnak vissza a közös kasszából.
Éppen ezért azt is szorgalmazták, hogy az országnak a régiósítás felé kéne elmozdulnia úgy, hogy az egyes közigazgatási egységek lényegesen nagyobb önállósággal bírjanak, mint a mostani megyék. Ezeket a törekvéseket Bukarest azonnal lesöpörte az asztalról, de ez nem jelenti azt, hogy a közeljövőben ne kerülnének felszínre hasonló elképzelések.