Oroszország utoljára 2008-ban, Grúzia ellen folytatott háborút, és akkor kiderült, mennyire le voltak maradva a nyugati hadseregektől a modern hadviselés jó néhány területén. A hiányosságokat pótolták, az eredményt pedig Ukrajnában tesztelik – írta a BBC oldalán Keir Giles, az oxfordi Conflict Studies Research Centre elemzője.
Giles emlékeztet arra, hogy az ukrán hadseregnél elmaradt ez az intenzív modernizációs folyamat, és ennek szenvedik a következményeit most, amikor az Oroszország által biztosított újfajta fegyverekkel és fegyverrendszerekkel kell felvenniük a harcot.
Két ékes példa erre a felderítő és célvezető drónok használata, illetve az elektronikai hadviselés. Az orosz hadsereg mindkét téren gyenge volt 2008-ban, most viszont széleskörűen használják Kelet-Ukrajnában.
Az ukrán katonák nem rendelkeznek elég biztonságos kommunikációs rendszerrel, így az egyrészt gyakran túlterhelt, másrészt könnyű bemérni a csapatokat, amelyeket aztán tűz alá vehetnek.
Ezért is adott az Egyesült Államok Kijevnek különleges radarokat, amelyek képesek meghatározni a tüzérségi támadás forrását. Használni azonban csak korlátozottan tudják ezeket, mivel nem tudnak kommunikálni a többi egységgel.
Ráadásul azokat a fejlettebb radarrendszereket még nem kapta meg az ukrán hadsereg, amelyek a nagy hatótávolságú tüzérségi fegyvereket is képesek bemérni.
Az ukrán tankok sem vehetik fel a versenyt az Oroszországból szállítottakkal. Utóbbiak nem csupán fejlettebbek, de az ukránoknak szinte alig vannak működőképes tankelhárító fegyvereik.
A szakadárok a légelhárítás terén is sokkal jobban állnak – amit egyértelműen bizonyítanak az ukrán légierő veszteségei.
A szakadárok arzenáljában a Buk rakétán kívül – amilyennel a vádak szerint a maláj légitársaság gépét is lelőtték – vannak alacsony és közeli célpont kilövésére alkalmas Sztrelák is, valamint különféle könnyű, vállról indítható típus is.
Giles szerint Kelet-Ukrajnát nem csupán az új fegyverek, hanem a modern taktikák tesztelésére is használja az orosz hadsereg, amelynek több tízezer tagja intenzív kiképzéseken, hadgyakorlatokon és manőverekben vett részt az elmúlt hét évben.
Ha ráadásul még modern amerikai védelmi rendszereken is „gyakorlatozhatnának” – amennyiben az Egyesült Államok teljesíti Kijev fegyverszállítás iránti kérését – akkor Vlagyimir Putyin anélkül derítheti ki, hogyan állná meg a hadserege a helyét egy esetleges NATO-elleni közvetlen összecsapásban, hogy valódi katonai-politikai kockázatot vállalna.