Bejött az Iszlám Állam elleni hadüzenet

Supporters of the Justice and Development Party (AKP) wave flags and shout slogans as the party's leader and Turkish Prime Minister delivers a speech from the balcony of the Justice and Development Party headquarters, after the legislative elections in Ankara on June 7, 2015. Turkey's Islamic-rooted ruling party lost its parliamentary majority in the June 7 legislative elections, dealing a severe blow to strongman President Recep Tayyip Erdogan's ambition to expand his powers. AFP PHOTO/ADEM ALTAN

Egyre biztosabbnak tűnik, hogy új választásokat kell kiírni Törökországban, miután a kormánypárt és a nacionalisták nem tudtak megegyezni a koalícióról. Felmérések szerint bejött Erdoğan pártjának a kurdok és az Iszlám Állam elleni hadüzenet.

Eredménytelenül zárult a júniusban megválasztott török kormányfő, Ahmet Davutoğlu és a nacionalista Nemzeti Cselekvés Párt (MHP) vezetője, Kemal Kılıçdaroğlu hétfői tárgyalása. A megbeszélést a sajtóban úgy emlegették, mint a kormányzó, mérsékelt iszlamista gyökerű Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) utolsó kísérletét egy kormánykoalíció megkötésére, ami után már csak új választások jöhetnek. A kormánypárt azonban egy új választáson ismét többséget szerezhet, hiszen a szíriai háború jót tett a népszerűségének.

Szíriai menekültekről vitatkoztak

A június 7-én tartott török választásokon az országot 2002 óta abszolút többséggel kormányzó AKP ugyan győzelmet aratott,

de története során először nem szerzett többséget.

A párt a szavazatok 40,9 százalékát szerezte meg, ezzel a parlamenti székeknek csupán 47 százaléka lett az övék. Bár elvileg lenne lehetőség a kisebbségi kormányzásra is, ehhez az kellene, hogy a parlament többsége megszavazza a kormányt – az ellenzéki pártok azonban egyelőre elzárkóztak ettől. Az AKP-nak augusztus 23-áig kell valamilyen módon megegyezni az egyik ellenzéki párttal, ha ez nem sikerül, Recep Tayyip Erdoğan államfőnek (2014-ig az AKP színeiben miniszterelnök) muszáj lesz új választásokat kiírnia.

Ahmet Davutoğlu török miniszterelnök Forrás: AFP/Adem Altan

Az MHP–AKP-koalícióra egyébként is kevés esély volt: a párt a választások után egyből bejelentette, hogy nem kíván koalícióra lépni a kormánypárttal. Az MHP végül az utolsó pillanatban mégis asztalhoz ült a miniszterelnökkel, azonban hamar világossá vált, hogy az AKP nem fogadja el az MHP koalíciós feltételeit. A nacionalisták

nem értenek egyet többek között a több mint másfél millió szíriai menekült befogadásával, és több kormányközeli korrupciós ügy kivizsgálását követelik.

Nehéz lesz alkotmányt módosítani

A kormányválság különösen rossz hír Erdoğan számára. A politikus kormányfői mandátuma tavaly lejárt. Ezért a kormányfő – az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint idéző manőverrel – elindult az ország első közvetlen elnökválasztásán, elnyerve az elnöki címet. Az államfői poszt azonban kevés közjogi hatalommal jár, Erdoğan pedig nem szívesen adná fel eddigi jogköreit, ezért még a választások alatt

felmerült, hogy alkotmánymódosítással elnöki köztársasággá alakítsák Törökországot,

ezzel megszilárdítva, sőt, tovább növelve Erdoğan hatalmát.

Putyin és Erdoğan tavalyi találkozójukon, Ankarában Forrás: REUTERS/Umit Bektas

Ez a terv azonban a júniusi választásokon, az AKP többségével együtt füstbe ment – azonban újra szóba kerülhet, ha az AKP egy megismételt választáson abszolút többséget szerez. Bár elég kicsi az esély arra, hogy a parlament megszavazza a javaslatot, hiszen az alkotmánymódosításhoz Törökországban is kétharmados többség kell, amitől az AKP az új felmérések szerint is távol van.

Rövidre zárta a tárgyalást

Korábban esélyesebbnek tűnt, hogy az AKP az MHP helyett a legnagyobb ellenzéki párttal, a Kemal Atatürk által alapított, szekuláris és nyugatos hagyományokat képviselő Köztársasági Néppárttal (CHP) kössön koalíciót,

akik júniusban be is jelentették koalíciós szándékaikat.

