Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a felhívásban arra szólított fel, hogy a 2013 októberében tartott Székelyek nagy meneteléséhez hasonló erejű összefogással hozzák Bukarest és a nagyvilág tudomására, hogy Székelyföldet sem feldarabolni, sem beolvasztani nem hagyják.
Erre a tömegméretű megmozdulásra szerinte azért van szükség, mert Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriásrégióba olvassza be, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó igénynek már a puszta megfogalmazását is „bűnügyi jelenségként” kívánja kezelni, Székelyföld fővárosában, Marosvásárhelyen pedig a magyarság minden tiltakozó megmozdulását betiltja vagy korlátozza.
Az SZNT azt kezdeményezte, hogy Székelyföld körülbelül 750 km hosszúságú határán, kilométerenként gyújtsanak óriásmáglyát vagy esetenként – a helyi viszonyoktól függően – kapcsoljanak fel fényszórókat naplemente után, egy előre megállapított időpontban.
Arra kérte Székelyföld határközségeinek és határvárosainak az önkormányzatait, a magyar történelmi egyházak gyülekezeteit, a civil szervezeteket, a helyi önkéntes tűzoltókat, közbirtokosságokat és az érintett települések minden lakóját, hogy vállaljanak aktív szerepet a rendhagyó tiltakozó megmozdulásban, „amely akár műholdról is láthatóvá teszi Székelyföldet”.
A székelyföldi magaslatokon gyújtott őrtüzekkel vagy lármafákkal évszázadokon keresztül a veszélyt jelezték. Az őrtüzek, lármafák láncolatán keresztül rövid idő alatt a teljes székelység értesülhetett a török- vagy tatár hadak betöréséről, és készülhetett a védekezésre.