Ami a Szijjártó-útból kimaradt

Szakácskönyvet népszerűsített a hét elején Azerbajdzsánban a külgazdasági és külügyminiszter. Szijjártó Péter háromnapos bakui látogatása alatt nem ez volt az egyetlen esemény, ami a hivatalos magyar tájékoztatásból kimaradt.

„Sok közös vonás van az azeri és a magyar konyha között. Az erről szóló könyv kiadása a két ország baráti viszonyának megnyilvánulása, minden olvasónak ismernie és szeretnie kellene mindkét országot” – a többi között ezekkel a szavakkal ajánlotta hallgatói figyelmébe a két ország gasztronómiáját bemutató kötetet Szijjártó Péter kedden Bakuban. A hivatalos magyar hírforrásokban nem szereplő eseményre a Bors figyelt fel, az Azertag hírportálra hivatkozva – nem túl gyakori ugyanis, hogy egy ország diplomáciájának vezetője szakácskönyveket ajánljon.

Ezen felbuzdulva beütöttük a külgazdasági és külügyminiszter nevét az oldal angol nyelvű keresőjébe, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a háromnapos bakui vizitről nem kevesebb mint tíz hír született.

Házi kiadvány

A könyvbemutatóról szóló anyagból kiderül az is, hogy a kötet megjelenését a Hejdar Alijev Alapítvány finanszírozta. A jelenlegi elnök, Ilham Alijev apjáról (és elődjéről) elnevezett szervezetet maga az azeri first lady (tehát a névadó menye), Mehriban Alijeva vezeti, jelentősége tehát bőven túlmutat egy egyszerű jótékonysági szervezetén – mi sem példázza ezt jobban, mint hogy a magyar külügyminiszter is részt vett a rendezvényükön, Alijeva pedig külön is fogadta Szijjártót. Talán mondani sem kell: a „dinamikusan fejlődő kétoldalú kapcsolatok” méltatása mellett a szakácskönyvprojekthez hasonló vállalkozások gyakoribbá tétele volt napirenden.

Több mint feleség

Alijeva befolyása egyébként igen jelentős, a hivatkozott Facebook-oldalán is jól látszik: csaknem minden nap van valamilyen hivatalos programja, emellett 2004-ben az ENSZ jószolgálati nagykövetévé nevezték ki.

Az azeri elnöki pár Forrás: AFP/Philippe Wojazer

Tevékenységére az Azerbajdzsánba akkreditált diplomaták is felfigyeltek; a leghírhedtebb valószínűleg az a 2010. januári távirat, amelyet Donald Lu, az Egyesült Államok akkori bakui ügyvivője írt. Ebben az alapítványt „átláthatatlan szervezetnek” minősíti, de nem hagyja szó nélkül az amúgy síita muszlim vallású first lady küllemét sem: „Úgy tűnik, jelentős kozmetikai beavatkozásokon esett át, valószínűleg külföldön, a ruhatára pedig még nyugaton is provokatívnak számít.” Alijevát korábban férje lehetséges utódjának is nevezték, de a kérdést sikerült családon belül rendezni: a 2009-es alkotmánymódosító népszavazás következményeként az elnököt akárhányszor újraválaszthatják.

Mindenkinél ott volt, aki számít

Az látszik, hogy Szijjártót már jól ismerik Bakuban (ez volt az ötödik látogatása a kaukázusi országban): azeri kollégája mellett fogadta még három miniszter és persze maga az elnök, Ilham Alijev.

Az Alijev-Szijjártó-találkozó Forrás: azertag.az

Az államfő befolyása nyugat- de még közép-európai ésszel is felfoghatatlan, amint erre a nem túl hízelgő demokráciaindexe is következtetni enged.

Azerbajdzsánban járva bárhol szembejöhet velünk a portréja, a bakui aluljárók homlokzatain az ő idézetei szerepelnek, e sorok írója pedig féltve őriz egy olyan azeri napilapot, amelynek első tíz oldala kizárólag az elnök megbeszéléseiről tudósít (ebből következően mindegyik oldalon legalább egy kép Alijevet ábrázolja, nagyjából ilyen helyzetben). Nem mellékes az sem, hogy a már-már félistenként tisztelt apja emlékműve előtt illendő tisztelettel adózni.

Ilham és Hejdar Alijev közös portréja egy bakui közintézmény udvarán Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

Rejtélyes szűkszavúság

Ugyancsak érintőlegesen szerepelt a híradásokban, hogy Szijjártó találkozott az Azeri Állami Olajalap (Sofaz) elnökével, Sahmar Movszumovval is. Erről még az azeri hírforrások is csak igen szűkszavúan számolnak be, pedig a Sofaz az azeri olajpénzek dollártízmilliárdjai fölött diszponál.

Múlt és jövő Bakuban. Az azeri főváros az irdatlan olajpénzekből fejlődik Fotó: Vörös Szabolcs - Origo

A bevételek jelentős részét állampapírokba fekteti, néhány éve még Magyarországon is volt 100 millió dollár befektetése, ám amikor a hitelminősítők bóvliba vágták Magyarországot, kivonta az itteni pénzeit. Mivel a felminősítés azóta is elmaradt, csak találgatni lehet, hogy miről lehetett szó. Ahogy azt is, hogy mikor lesz valamilyen kézzel fogható eredménye az azeri-magyar együttműködésnek, amely a kormány „keleti nyitás” politikájának vállaltan az egyik sarokköve. Talán Alijev jövő keddi budapesti látogatásán kiderül.