Augusztusban a két párt hosszas tárgyalásokat folytatott, amelyeken a hírek szerint több témában is egyezségre jutottak, azonban a leglényegesebb kérdésben, a kormányalakításban nem. A CHP ugyanis komoly képviseletet kért magának a kormányban, és a legfőbb kül- és biztonságpolitikai kérdésekben döntő Nemzetbiztonsági Tanácsban. A Hürriyet napilap szerint a kemalista párt magának követelte a külügyi tárcát is. Ugyan a török politikai hagyományokkal összhangban áll, hogy a kisebbik koalíciós partner adja a külügyminisztert, a külpolitika az, amiben a legnagyobb az ellentét a két párt között.

A koalíciós tárgyalásoknak gyakorlatilag véget vetett Erdoğan beavatkozása, aki azt mondta, „öngyilkosság lenne” a koalíció akkor, amikor annyi kérdésben nem ért egyet a két párt.

Szíriai menekültek szöknek át a török határon Forrás: AFP/Bulent Kilic

Középpontban a külpolitika

A CHP különösen az AKP szíriai politikáját kritizálta, az ellenzékiek szerint Törökországnak, amennyire csak lehet, ki kellene maradni a háborúból. A párt elnöke szerint helytelen beavatkozni a közel-keleti térség konfliktusaiba, mint mondta,

Erdoğan terveivel szemben ezzel Törökország nem a saját befolyását növeli a térségben, hanem elszigeteli magát a világtól.

Háború a szavazatokért?

A török kormány a kormányválsággal feltűnően egy időben avatkozott be a szíriai háborúba. Az intervencióra egy az Iszlám Állam által elkövetett merénylet adott okot, amely során 27 fiatalt öltek meg a terroristák, akik épp a szíriai kurd város, Kobani újjáépítésében készültek segédkezni. Nem sokkal később azonban egy újabb merénylet rázta meg az országot, ezúttal a Kurd Munkáspárt (PKK) nevű szakadár szervezet ölt meg két török rendőrt – ugyanis úgy vélték, hogy a merényletet az Iszlám Állam a török fegyveres erőkkel együttműködésben követte el.

Az ezt követő műveletek során már bebizonyosodott, hogy a beavatkozás sokkal inkább szól a kurd szakadárok, mint az Iszlám Állam legyőzéséről – a PKK emberei ráadásul harcban állnak az Iszlám Állammal is. A légicsapások nagy többsége azonban a PKK iraki és törökországi állásait érték, és

a művelet során letartóztatott személyek 80 százaléka kurd volt.

A HDP támogatói Diyarbakirban Forrás: AFP/Bulent Kilic

A beavatkozás sokak szerint valójában belpolitikai célokat szolgál. E szerint a magyarázat szerint Erdoğan arra számít, hogy a háborús helyzetben a szavazók felsorakoznak a kormány mögé, ezzel meglehet számára az egyéni kormányalakításhoz szükséges parlamenti többség. Ha valóban erről van szó, egyelőre bejött a számítása, az AKP egy közvélemény-kutatás szerint négy százalékot erősödött a választások óta, ez pedig egy előrehozott választásokon elég lehet a parlamenti többség megszerzéséhez.

Csökkent a kurd párt népszerűsége

A felmérés szerint a választások óta eltelt időszak fő vesztese a kurdpárti, baloldali Demokratikus Néppárt (HDP) lett. A kurd Selahattin Demirtaş pártját kormánypárti politikusok azzal vádolták, hogy együttműködnek a PKK-val, az elnök ellen pedig hasonló vádak miatt nyomozás indult. Az is felmerült, hogy felfüggesszék „azoknak a képviselőknek a mentelmi jogát, akikről gyanítható, hogy kapcsolatban állnak a PKK-val”.

Ha a törvényhozásból nem is sikerül kizárni a HDP-t, a párt támogatottsága, úgy tűnik, megsínyli az ellenük indított hadjáratot.

A párt jelenleg 10,7 százalékon áll (a választásokon 13 százalékot ért el),

és ha esetleg a 10 százalékos parlamenti küszöb alá gyengülne, az AKP visszaszerezhetné az abszolút többségét.

