Huszanhatodik alkalommal adták át a strasbourgi Európai Parlamentben a Szaharov-díjat. A gondolat szabadságáért – és 50 ezer euróval – járó elismerést idén Denis Mukwege kapta. Az 59 éves kongói nőgyógyász a nemi erőszak áldozatává vált nők kezelésére tette fel az életét, szaktekintélynek számít a szexuális támadások áldozatainak szociális és lelki reintegrációjában.
A díjazott beszédében azt mondta: „A nemi erőszak áldozatául esett nőknek nem jelent semmit a díj akkor, ha nem jutnak segítséghez a béke, az igazságosság és a demokrácia megteremtésében. (…) Túl sok időt fordítottunk az erőszak következményeinek helyreállítására, itt az idő, hogy az okokkal foglalkozzunk”.
Mukwage beszéde – és a képviselők vastapsa – után sajtótájékoztatót is tartott Martin Schulz EP-elnökkel, ahol kijelentette:
az atomfegyverekhez hasonlóan a szexuális bűncselekmények terén is vörös vonalat kell húzni
, de ez először mindig a helyi közösségeken – Kongó esetében például a klánokon és a rendőrségen – múlik. „Az emberi hülyeség ellen próbálok tenni” – vallotta az orvos, de állítása szerint még nem gondolt arra, hogy ennek a politika lehetne az ideális terepe.
Mukwagén kívül a Szaharov-díjra idén még ketten voltak esélyesek: Lejla Junusz – jelenleg börtönben ülő – azeri emberi jogi aktivista (akit belátható okok miatt Amszterdamban élő lánya, Dinara képviselt), illetve az éppen egy évvel ezelőtt kezdődött kijevi tüntetéssorozat egyik kulcsszereplője, az EuroMaidan.
A mozgalom nevében az egyik vezető ukrán diákaktivista, Jelizaveta Scsepetilnyikova érkezett Strasbourgba. A kipróbált tüntetőnek számító egyetemista lány az Origónak nyilatkozva így emlékezett tavaly novemberre: „Világossá vált, hogy semmi jóra nem számíthatunk, sőt, minden csak rosszabb lesz, ezért radikális váltásra volt szükség, nem pedig apró kormányzati lépésekre.”
Kérdésünkre, hogy a szó hagyományos értelmében forradalomnak nevezné-e a történteket, azt mondta: inkább méltóság forradalma volt, amelynek ereményeként az egész ország jó irányba változott. „Janukovics Putyin bábja volt, elűzésével visszakaptuk a méltóságunkat, de a rendszerszintű változás mint forradalmi cél, még hátravan. Játékszabályváltást akartunk, de ezt nem az utcán lehet elérni; abban kell bízni, hogy az új parlament és a civil szervezetek képesek lesznek mindezt végigvinni” – vélekedett Scsepetilnyikova.
„Beleszólást nyertünk abba, hogy merre menjen tovább az ország, ennek viszont ára volt és van: a Majdan, most pedig Kelet-Ukrajna halottjai. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megmondjam, végül is megérte-e, de az biztos, hogy az emberek elkötelezettebbek lettek, és
a nacionalizmus helyett inkább hazafiasságot tapasztalok”
– válaszolta kérdésünkre az aktivista. Felvetettük azt is, hogy tud-e hinni a jelenlegi ukrán vezetőknek (minthogy Petro Porosenko elnök Janukovics minisztere, Arszenyij Jacenyuk leendő kormányfő pedig Julija Timosenko szövetségese volt – a szerk.).
„Nagy figyelemmel követjük, hogy mi történik a politikában, mert hatalmas a bizalmatlanság, ugyanakkor annak meg nincs sok értelme, hogy azonnal gyanakodva nézzünk azokra, akiket demokratikus úton megválasztottunk.
Nagy a felelősség Porosenkón és Jacenyukon, hogy megváltoztassák azt az előítéletet, hogy a politikus csak a saját hasznára dolgozik.
Keresztülmentek a Majdanon, megtapasztalták az elmúlt egy évet, és meg is van a támogatottságuk ahhoz, hogy ezt véghezvigyék, de ez nem fog egyik napról a másikra menni: rengeteg az akadály, amit le kell küzdeni” – mondta az aktivista lány, aki a törekvések sikeréhez az EU „tisztább és egyérteműbb támogatását” tartaná szükségesnek. Erre pedig két jó oka is van: „Azt szeretnénk, ha Ukrajna egy európai országgá válna, amely képes leküzdeni az orosz agressziót.”
Mandelától Malaláig: hogyan lesz valaki Szaharov-díjas?
Az Andrej Szaharov szovjet fizikusról elnevezett elismerés kitüntetettjére júliustól szeptemberig tehetnek javaslatot az EP-képviselők: a jelöltséghez 40 egyéni vagy egy parlamenti frakció ajánlása szükséges. Szeptemberben három illetékes parlamenti bizottság háromesélyesre szűkíti a listát, ebből pedig októberben az EP elnöki tanácsa választja ki a győztest. 1988 óta a Szaharov-díjat megkapta már többek között Nelson Mandela, Alexander Dubcek, Ibrahim Rigova, Kofi Annan, az arab tavasz ikonikus alakjai és Malala Juszafzai, illetve olyan szervezetek, mint a Riporterek Határok Nélkül vagy a Belorusz Újságírók Szövetsége.