Mindeddig halottnak hitte anyját Mario Bravo. Ám nemrég megtudta, hogy az 1976-ban politikai okokból bebörtönzött nő még él, és 40 év után végre találkozhattak – írja a BBC.
Argatínában az úgynevezett piszkos háború a történelem egyik szégyenfoltja. Az 1973-ban puccsal hatalomra jutott katonai vezetés a vélt és valós kommunistákat üldözte, és közben
a legvédtelenebbeket, a csecsemőket sem kímélte.
A junta gyakran mgvárta, hogy a kommunistának tartott várandós nő a világra hozza gyermekét. A legtöbb nőt a szülés után kivégezték, néhányan a katonai diktatúra bukásáig raboskodtak. Az újszülötteket rendszerbarát szülőknek adták örökbe.
Mario Bravo annak a 119 gyermeknek az egyike, aki kényszeradoptáció áldozata lett. 2007-ben kezdett gyanakodni, hogy nem a vér szerinti szülei nevelték fel.
A DNS-vizsgálat eredménye igazolta kételyeit.
Egy emberjogi szervezet, a Grandmothers of the Plaza del Mayo segített neki megtalálni halottnak hitt édesanyját.
Sarat 1976-ban tartóztatta le a titkosrendőrség. Az idős asszony kérte, hogy vezetéknevét se hozzák nyilvánosságra, bár a katonai diktatóra már rég megbukott. A nőt kommunistának tartotta az akkori vezetés, és 10 évre bebörtönözte.
Sara és fia Mario Buenos Aires-ben ölelhették meg egymást először.
A junta tisztogató akcióiban 30 ezer ember vesztette életét Argentínában.