Vlagyimir Putyin olyan beszéddel készül, amely megváltoztatja a világot. A The Moscow Times szerint ezzel csalogatta nézőit hétfőn a Kreml-párti Ren TV, de nem lett igaza. Az orosz elnök semmi olyat nem mondott az ENSZ 70. Közgyűlése előtt – 10 év megszakítás után – elmondott beszédében, ami a világ súlyos konfliktusaihoz való orosz hozzáállást alapjaiban változtatná meg. Moszkva Szíriában továbbra is Aszad pártján áll, Ukrajnában pedig esélytelen, hogy feladja a keleti pozícióit vagy a Krímet.
Hogy Putyin beszédét mégis nagy várakozás előzte meg, annak legalább két oka volt: a szeptember elején hivatalosan is megerősített szíriai orosz jelenlét, illetve a több mint egy év után ismét tető alá hozott megbeszélése Barack Obamával. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk: utóbbi fényében a két elnök ENSZ-beli beszéde akár másodlagos is lehet,
az igazán nagy dolgok valószínűleg a New York-i ENSZ-központ egyik szobájában dőltek el, ahol a két delegáció 90 percen keresztül zárt körben egyeztetett.
Árulkodó volt, hogy a megbeszélés után amerikai részről csak Obama egyik kísérője nyilatkozott a sajtónak. Azt mondta, hogy a találkozón egyik elnök sem akart "pontokat szerezni", és majd egyeztetnek, nehogy baj legyen abból, hogy mindketten vadászgépeket küldenek Szíria fölé.
Az orosz államfő viszont személyesen mondta el, hogy "konstruktív, üzletszerű és meglepően őszinte találkozón van túl", ahol a szíriai rendezés körüli nézeteltérésekről volt szó. Külügyminisztere, Szergej Lavrov nem sokkal később a Russia Todaynek nyilatkozva magyarázta el, mire is gondolt Putyin: "Nem vagyunk hozzárendelve egyetlen (közel-keleti) kormányhoz sem, de
azt »erősen érezzük«, hogy nem hagyhatjuk Szíriát elbukni, mert az alternatíva egy kalifátus,
a korábban ismert Szíria – ahol együtt éltek szunniták és síiták, drúzok, keresztények, örmények – megszűnne." Lavrov arról is beszélt, hogy kizárható egy olyan Iszlám Állam elleni koalíció, amit közös parancsnok irányít, sőt, orosz, szír, iraki és iráni részvétellel infóközpontot hoznak létre Bagdadban.
"Obama meghallotta, ami Putyin mondott"
– zárta rövidre a külügyminiszter.
Az elmondottak alapján tehát a két nagyhatalom éppen csak annyira működik együtt, hogy a több nemzet vadászgépei és bombázói által szabdalt szír légtérben ne történjen baleset, egyébként mindenki ott segít, ahol tud.
Moszkva ragaszkodik Bassár el-Aszad megtartásához, mert személyét csak a terrorellenes harc után következő problémának gondolja. Ráadásul az oroszok szerint a szíreknek kell dönteniük arról, hogy kit akarnak a hatalomban látni: „Tanulnunk kell abból, ami Irakban, Líbiában és korábban Jugoszláviában történt, amikor az ENSZ-t megkerülve avatkoztak be, mert ezek kudarccal jártak" – vélekedett Szergej Lavrov.
Ennél erősebb szavakat használt a CNN-nek nyilatkozva a szír rendezés elmaradhatatlan részese, Irán elnöke. Haszan Róháni nem tagadta a damaszkuszi kormány iránti elköteleződését, most épp azzal alátámasztva, hogy a jelenlegi szír elnök apja, Hafez el-Aszad volt Teherán egyetlen igazi szövetségese az 1980–88-as iraki–iráni háborúban.
Az Egyesült Államok szerint viszont a 200 ezer áldozattal járó polgárháború egyik fő okozója nem lehet egy majdani megoldás része, igaz, az nem volt egészen egyértelmű, hogy Washington milyen alternatívát ajánlana, miután csúfosan megbukott az úgynevezett mérsékelt ellenzékiek kiképzésére indított program. Barack Obama mindenesetre jelezte: kész Oroszországgal és Iránnal is együttműködni Szíria kapcsán.
Bármennyire is csodavárók egyesek a szíriai orosz jelenlét miatt, Vlagyimir Putyin lehűtötte a kedélyeket, amikor jelezte: szó sem lehet arról, hogy harcoló alakulatokat küldjön oda.
"Azon orosz katonák, akik valóban alkalmasak egy modern háborúra, nincsenek többen, mint 100 ezren. Egy részük le van kötve Ukrajnában, Csecsenföldön is kell belőlük állomásoztatni valamennyit, a kínai határt sem lehet védtelenül hagyni, vagyis
a szír háborút eldöntő orosz beavatkozás nem tűnik valószínűnek.
A Szíriába érkező orosz felszerelés inkább Aszad erőit lesz hivatott segíteni" – mondta az Origónak Rácz András, a Finn Külügyi Intézet munkatársa.
A szakértő emlékeztetett: Aszad Moszkva utolsó igazi közel-keleti szövetségese, és egy magára világhatalomként tekintő ország nem engedheti meg, hogy teljesen kiszoruljon a térségből.
Felvetettük, lehetséges-e, hogy Putyin szíriai húzásai miatt esetleg változás áll be Ukrajnában, Rácz András szerint azonban ez több szempontból is valószínűtlen: "Ukrajnát Oroszország nem adhatja fel, a Krím ugyanis orosz jogszabályok szerint a föderáció integráns része, márpedig Putyinnak az orosz törvények szerint kell eljárnia. Kelet-Ukrajnába pedig egyszerűen túl sok erőforrást fektetett bele,
politikailag és katonailag is vállalhatatlan lépés lenne ott bármit is feladni."
A szakértő szerint Oroszország most "jófiúként viselkedik", ezzel szeretné legitimálni, amit Ukrajnában elért, az igazi cél azonban az, hogy legalább a valódi károkat okozó nyugati pénzügyi szankciókat ne hosszabbítsák meg ellene.
Ezzel ugyanis elhúzódna Moszkva sérülékenysége és elszigeteltsége, noha utóbbiról Putyin New Yorkban a Komszomolszkaja Pravdának azt mondta, az lehetetlen: "Nézzen a térképre, és megérti, miért!"