Síró, szabad ég alatt alvó gyermekek, a halál torkából megmenekült családok, a határon feltorlódó férfiak – fotók százai mutatták be az európai menekültválság újabb és újabb fejleményeit. Míg azonban a legtöbb csak ideig-óráig foglalkoztatta az olvasókat, időről időre felbukkant egy-egy kép, amely
hosszabb időre megmaradt az emberek emlékezetében.
A Röszkénél felrúgott szír fociedző, a gyermekével Görögországban partot érő iraki apa és a Keleti pályaudvarról gyalog elinduló ezrek látványa az egész válság jelképe lett. A BBC most annak járt utána, mi lett azzal a három menekülttel, akiket az egész világ megismert, majd elfelejtett.
Egyikük, Laisz Madzsid ma már azt mondja: bárcsak soha többé ne látná azt a fotót, amely híressé tette. Az édesapát akkor kapta lencsevégre a The New York Times fotósa, amikor kislányával a kezében,
sírva partot ért partot Kósz szigeténél.
Négy gyermekével és feleségével most egy menekültszálláson várja, hogy a hatóságok elbírálják a kérelmüket.
„Akárhányszor látom azt a képet, újra és újra átélem a szenvedést. Abban a csónakban a halál szagát is érezni lehetett” – mesélte a szerelő, aki tanár feleségével együtt kényelmes életet élt Bagdadban, egészen az év elejéig.
„Bandák, katonák kezdtek fenyegetni minket.
El akarták rabolni a gyermekeinket, kétszer is fizettem nekik”
– mesélte a családfő.
Laisz akkor döntött az indulás mellett, amikor a többszöri fizetés ellenére a gengszterek még mindig azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a házukat, és megölik a családot.
A család Törökországban szállt csónakba, de már az indulás után kiderült, hogy becsapták őket. A víz elkezdett befolyni, és már a lábukat nyaldosta, amikor könyörögni kezdtek a vezetőnek, hogy forduljanak vissza.
„Azt mondta, nem teheti. Ha visszafordulunk, megölnek minket az embercsempészek”
– emlékezett vissza a tragikus átkelésre.
Több csónak is indult egyszerre, hatalmas volt a káosz, és a család körül egyre többen estek a vízbe, az emberek haldokoltak körülöttük. Végül sikerült partot érniük, épphogy csak elkerülték a halált. Az emlékezetes fotó ekkor készült.
„Csak az járt a fejemben, hogy megmentsem a feleségemet és a gyermekeimet” – emlékezett vissza.
A család eljutott Németországba, ahol
egy szobát kaptak egy menekültszálláson,
ott várják sorsukat. A gyerekek nagyon szeretnek iskolába járni, ismerkednek a német nyelvvel és a kultúrával. Mint mondják, minden új nekik, de nagyon boldogok, a németektől pedig minden segítséget megkapnak. Ráadásul az utcán is sokan megismerik őket.
„Bárhova megyünk, megállítják, hogy emlékeznek rá a fotóról” – mesélte Neda, a feleség.
A család a szívélyes fogadtatás ellenére sokáig nem fogja még elfelejteni a veszélyes utat.
„A legkisebb a mai napig nem tud aludni, minden éjjel átjön hozzám aludni” – mesélte az anyuka, aki az Irakban maradt nagymamáért is aggódik.
Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon hatalmas visszhangja volt a röszkei jelenetnek, amikor László Petra, az N1TV operatőre felrúgta Oszama Abdul Mohszent és gyermekét. A szír futballedző a rendőrök elől futott, és bár László Petra elnézést kért, sokáig nem tudott neki megbocsátani. Mostanra meggondolta magát, és
már nem gondol haraggal a magyar operatőrre.
„Zaíd, a fiam három órán át sírt az esés után, meg is sérült. A magyar rendőröktől nagyon félt, csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor Ausztriába értünk” – mesélte.
A férfinak egyébként fogalma sem volt arról, hogy vele volt tele az internet, csak négy-öt nappal később tudta meg, hogy mekkora nemzetközi visszhangja lett az esetnek.
Oszama és két fia most Madridban él, ahol állást is kapott, sőt, a Real Madrid meghívta egy meccsre, és Cristiano Ronaldóval is találkozhattak. Boldogsága azonban nem teljes:
felesége és két másik gyermeke Törökországban ragadt.
A spanyol hatóságok ugyan megígérték, hogy őket is befogadják, de ehhez egy évnél nem régebbi dokumentumokra lenne szükségük. Ezeket csak Szíriában tudnák megszerezni, oda viszont nem mehetnek vissza. Ráadásul Oszama sem dolgozhat még edzőként, mert nincs meg a diplomája másolata.
A férfi ennek ellenére nagyon hálás a spanyoloknak, és ami a leginkább megdöbbentette Európában, az a szabadság.
„Szabad embernek lenni fantasztikus érzés”
– mondta.
Mohamed Zatarej hírnevének szintén köze van Magyarországhoz: a 26 éves szír férfit akkor ismerte meg a világ, amikor több ezer emberrel együtt a Keleti pályaudvaron ragadt. A fiatal férfi ekkor úgy döntött, társaival együtt gyalog indul Bécs felé.
„Többnapi szenvedés után kitaláltam, hogy akkor menjünk gyalog” – mondta a BBC-nek.
Magával hívta a televíziós stábokat is,
és reménykedett benne, hogy a rendőrség így nem fogja őket bántani. Társait viszont megeskette: ne szemeteljenek, és viselkedjenek.
„Az egész világ látott minket. Mit szóltak volna, ha azt látják, hogy bármelyikünk is eldobja az ételt vagy a szemetet?” – tette hozzá.
Exodusuk végül az európai menekültválság jelképe lett.
Mohamed most Németországban várja menekültkérelme elbírálását, és azt, hogy végre elkezdhessen dolgozni.
„Már gyermekkoromban ide vágytam, mert imádom az autókat, főleg a BMW-t és a Mercedest. Nagy álmom, hogy egyszer eljussak ezekbe a gyárakba” – mondta.
Mohamed reméli, hogy egyszer munkát talál Németországban, megnősül, és gyerekei lehetnek. A magyarországi menetelésre a mai napig büszkén gondol vissza.
„Ezt a képet talán egy nap majd megmutathatom a gyerekeimnek, hogy lássák, mit tett az édesapjuk, és azt hiszem, büszkék lesznek rám” – mondta.