„Köztiszteletben álló, szakmai körökben mindenki által elismert és kedvelt személyiség”, akinek hitvallása, hogy
„ki kell alakítani Magyarország és Oroszország között egy biztos alapokon nyugvó, egészséges, kölcsönösségen alapuló, baráti, kulturális és gazdasági kapcsolatot (…)
ezen dolgozik teljes erőbedobással”.
Ezt írja Kiss Szilárdról, a moszkvai magyar nagykövetség egykori mezőgazdasági attaséjáról, a Vidékfejlesztési Minisztérium korábbi keleti gazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri megbízottjáról egy közelmúltban létrehozott honlap a kissszilard.hu.
Az idézet utolsó része – a teljes erőbedobásra utaló – biztosan nem így van, Kisst ugyanis januárban előzetes letartóztatásba helyezték, április végén pedig vádat emelt ellene a kecskeméti ügyészség. Azt gyanítják, hogy két társával, G. Imrével, a felszámolás alatt álló Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet egykori ügyvezetőjével és Sz. Gyula nyíregyházi vállalkozóval, a Magyar Hivatásos Labdarúgó Liga egykori alelnökével együtt részt vett egy 500 millió forintos tartozás eltüntetésében.
A kölcsönt 2010-ben a Kiss érdekeltségébe tartozó Winexport Kft. vette fel, de miután világossá vált, hogy nem tudja kifizetni a kamatokkal együtt már több mint 600 millió forintot, a takarékszövetkezetet vezető G. Imre – jó barátja és a Kisst szintén jól ismerő Sz. Gyula közbenjárására – 135 ezer euró kenőpénz ellenében egy Sz. Gyula érdekeltségébe tartozó cég vette meg – hivatalosan kölcsönként kapva az akkori moszkvai agrárattasétól – 335 ezer euróért. Kiss Szilárd tehát a vád szerint 470 ezer euró ellenében (akkori árfolyamon alig több mint 137 millió forintért) szabadult meg a tartozásától, csaknem félmilliárd forinttal megkárosítva ezzel az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet.
Kiss Szilárdnak azonban, ahogy ezt az Index megírta róla, nem ez az egyetlen gyanús ügye. Három évtizedig élt Moszkvában, és a rendszerváltás óta a Magyarország és Oroszország közötti, már idézett „baráti kapcsolaton” dolgozott, legutóbb Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter megelégedésére.
Ő gründolta az Oroszországban magyar termékeket forgalmazó Paprika üzletláncot, de ott sertepertélt a Szijjártó Péter külügyminiszter és az azóta előzetes letartóztatásban ülő Quaestor-vezér, Tarsoly Csaba avatta moszkvai magyar kereskedőház körül is. A kint töltött idő alatt állítólag miniszterhelyettesi szintig tudott elérni, hatékonyan lobbizva egyes cégek mellett, ha abban ő is érdekelt volt.
Csakhogy az Alkotmányvédelmi Hivatal 2013-ban megállapította:
Kiss alkalmazása nemzetbiztonsági kockázatot jelent.
Ezután hivatalosan ő maga kérte a hazahívását, de nem sokkal később a Vidékfejlesztési Minisztérium keleti gazdasági kapcsolatokért felelős miniszteri megbízottnak nevezte ki.
Neve felmerült 2014 őszén is, amikor magánkézbe helyezték a moszkvai magyar vízumközpontot, az üzemeltető cég egyik tulajdonosa a Kiss-sel ugyancsak jó viszont ápoló Tarsoly Csaba, a másik pedig Kiss állítólagos élettársa, Elena Cvetkova.
A vízumközpont kiszervezése azért aggályos, mert a – konzuli osztállyal ellentétben – nem élvez védettséget, az orosz szolgálatok így könnyebben tudnak hozzáférni az ott megfordulók adataihoz, európai kapcsolataihoz, de félő az is, hogy a vízumigényléskor nem akadnak fenn olyanok, akiknek fenn kéne.
Mindez persze csak vázlatos áttekintése a Kiss-sztorinak (egyelőre csak a takarékszövetkezet megrövidítésével vádolják), amelyre válaszul júniusban létrehozták a cikkünk elején idézett honlapot. Az oldal fejlesztését nem vitték túlzásba, egy méretes fejléc alatt források és szerzők megjelölése nélkül sorolják fel Kiss Szilárd érdemeit, alatta pedig a szöveggel nyilvánvalóan azonosuló kommentelők jókívánságai olvashatók.
Az Origo kiderítette, hogy a honlapot Kiss unokaöccse, a tartozásaitól kalandos úton megszabadított Winexport Kft. ügyvezetője,
Sándor Tibor hozta létre.
A 26 éves fiatalember némi ügyvédi konzultáció után szűkszavúan válaszolt kérdéseinkre. Mint mondta, azért nem tüntette fel a nevét, mert ő nem újságíró, és különben is,
„nem csak az ő érdeme, mert Kiss Szilárd közvetlen munkatársai segítettek a pontos információk beszerzésében”.
Ennek részleteire nem tért ki.
Arra is kíváncsiak voltunk, miért csak most, több hónappal a nagybátyáról született cikkek után szánta el magát az oldal létrehozására.
Ezt nem vették észre
Noha a honlap a készítője szerint már lassan egy hónapja üzemel, az Origo volt az első, amelyik írt róla, miközben a kissszilard.hu-t momentán még hirdetik is: ha a Google-ben rákeresünk Kiss Szilárd nevére, ez az oldal ugrik a találati lista élére. Ezen kívül Facebookon is hirdetik, vagyis a rajta terjesztett információ szórásáért még fizetnek is. Mindez azért érdekes, mert volt már arra példa, hogy nagyjából ugyanennyi információval rendelkező honlap egy csapásra bekerült az országos médiába: 2012 májusában a napraforgoblog „értesülését" szemlézte az állami hírügynökség. Az azóta is egyetlen bejegyzéssel futó oldal szerint Ángyán József, a Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára azért távozott a tárcától, mert "két kommunista haverját" korábban felmentette a vidékfejlesztési miniszter.Sándor Tibor azt mondta, „elegük lett a bulvár mocskolódásból”.
„Eleinte abban bíztunk, hogy nem fogja eddig húzni a nyomozást a rendőrség, időközben a bulvár a tényeket figyelmen kívül hagyva, pletykákra alapozva, folyamatosan lejárató cikkeket közöl Kiss Szilárdról” – fogalmazott.
Felvetettük azt is, hogy a Kissről szóló honlapon leírtak alapvetően nem cáfolják azt, ami eddig kiderült róla.
Sándor Tibor erre úgy reagált:
„Mindenkinek szíve joga, hogy mely cikkekben leírtakat hiszi el.
Ez az emberek saját döntése. Nyilván nem olyan erős a saját cikkem, mint egy profi újságíró munkája, de az információk forrása révén ebben a cikkben valós tények vannak leírva, ellenben a bulvár megkérdőjelezhető forrásaival.”