A Metrojet A321-esének szombati tragédiája óta a legnagyobb jóindulattal sem állíthatjuk, hogy az érdekeltek megnyilvánulásai egyértelműek lennének. Ez persze ilyenkor érthető, senki nem akar elhamarkodott nyilatkozatokat tenni, a nagyobb gond azzal van, hogy ezek még a baleset után négy nappal is legalábbis részben ellentmondásosak.
Röviden összefoglaljuk az eddigi lényegesebb állításokat:
Ha ezek alapján bármit a többinél nagyobb eséllyel kijelenthetünk, az az, hogy a gépet nem a földről lőtték le – mert ezt csak az Iszlám Állam állítja.
Ehhez ugyanis olyan fegyverzetet kellene szerezni, amellyel ez lehetséges, mert elképzelhetetlen, hogy vállról indítható rakétákkal eltaláljanak egy 9000 méteren repülő gépet. Egy szovjet-orosz Buk föld–levegő légvédelmi rendszer – amivel a maláj gépet is lelőtték Kelet-Ukrajna fölött – például képes lenne erre.
Kétezren lehetnek
A Vilájat Sínáa az Anszar Jeruzsálem (Jeruzsálem támaszai) nevű dzsihádista csoport utódszervezete. A szervezet neve az után változott meg, hogy tagjai 2014 novemberében hűséget esküdtek az Iszlám Államot irányító Abu Bakr al-Bagdadinak (képünkön). Különböző források 1000 és 2000 közé teszik a taglétszámát, amelybe a Gázai övezetben tevékenykedő Gázai Iszlám Állam harcosai is beletartoznak. Anszar Jeruzsálem néven a 2011-es egyiptomi hatalomváltás után kezdtek tevékenykedni a Sínai-félszigeten.Elég valószínűtlen, hogy lenne ilyesmijük, de kategorikusan nem lehet kizárni. Bukot ugyanis az Iszlám Állam két ellensége, a szíriai és az egyiptomi hadsereg is tart rendszerben.
Azt viszont elég nehéz elképzelni, hogy még ha zsákmányoltak is volna ilyesmit Aszadéktól, akkor azt Szíriából sikerült volna például Izrael tudta nélkül a Sínai-félszigetre csempészni. Ráadásul úgy, hogy a fő elemek – vezérlőegység, szállító-indító jármű, felderítő lokátor – mind épen megússzák.
Ennél még az is könnyebb lenne, ha az egyiptomiaktól szereznének ilyesmit, de figyelembe véve, hogy a jelenlegi elnök, Abdel-Fatáh esz-Szíszi (volt védelmi miniszter és vezérkari főnök) 2013-as hatalomra lépése óta mindent megtesz azért, hogy a Sínai-félszigeten leszerelje az elődje, Mohamed Murszi elnöksége alatt elszaporodó szélsőségeseket, alighanem ez is a fikció kategóriája.
Július elején például az egyiptomi hadsereg 241 szélsőségessel végzett öt nap alatt, és elég valószínűtlen, hogy ha Kairóban nem látnák biztonságosnak az országnak jelentős bevételt hozó turistahelyekre vezető légi folyosókat, akkor azt ne jeleznék. Ahogy esz-Szíszi kedden a BBC-nek fogalmazott:
Bízzanak bennem, a félsziget – különösen a kérdéses része – a mi ellenőrzésünk alatt van.
Márpedig a lezuhanás környékén bőven reptettek más társaságok is, a tragédia pillanatában például a szintén orosz Nordwind légitársaság ugyancsak A321-essel kiszolgált Szamara – Sarm es-Sejk (1969-es) járata volt néhány kilométerrel arrébb.
„Az Iszlám Állam szerintem sem tehette – mondta az Origónak Rácz András, a Finn Külügyi Intézet munkatársa. – Valószínűnek tartom, hogy baleset történt, amely után a hatalom, ha saját maga nincs benne, bűnbakot képez, és eljár a légitársasággal szemben, figyelmen kívül hagyva, hogy
saját maga teremtett olyan szabályozási környezetet, ahol ilyesmi megtörténhet.”
Átnézve a Szovjetunió felbomlása utáni orosz repüléstörténet fekete lapjait (25 év alatt 40 baleset), tényleg a hanyagság zárható ki a legkevésbé.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy vajon össze lehet-e kapcsolni a balesetet és az oroszok szíriai szerepvállalását. „Ha netán bebizonyosodna, hogy tényleg az Iszlám Állam volt, az elvileg ürügyül szolgálhatna arra, hogy reguláris orosz csapatokat is a Közel-Keletre küldjenek, de a lakosság ezt nem támogatná” – válaszolta Rácz András.
Megjegyezte azt is, hogy
Moszkvának nincs hivatalos narratívája a balesetről
– hovatovább: az elmúlt napokban példásan járt el –, márpedig ha a tragédiának köze lenne Szíriához, akkor az államilag erősen kontrollált sajtó már október eleje, az orosz bombázások kezdete óta a fokozott beavatkozás felé hangolná a közvéleményt.