Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az Európai Unió „teljesen félreértette” az ukrajnai válság előjeleit, és „holdkórosként sétált bele” a jelenlegi válsághelyzetbe – állapítja meg a brit parlament felső kamarájának EU-ügyi szakbizottsága által összeállított, pénteken ismertetett átfogó elemzés.
A Lordok Házának 123 oldalas, kritikus hangvételű helyzetértékelése szerint úgy tűnik, hogy sem Brüsszel, sem az EU-tagállamok diplomáciai szolgálatai nem vették észre a figyelmeztető jeleket. A londoni bizottság szerint
az EU intézményeinek és a tagállamoknak sem volt jó minőségű helyszíni információgyűjtő kapacitásuk, az unió pedig alulbecsülte, hogy Oroszország mennyire ellenségesen állt hozzá az Ukrajnával tervezett társulási szerződéshez.
A brit felsőház megállapításai nem sokkal az után láttak napvilágot, hogy David Cameron brit miniszterelnök Donald Tuskkal, az Európai Tanács elnökével találkozva az ilyenkor szokásos „mély aggodalmát” fejezte ki a kelet-ukrajnai szakadároknak a február 12-én szentesített második minszki megállapodás óta tapasztalt hadmozdulatai kapcsán. A két politikus szerint Brüsszelnek világosan Moszkva tudtára kell hoznia, hogy a békére csak úgy lesz esély, ha Oroszország visszafogja a szeparatistákat.
Jó esély van azonban arra, hogy a népköztársaságokkal fenntartott viszony ügyében az oroszok továbbra is mossák majd kezeiket, mondván, ők közvetlenül nem támogatják őket. Ha másból nem is, Vlagyimir Putyin budapesti szavaiból muszáj erre gyanakodni, az orosz elnök ugyanis kedden „traktorosoknak és bányászoknak” nevezte a szakadárokat, vagyis megint csak arra utalt, hogy semmi közük hozzájuk.
Ennek némileg ellentmond, hogy a minszki megállapodásban nevesítve is a térségből való kivonásra ítélt Tornado-S rakétarendszerek csak Oroszországban állnak hadrendben, vagyis Moszkvának szükségképpen támogatnia kellett az oroszbarát erőket Kelet-Ukrajnában – utóbbi megállapításra egyébként még a múlt héten hívta föl a figyelmet a Finn Külügyi Intézet.
De hogy még bonyolultabb legyen a képlet, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter jelezte, hogy a maguk részéről Ukrajna határain belül képzelik el a rendezést, vagyis a Krímhez hasonló „zöld ruhás” annexió kizárható.
Eközben nagy visszhangot keltett az orosz sajtóban az ukrán elnök csütörtöki javaslata, miszerint ENSZ-felhatalmazással európai uniós rendőri missziónak kellene felügyelnie a kelet-ukrajnai tűzszüneti megállapodás betartását. Petro Porosenko azt is mondta, hogy „nem kellene azt a látszatot kelteni, mintha a Debalceve városánál történtek megfelelnének a minszki megállapodásnak (a szerződés igencsak kérdéses pontjairól itt írtunk bővebben).
A Nyezaviszimaja Gazeta című napilap tudomása szerint Porosenko javaslatát is megvitatják az európai országok vezetői vasárnap Kijevben, ahol megemlékeznek az egy évvel ezelőtti Majdan-tüntetések halálos áldozatairól.
Valentyin Badrak, az egyik orosz katonai kutatóközpont vezetője azt mondta a napilapnak, az ukrán hatalom minden tőle telhetőt megtett, hogy megakadályozza egy nagyobb háború kitörését. Úgy fogalmazott:
„A békefenntartókról szóló javaslat a legutolsó lépés. Ha az európaiak nem szánják rá magukat, hogy békefenntartókat küldjenek Ukrajnába, a háború megy el hozzájuk.”
További nehézség azonban, hogy még ha az unió eleget is tesz Porosenko kérésének, az oroszoknak ez valószínűleg nem fog tetszeni. Legalábbis közvetve erre utalt Alekszander Lukasevics orosz külügyi szóvivő, aki szerint a minszki megállapodás alapján kell a konfliktust rendezni, márpedig az nem rendelkezik kéksisakosokról. Áthidaló megoldás lehetne, ha orosz békefenntartókat is bevonnának, ezzel azonban azt kockáztatják, hogy Donyeck és Luhanszk megye a moldovai és grúziai szakadár oroszbarát területek sorsára jut: Transznisztriában, Abháziában és Dél-Oszétiában év(tized)ek óta „ottfelejtett” orosz békefenntartók jelentik a befagyott konfliktus zálogát.
A város fontosságát jól mutatja, hogy az elmúlt napokban – a második minszki megállapodás dacára – csaknem a teljes, a régióban harcoló ukrán hadtest, valamint önkéntes csapatok is részt vettek a város védelmében. Debalceve a kelet-ukrajnai régió legfontosabb Kijev-párti támaszpontjának számított; pontosan a szakadárok két fő bázisa, Donyeck és Luhanszk között helyezkedett el félúton, és bár a környező településeket hamar elfoglalták, Debalceve hónapok óta állta az ostromot. A szakadárok által ellenőrzött területre mélyen beékelődő erőd elfoglalásával a két szakadár csoport egyesülni tud, az oroszpártiak egységes frontvonalat alakíthatnak ki Ukrajna ellen.
A város emellett fontos vasúti és közúti csomópont is, az ott átmenő vasútvonal köti össze Donyecket és Luhanszkot, sőt, az orosz hátországgal is, a vasútvonal egyik állomása az oroszországi Rosztov-na-Donu városa. A teljes vonal ellenőrzésével Moszkva jóval több fegyvert és katonát juttathat el a felkelők területeire, mint korábban.
Debalceve elvesztése várhatóan hivatalosan véget vet a második minszki tűzszünetnek is. „A debalcevei események azt mutatják, hogy egyértelműen megszegték a tűzszüneti megállapodást, melyet a múlt héten írtak alá. A szeparatistáknak és az oroszoknak be kell tartaniuk a fegyvernyugvást és vissza kell vonni csapataikat” – hangsúlyozta Federica Mogherini, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője. Korábban hasonló forgatókönyv játszódott le a donyecki repülőtér ostromakor: a repülőtéren és környékén hetekig súlyos harcok folytak, végül az oroszpárti csapatok az első (és a csata hatására felbontott) minszki tűzszünet alatt foglalták el.
A kelet-ukrajnai fejleményekkel párhuzamosan az ukrán fővárosban ma több ezren emlékeztek a majdani vérengzés áldozataira. A kijevi Függetlenség téren egy évvel ezelőtt nagyjából száz Európa-párti demonstrálót lőttek agyon a karhatalmi erők; az áldozatok pontos számára azóta sem derült fény.
A több hónapon át tartó tiltakozás azután kezdődött, hogy 2013 novemberében Viktor Janukovics akkori ukrán elnök az utolsó pillanatban közölte, nem írja alá az Európai Unióval tető alá hozott társulási szerződést. Megfigyelők szerint ennek hátterében Moszkva ellenkezése és nyomása állt – amit a Nyugat, legalábbis a brit felsőház idézett jelentése szerint, alaposan alábecsült.
