A Stratfor szerint hiába próbálkozik, az Európai Unió nem tudja megoldani problémáit. Elemzésük rámutat, hogy jelenleg Németország az EU legfontosabb országa, GDP-jének több mint 50 százalékát exportálja és annak a fele a többi uniós országba megy.
„Németország az exporttól függ, csak így tudja fenntartani gazdasági növekedését, foglalkoztatottságát és társadalmi biztonságát. Az EU úgy szerveződött, hogy ezt fenntartsa, ezáltal viszont két részre szakadt. Dél-Európának és olyan országoknak, mint Ausztria, vagy Németország, teljesen más igényei vannak. Ez már évtizedek óta probléma, de mostanában érte el a csúcspontot. Ami az egyik országnak jó, az a másiknak árt” – írják.
A cég aggasztónak találja azt is, hogy egész Európában teret kapott a nacionalizmus, amit az ukrán válság és a kelet-európai országok Oroszországtól való félelme éltet.
Az elemzés szerint ezek a trendek nem állnak meg. Az Európai Unió túlélheti ugyan a következő éveket, de a gazdasági, politikai és katonai kapcsolatokat inkább az országok közötti, bilaterális megállapodások fogják meghatározni.
A legnagyobb hatalma továbbra is Németországnak lesz, de mivel erősen függ az exporttól, ez sérülékeny befolyás lesz. Európának azonban egyre több versenytársa akad majd a nemzetközi piacon, ami miatt a következő tíz évben Berlin befolyása meggyengül, gazdasága hanyatlásnak indul, ez pedig társadalmi és politikai válsághoz vezet majd.
Mindeközben Lengyelország lesz a változások nagy nyertese. Varsó gazdasága jelentősen nő, és a következő tíz évben az EU meghatározó szereplőjévé válik majd. Ráadásul a lengyelek lesznek az oroszellenes koalíció vezetői, a következő évtized második felében ugyanis az oroszellenesség fontos szerepet játszik majd ez európai politikában, sőt még a határokat is átrendezheti. A lengyelek jól teszik azt is, hogy kiváló kapcsolatokat ápolnak az Egyesült Államokkal, ez később hasznukra válik majd.
Rosszul járnak az oroszok is, országuk ugyanis nem marad fenn jelenlegi formájában – vélik az elemzők. Moszkva gazdasága nagyon sérülékeny, ráadásul minden pénz a fővárosba áramlik, onnan osztják szét a regionális kormányoknak. Az egyenlőtlenség azonban problémákat fog szülni, és néhány régió autonómiáért fog harcolni.
Még érdekesebb dolgokat állít az elemzés az egykori szocialista országokról. A Stratfor szerint Lengyelország, Magyarország és Románia a következő évtizedben vissza akarja majd kapni korábban elvesztett területeit az oroszoktól.
Moszkva az Észak-Kaukázust sem tudja megtartani, Karélia pedig Finnországhoz akar majd csatlakozni. A Távol-Keleten fekvő részek Kínával, Japánnal, valamint az Egyesült Államokkal tartják majd a kapcsolatot. Forradalom sehol nem tör majd ki, de Moszkva befolyása nagyon meggyengül, ami a következő évtized legsúlyosabb problémáját vetíti majd előre.
Oroszország ugyanis hatalmas nukleáris arzenállal rendelkezik, és fontos kérdés lesz, ezeket kis irányítja, és hogyan lehet garantálni, hogy ne használják őket. Ez valószínűleg próbára teszi majd az Egyesült Államokat: vagy katonai megoldást kell találnia, vagy pedig el kell fogadnia a folyamatos fenyegetettséget.
Az előrejelzés szerint 2020-ra továbbra is az Egyesült Államok lesz a világ vezető gazdasági és katonai hatalma. A Stratfor úgy fogalmaz, az Egyesült Államok, mint nagyhatalom „nagykorúvá válik”, vagyis a jövőben óvatosabb külpolitikát fog folytatni, mivel a Bush-kormányok óta folytatott intervencionista politika többet ártott, mint használt. A következő évtizedben az amerikaiak több, eddig ellenséges állam felé és békejobbot nyújthatnak, a regionális krízisekkor nem ők lesznek azok, akik elsőként küldenek majd katonákat.
A legtöbb gazdasági elemzőhöz hasonlóan a Stratfor is úgy véli, Kínában drámaian lassulni fog a gazdasági növekedés, ami szerintük akár politikai és társadalmi konfliktusokhoz is vezethet, ezek leküzdésére a Kínai Kommunista Párt akár keményebb diktatúrát is bevezethet. Ezzel együtt Kína marad a világ egyik legnagyobb gazdasági hatalma, azonban már nem lesz a globális növekedés motorja – ezt a szerepet több kisebb ország veszi át, köztük a dél-kelet-ázsiai államok (Vietnám, Indonézia, Fülöp-szigetek), Mexikó, Peru, illetve négy kelet-afrikai állam, Etiópia, Uganda, Kenya és Tanzánia. A távol-keleti régión belül a Stratfor komoly jövőt jósol Japánnak, ahol ismét beindulhat a növekedés, ezzel a régió éllovasává válhat a szigetország.
A Stratfor szerint a Közel-Keleten elindult a második világháború után, a gyarmattartó államok által mesterségesen létrehozott államok felbomlása. A folyamatból szerintük főleg Törökország profitálhat, akik idővel kénytelenek lesznek belefolyni a szíriai és iraki konfliktusokba, hiszen az Iszlám Állam fenyegetést jelent déli határaikra.
Ebből a harcból 2020-ra Törökország regionális nagyhatalomként kerülhet ki, fő ellenfelük Irán lesz, akik azonban nem jó eséllyel indulnak ebben a küzdelemben. Az előrejelzés szerint a perzsa államnak nincs elég erőforrása arra, hogy regionális nagyhatalommá váljon, vagy teljesen el fog szigetelődni, vagy megbukik az országban uralkodó síita teokrácia.
Törökországban szerintük szintén várható egy rezsimváltás: mint írják, a török államfő, Recep Tayyip Erdoğan Erdogan és pártja nem tudott mit kezdeni az ország szekuláris és muszlim államban gondolkodó lakosai közötti feszültséggel. Bár, mint írják, Erdogan megpróbálta kibékíteni a két tábort, valójában inkább a vallásos rétegek pártjára állt, magára haragítva a szekulárisokat, akik egy új párt segítségével leválthatják az államfőt.