Fel kell készülni a legrosszabb forgatókönyvre, és át kell gondolni, mi a teendő, ha az Iszlám Állam végül győzedelmeskedik – olvasható a Foreign Policy című amerikai külpolitikai folyóirat friss elemzésében.
A „győzelem” nem egy Bagdadtól Rabatig terjedő kalifátus létrehozását jelenti, hanem azt, hogy a csoport megszilárdítja hatalmát az általa jelenleg uralt területeken, és sikerrel visszaveri a megsemmisítésére irányuló törekvéseket.
Ez a lehetőség egyre fenyegetőbb, különös tekintettel az iraki hadsereg sorozatos harctéri kudarcaira.
A kormányerők gyengesége miatt az egyetlen megoldást egy nagyszabású külföldi katonai beavatkozás jelenthetné, ez azonban kizárólag arab koalíció keretében képzelhető el, az Egyesült Államok ugyanis – az amerikai cikk szerzője szerint helyesen – ezúttal nem hajlandó harcoló erőket küldeni a térségbe.
Barry Posen, az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem professzora szerint az iszlamisták győzelme esetén Washingtonnak hasonlóan kellene kezelnie az Iszlám Államot, mint a korábban hatalomra jutott többi radikális mozgalmat: a feltartóztatási politikával.
Vérszomjassága és hátborzongató tettei dacára az Iszlám Állam valójában nem erőteljes globális szereplő.
Látszólag sikerrel szólította meg a társadalom peremére sodródott fiatalokat, a dzsihadistákhoz külföldről csatlakozott 25 ezer ember azonban a Föld hétmilliárdos lakosságához, de ami fontosabb: a világ muzulmán lakosságához képest is elenyésző.
Az Iszlám Állam fegyveresei követhetnek el ugyan terrorcselekményeket az általuk uralt területeken kívül is, de jelenleg nem tűnik úgy, hogy Irak nyugati és Szíria keleti részén túl is komoly befolyásuk lenne.
Ráadásul a „kalifátus” jelenlegi területe természeti erőforrásokban szegény, híján van komoly ipari bázisnak, katonai képességei pedig még egy regionális hataloméval sem összemérhetőek.
Az Iszlám Állam már rég nem rendelkezik a meglepetés erejével sem, a fenyegetés mára mindenki számára nyilvánvalóvá vált, az arab országok ezért mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy náluk ne tudjon gyökeret verni egy hasonló szervezet.
Ha a „kalifátus” a jövőben tartós kormányzati intézményeket hoz létre, akkor bizonyos országok valószínűleg előbb-utóbb törvényes kormányzatként fogják elismerni az Iszlám Államot – ahogyan ez számos esetben történt radikális vagy forradalmi mozgalmakkal.
Ehhez persze azoknak fel kellett hagyniuk a legkegyetlenebb cselekedeteikkel. Kenneth Waltz, a nemzetközi kapcsolatok szakértője szerint végül minden radikális állam „hozzáidomul a rendszerhez”.
Ez a „szocializációs” folyamat viszont nem megy végbe magától. A forradalmi úton létrejött, radikális államok vezetői csak akkor szembesülnek a barbár viselkedés költségeivel, ha a nemzetközi rendszer többi szereplője együttes erővel szankcionálja a nemkívánatos magatartást, egyebek között a szélsőséges milícia jövedelmi forrásainak beszűkítésével – összegzett a professzor.