Simoff szerint nincs semmi különös abban, hogy gyalog jár munkába. A férfi Davis Cityben él, és az osceolai Lakeside Casinóban dolgozik éjszakás takarítóként.
A műszakja éjjel 11-kor kezdődik, de már fél kettőkor el kell indulnia otthonról, ha időben be akar érni – számolt be az esetről a brit Independent.
A férfi kilencdolláros órabért kap, a felesége segélyt, mióta agyvérzést kapott. Stoppolni nem szokott, de ötből három alkalommal integetés nélkül is felveszi valaki a kocsijába.
A vasárnapok a legrosszabbak, mondja, mert olyankor kicsi a forgalom. Ha minden rosszul alakul, akkor általában napi négy órát gyalogol, és kéthavonta elkoptat egy pár cipőt.
A házaspár nemrégiben fogadta örökbe az unokájukat, és van ugyan autójuk, de a benzint nem engedhetik meg maguknak. A pénz miatt élnek Davis Cityben is – ott csak havi 400 dollárba kerül a lakbér.
Újabban azonban szerencséje van, mert az egyik kollégája majdnem hazáig viszi, így visszafelé csak 13 kilométert kell gyalogolnia.
Nemrégiben már nyilvánosságra került egy hasonló eset: a detroiti James Robertson éveken keresztül napi kétszer 33 kilométert gyalogolt a munkahelyére és haza.
A hírre adománygyűjtésbe kezdtek az amerikaiak, és gyorsan össze is gyűlt 350 ezer dollár. Robertson életét ugyan megkönnyítette az adomány – vehetett belőle egy autót –, de biztonsági okokból el kellett költöznie.