A kijevi 2-es metró végállomásától, Heroiv Dnyipra állomástól fogjuk a taxit. A sofőr nem kérdez semmit, hátizsákkal és fényképezőképpel az ember innen mostanság egy irányba mehet: az ukrán főváros határától 10 kilométerre északra, Novi Petrivci falu keleti határához, Mezsihirjébe. A hatalmas parkhoz, az elűzött ukrán exelnök, Viktor Janukovics egykori magánbirtokához.
Az álmos előváros egyik utcájának végében, aranyozott kapukon érkezünk a parkba (helyesebben az antikorrupciós múzeumba), amely előtt óránként 50 hrivnyáért (550 forint) bérelhetünk biciklit – higgyék el, megéri!
Nem lehet nem észrevenni az első sarkon már megjelenő piros-fekete Jobb Szektor-zászlót, amely alatt, egy mesterséges tavacska pártján, friss házasulandók fotózkodnak nagy élvezettel, családi kísérettel. „Nagyon szép a park, ezért vagyunk itt” – válaszolja érdeklődésemre egy 30 év körüli nő, aki a bátyját kísérte el a fényképezésre. Erős a gyanúnk, hogy más is motiválta őket a helyszín kiválasztásakor – ha már több mint 40 kilométert utaztak idáig – de ő ezt többször is határozottan tagadta.
Nem úgy a fotóhelyszínért türelmesen sorba álló következő párt kísérő Ljudmila, aki bevallotta: arra is kíváncsiak voltak, milyen körülmények között élt Janukovics – a park amúgy nekik is nagyon tetszett. A családi délutánt a hangszórókból ülvöltő popslágerek teszik teljessé.
A volt elnök szintén Jobb Szektor-zászlóval díszített gigantikus rönkháza mellett – a házra még visszatérünk – kovácsoltvas korláttal ellátott fahíd vezet egy másik mesterséges tórendszerre húzott melléképületekhez: van itt kerti sütöde, fürdő és szauna is. A giccs elképesztő: ugró békát mintázó bronzszobor a „felső-tó” közepén, a szauna padját pedig középen V betűre kanyarították az egykori tulaj tiszteletére. A részletekre máshol is ügyeltek: a kerti grillkonyha víz felőli bejáratának ajtófélfái hajókötél alakúak, mellette pedig Kijev archaizáló stílusú, leginkább az ókori görög jegyeket viselő mozaiktérképe látható.
A giccs mellett az ízlésnek a kerítésrendszer adja a másik pofont: a belső kerítés még terméskő és kovácsoltvas bazári elegye, mögötte pár lépéssel viszont legalább három méter magas, az autópályák hangfogóit idéző, szögesdróttal koronázott zöld fal lóg ki a környezetből. Hogy a gengsztereklektika még hatásosabb legyen, ezen ponton 1993-at idézi a hangszóró. Itt tűnik fel először, hogy az összes helyiség ajtaján hivatalosnak tűnő pecsét van: nagy nehezen kiderült, hogy a belügyminisztérium ragasztotta le őket 2014 áprilisában – nyilván tulajdonjogot is vindikálva magának.
A látogató családok, párok amúgy feltűnő nyugodtsággal – de az is lehet, hogy félelemmel vegyes undorral – járják körbe a birtokot, amit egyébként kifogástalanul rendben tartanak. Azt nem sikerült egyértelműen kideríteni, hogy ki most a fenntartó, de a már említett piros-fekete zászlókat látva, illetve a félszeg válaszként kapott önkéntes szó elhangzása után azért már sejthető. A Jobb Szektornak a hadsereg néhány újonca is besegít.
A 2600 négyzetméteres rönkház oldalába installált görög műromokon már nem lepődünk meg, habár az eltört korsó és a levágott lófej akár szimbolikus is lehet. Azon már annál inkább, hogy Janukovics egykori hajlékát a föld alól kell megközelíteni. Kívülről gazdasági épületnek tűnő helyiségbe lépünk, de mint kiderül, ez az exelnök szabadidőközpontja – a teljesség igénye nélkül – bowlingpályával, snookerasztallal, három hagyományos és egy thai masszázsszobával (utóbbi falán japán írásjelekkel), szaunákkal, szoláriummal, terápiás sószobával, kitömött oroszlán őrizte fedett teniszpályával, box- és gyúróteremmel.
Jobb Szektor-zászlóba burkolózott kísérőnk címszavakban, szörnyülködő mosolyunkat elégedetten nyugtázva magyarázza, merre járunk. „Ukrán maffiózó” – játszik rá a hangulatra, miután a kilencedik vécét is megmutatta. A több tucat kulccsal már otthonosan mozog a patyolat tisztán tartott házban, a villanyt mindenhol leoltja.
Aztán elérünk az öt emeletnyi tömény döbbenethez, magához a rönkházhoz. Az alagsorban páncél- és moziterem, konyak- és szivarszoba, gyanúsan igényesen csomagolt, alighanem ajándék italokkal a sarokban. Ezzel átellenben csinos szőke hölgy leltározza a bútorokat. Van is mit: a szobába, ahol áll, hatméteres ebédlőasztalt helyeztek 12 székkel körülrakva, mellette pedig szagelszívóval felszerelt beltéri barbecue asztal. A nő kipipálja a listán; kérdésre nem válaszol, kísérőnket viszont egyértelműen utasítani tudja.
A negyedik (!) emeletre felliftezve óriási csillárba ütközünk, és ezen a szinten kapot helyet Janukovics házi kápolnája.
Az egyik ikon szegletét borostyánkő díszíti. Nem messze innen egy első ránézésre mintegy 50 négyzetméteres hálószoba, gardróbbal, és mivel a ház szimmetrikus (bár így is elég bonyolult felfogni), az innen kivezető függőfolyosó egy ugyanekkora hálóba visz. Ennek a fürdőszobájában van a birtok egyik szimbóluma, a sokat látott arany vécékefe. Kezet mosni a kristály berakásos szappantartót használva lehet.
Egy emelettel lejjebb a nappaliba érünk, ami akkora, hogy visszhangzik, amit mondnunk. Íróasztalok, tükrök, lámpák, vázák, a John Lennon által használt hófehér Steinway-zongora kópiája, mellette pedig még egy snookerterem, 460 ezer dolláros múlt század eleji zenegéppel: a dallam simogat, a látvány lefáraszt.
A Janukovics-birtokon ma csend van, az egy évvel ezelőtti lelkesedéssel vegyes felháborodásból nem sok maradt. A tavaly megdöntött rendszer szimbóluma továbbra is foltként éktelenkedik a Dnyeper-parton, örök mementóként emlékeztetve arra az időre, amit az ukrán kormány most igyekszik maga mögött hagyni.
Kezdhetné az alapoknál: az antikorrupciós múzemban nem kaptunk számlát a belépőhöz.
Ukrajnai riportutunk következő epizódját a keleti Kramatorszk mellől jelentjük.