Több mint 1,5 millió örmény vesztette életét 1915 és 1923 között halálmenetekben és tömeges kivégzésekben. A Törökország keleti részéről deportáltak száma több ezerre tehető, gyakori volt a kínzás és a nemi erőszak.
Száz évvel később az ENSZ 193 tagállama közül húsz ország ismeri el népirtásnak az örmények elleni atrocitásokat. A sort Uruguay kezdte 1965-ben, majd tíz évvel később Ciprus következett.
Angela Merkel német kancellár szóvivője szerint Németország – ahol Európa legnagyobb, több mint ötmillió fős török közössége él – is csatlakozni fog a népirtást elismerő országokhoz. Az osztrák parlament kedden terjesztette elő az örmény genocídiumot elismerő törvényt.
Az örmény népirtás kérdése már a második világháború óta fontos kérdés az USA és Törökország kapcsolatában. Amerika közel-keleti jelenlétéhez szükséges volt egy helyi szövetségesre, ezért 1952-ben Törökországot felvették a mindössze három éve alakult NATO tagjai közé. Az USA számára Törökország – elsősorban regionális befolyása miatt – változatlanul a közel-keleti helyzet stabilizálásának kulcsa. A kapcsolat megromlása súlyos következményekkel járna, az Egyesült Államok ugyanis jelentős pozíciókat veszítene a térségben.
Törökország szerepe a terrorellenes háború során különösen felértékelődött. Az Irakba és Afganisztánba légi úton küldött szállítmányok és katonák 70 százaléka Törökország légterén keresztül érkezik meg, nem is beszélve a földi szállításokról.
Bár Barack Obama és elődje, George W. Bush azzal kampányolt, hogy formálisan is elismerik az örmény népirtást, az egyik legfontosabb közel-keleti partnerükkel ápolt jó kapcsolat eddig fontosabbnak bizonyult.
Ráadásul Izrael sem kockáztatja meg a Törökországgal, illetve Azerbajdzsánnal fenntartott stratégiai és kereskedelmi kapcsolatainak esetleges romlását azzal, hogy elismeri az örmény népirtást. Az amerikai zsidó közösség kitartóan lobbizik Washingtonban az ellen, hogy megszülessen egy, a népirtást elfogadó képviselőházi határozat az Egyesült Államokban. Izrael álláspontja azután sem változott, hogy Törökországgal 2010 óta fagyos a viszonya.
Mehmet Gomez török vallási vezető erkölcstelennek és a keresztény értékrenddel összeegyeztethetetlennek titulálta Ferenc pápa néhány napja tett kijelentését. A katolikus egyház feje népirtásnak nevezte az örmények lemészárlását. Ferenc pápa az első katolikus egyházfő, aki nyilvánosan nevezte genocídiumnak 1,5 millió örmény meggyilkolását.
A Vatikánnak előbb a saját történelmét és lelkiismeretét kellene felülvizsgálni, mielőtt elítél valakit – mondta Mehmet Gomez, a törökországi Vallási Ügyek Igazgatóságának vezetője. Mehmet Gomez szerint Európa gyenge gazdasága és a bevándorlás problémájának megoldatlansága vezetett az erősödő iszlamofóbiához, amit szerinte ugyanolyan elbírálás alá kellene helyezni, mint az antiszemitizmust.
Törökország hivatalosan mindmáig nem ismerte el, hogy népirtás történt. Recep Tayyip Erdogan elnök tavaly ugyan elnézést kért az örmény kisebbségtől, de hozzátette: háborús körülmények uralkodtak, arra pedig nincsen bizonyíték, hogy az oszmán hatóságok parancsot adtak volna a kisebbségek szisztematikus kiirtására.
A török elnök 2015 januárjában egy pártatlan történészi bizottság felállítását javasolta az „örmény ügy” kivizsgálására. „Ha megállapítják felelősségünket a népirtásban, nem bújunk ki alóla” – mondta Recep Tayyip Erdogan. Az elnök azt is közölte, hogy a történészeket kész beengedni a levéltárakba.
Adolf Hitler tömeges népirtása – ha számszerűleg eredményesebb volt is – lassú és vontatott volt ahhoz a halálos gyorsasághoz képest, ahogyan az ifjútörökök megszabadultak gyanútlan és hűséges örmény alattvalóiktól – írja a Rubikon.
Az atrocitások Isztambulban kezdődtek 1915. április 24-én az örménység vezetőinek, elsősorban az értelmiségieknek a deportálásával. A tömeges letartóztatások alól az asszonyok sem bújhattak ki. Frissen vágott faágakkal verték össze a meztelenre vetkőztetett foglyokat. Különös kegyetlenséggel bántak a papokkal: a körmeiket letépték, a fogaikat kiverték, a szakállukat leégették, a szemüket kivájták, mielőtt kivégezték őket.
A hadügyminiszter, Dzsevdet bej rendszerint megpatkoltatta örmény foglyait, majd addig táncoltatta őket, amíg össze nem estek. Az egyik török katonai vezető Henry Morgentheau amerikai követnek azzal büszkélkedett, hogy az ifjútörökök a spanyol inkvizíció módszereit tanulmányozták. 1915 nyarán megkezdődött az örmények tömeges deportálása a Szír-sivatagba. Az elhagyott örmény házakat kifosztották, az angorai (ma Ankara) örményeket darabokra vagdosták, és a húscafatokat a folyóba dobálták.
Anatólia és Kilíkia 2,5 milliós örmény lakosságából néhány év leforgása alatt 1,5 millió embert irtottak ki.