Török demokráciaexport

Azonban az AKP szíriai politikája nemcsak belpolitikai célokat szolgál, és nem is az idei beavatkozással kezdődött. Törökország és Erdoğan kulcsszereplő volt 2011 óta tartó arab tavasz mozgalmaiban: az egyiptomi, tunéziai és szíriai – elsősorban szunnita – felkelők kezdetben modellként tekintettek az AKP-féle "demokratikus iszlamizmusra". Erdoğan 2011-ben körutat tett az érintett országokban, ahol ovációval fogadták.

Török bázisokról támadhatja Bassár el-Aszad csapatait az amerikai légierő Forrás: AFP/-

Erdoğan nem csak diplomáciai eszközökkel támogatta az arab mozgalmakat, idén tavasszal török források is elismerték, hogy – a Perzsa-öböl menti arab államokkal együtt – „logisztikai és hírszerzési segítséget” nyújtanak az egyik szíriai felkelőcsoport, a Dzsais al-Fatah („Hódító Sereg”) számára. A csoportnak tagjai olyan szélsőséges iszlamista szervezetek is, mint az Al-Nuszra Front,

akik ellen ráadásul az amerikaiak légicsapásokat folytattak.

Igaz, eközben Törökország engedélyezte azt is, hogy az amerikai légierő használja a légi bázisait. Az amerikaiak ezt az általuk preferált mérsékelt felkelők, a Szabad Szíriai Hadsereg támogatására használhatják. Ez tovább rontja az el-Aszad-rezsim helyzetét, hiszen Augusztusban Barack Obama amerikai elnök engedélyezte, hogy a felkelők védelmében akár a kormány csapatait is bombázza a légierő.

Versenyfutás Iránnal

Az már 2002 óta nem titok, hogy Erdoğan a korábbi, Törökország európai uniós csatlakozását mindenek elé helyező külpolitika helyett egy erősebb közel-keleti orientációval próbálkozik. Ebben azonban Iránnal került szembe, amely szintén a saját befolyását növelné a régióban, az olyan síita rezsimek támogatásával, mint a Bassár el-Aszad-féle szíriai kormány. A szunnita gyökerű Törökország ezzel szemben a szunnita felkelők támogatásában érdekelt, és

célja, hogy megakadályozza az Irántól a Földközi-tengerig terjedő síita tömb kialakulását.

Csepregi Zsolt Közel-Kelet-szakértő szerint a beavatkozásra az Irán és a nyugati hatalmak közötti megállapodás adta meg a végső lökést. "A perzsa állam gazdaságának talpra állásával és a százmilliárd dollárt meghaladó eddig zárolt vagyonának felhasználásával megerősítheti pozícióit a Libanontól Közép-Ázsiáig terjedő térségben. Török szemszögből ez elfogadhatatlan fejlemény lenne, így megkezdődött Ankara versenyfutása az idővel,

hogy bebiztosítsa, hogy a Földközi-tengerig terjedő síita tengely ne jöhessen létre, elvágva ezzel a törökök hatalmának kiterjesztését déli irányba."

Gyerek katonák az Iszlám Állam hadseregében Forrás: YouTube

Mindenki az Iszlám Állam ellen

Az Iszlám Állam legyőzése egyébként mind Iránnak, mind Törökországnak érdeke, nem mindegy azonban, hogy ki teszi ezt meg, és kik veszik át a helyüket. Törökország már korábban kezdeményezte egyfajta biztonsági zóna kialakítását Szíria északi részén, ez a beavatkozással megvalósulhat. Ez azonban a Törökország által támogatott szunnita felkelőket erősíti, és ez ellenkezik Irán céljaival.

A török–iráni viszony romlását jelzi, hogy az iráni állami sajtóban hadjárat indult Törökország és Erdoğan ellen. İlnur Çevik, a kormánypárti Daily Sabah publicistája múlt csütörtökön tiltakozott, hogy az iráni média durván támadja Erdoğant és családját, megemlítve, hogy a perzsa államban a sajtó "az állam szigorú felügyelete alatt áll, a mullahok beleegyezése nélkül egy szót sem szólhatna senki".

„Úgy tűnik, Irán nem túl boldog amiatt, hogy Törökország megengedte, hogy az amerikaiak használják az Adanához közeli İncirlik légibázist,

hogy az ISIS erőit támadják, és hogy megteremtik a biztonsági zónát a Szabad Szíriai Hadsereg számára. Ez keresztülhúzza az iráni terveket, hogy ők uralják Szíriát” – írja a török publicista.